Joe Biden beiktatása: Amanda Gorman teljes versét itt olvashatja el

Más műveihez hasonlóan Gorman jelen verse is a reményről szólt, amelyet az erőszakos múlt elismerésével illeszt be.

16 évesen Los Angeles ifjúsági költőjének díjazottja lett. (Forrás: Wikimedia Commons)

Szerdán, Amanda Gorman lett a legfiatalabb költő, aki fellépett az Egyesült Államok elnöki beiktatásán. A 22 éves lány a The Hill We Climb című versét mondta el Joe Biden elnök és az alelnök eskütételi ceremóniáján. Kamala Harris .

Az Associated Press-nek adott interjújában ezt megelőzően a versről beszélve elárulta, hogy valamivel több mint a felét befejezte január 6-a és az Egyesült Államok Capitoliumának ostroma előtt. Az a nap, mondta és idézi az Eyewitness News abc7 riportja, egy második energiahullámot adott, hogy befejezzem a verset.

Ezzel csatlakozott olyanokhoz, mint Elizabeth Alexander, aki felolvasott Barack Obama beiktatásán, Maya Angelou, aki Bill Clinton elnök első beiktatásán, és Robert Frost, aki az első beiktatási költő volt 1961-ben. John F. Kennedy beiktatásán.

Más munkáinak futó témájához hasonlóan Gorman jelen verse is a reményről szólt, amelyet az erőszakos múlt elismerésével illesztünk: Nem vonulunk vissza ahhoz, ami volt. Odalépünk, ami lesz, egy országba, amely összetört, de egész. Jóindulatú, de merész. Heves és szabad.

teljes videó @TheAmandaGorman mai verse pic.twitter.com/sEy9hBg9Z9

— Adam J. Kurtz (@adamjk) 2021. január 20

Ez a vers:

Amikor eljön a nap, feltesszük magunknak a kérdést:
hol találhatunk fényt ebben a soha véget nem érő árnyékban?
A veszteség, amit hordozunk,
egy tengert kell gázolnunk
Leküzdöttük a fenevad gyomrát
Megtanultuk, hogy a csend nem mindig béke
És a normák és fogalmak
arról, ami csak van
Nem mindig csak jég
Pedig a hajnal a miénk
mielőtt tudtuk volna
Valahogy megcsináljuk
Valahogy megviseltük és tanúi lehettünk
egy nemzet, amely nem tört össze
hanem egyszerűen befejezetlen
Mi egy ország és egy idő utódai vagyunk
Ahol egy vékony fekete lány
rabszolgáktól származott és egyedülálló anya nevelte fel
álmodozhat arról, hogy elnök lesz
csak hogy azon kapja magát, hogy egynek szaval
És igen, messze vagyunk a csiszoltságtól
messze nem érintetlen
de ez nem azt jelenti, hogy azok vagyunk
törekedni egy tökéletes szakszervezet kialakítására
Arra törekszünk, hogy céltudatos uniót kovácsoljunk
Minden kultúra, szín, karakter és karakter iránt elkötelezett országot alkotni
az ember körülményei
És így nem arra emeljük tekintetünket, ami közöttünk van
de ami előttünk áll
Lezárjuk a megosztottságot, mert tudjuk, hogy a jövőnket kell az első helyre tenni,
először félre kell tennünk nézeteltéréseinket
Letesszük a fegyverünket
hogy kinyújthassuk a karjainkat
egymásnak
Arra törekszünk, hogy senkinek se ártsanak, és harmóniát keressünk mindenki számára
Hadd mondja a földgömb, ha más nem, ez igaz:
Hogy bár gyászoltunk, úgy nőttünk
Még ha fájtunk is, reméltük
Hogy bár fáradtak voltunk, megpróbáltuk
Hogy örökre össze leszünk kötve, győztesek
Nem azért, mert soha többé nem fogjuk tudni a vereséget
hanem mert soha többé nem vetünk megosztást
A Szentírás azt mondja nekünk, hogy képzeljük el
hogy mindenki a saját szőlő- és fügefája alatt üljön
És senki ne féltesse őket
Ha a saját időnket akarjuk élni
Akkor a győzelem nem a pengében rejlik
De az összes hídban, amit készítettünk
Ez a tisztás ígérete
A domb, amire felmásztunk
Ha csak merjük
Ez azért van, mert amerikainak lenni több, mint örökölt büszkeség,
ez a múlt, amibe belelépünk
és hogyan javítjuk meg
Olyan erőt láttunk, amely szétzúzná nemzetünket
nem pedig megosztani
Elpusztítaná országunkat, ha ez a demokrácia késleltetését jelentené
És ez a törekvés majdnem sikerült is
De míg a demokrácia időszakosan késleltethető
soha nem lehet végleg legyőzni
Ebben az igazságban
ebben a hitben bízunk
Amíg a jövőn van a szemünk
a történelem rajtunk van
Ez az igazságos megváltás korszaka
A kezdetekkor féltünk
Nem éreztük magunkat felkészültnek arra, hogy örökösök legyünk
egy ilyen félelmetes óráról
de azon belül megtaláltuk az erőt
új fejezetet írni
Reményt és nevetést kínálni magunknak
Tehát miközben egyszer megkérdeztük,
hogyan tudnánk felülkerekedni a katasztrófán?
Most állítjuk
Hogyan győzhetne rajtunk a katasztrófa?
Nem vonulunk vissza ahhoz, ami volt
de lépj arra, ami lesz
Egy ország, amely összetört, de egész,
jóindulatú, de merész,
heves és szabad
Nem fogunk megfordulni
vagy megfélemlítés szakította meg
mert ismerjük tétlenségünket és tehetetlenségünket
a következő generáció öröksége lesz
A baklövéseink az ő terhükké válnak
De egy dolog biztos:
Ha egyesítjük az irgalmat a hatalommal,
és joggal,
akkor a szerelem az örökségünkké válik
és megváltoztatjuk gyermekeink születési jogát
Hagyjunk hát magunk mögött egy országot
jobb, mint akinél maradtunk
Minden lélegzetvétel bronzba font mellkasomból,
csodálatossá emeljük ezt a sebzett világot
Felemelkedünk nyugat aranyágú dombjairól,
felemelkedünk a szélfútta északkeletről
ahol elődeink először megvalósították a forradalmat
A középnyugati államok tavakkal övezett városaiból emelkedünk ki,
felkelünk a napsütötte délről
Újjáépítjük, megbékélünk és felépülünk
és nemzetünk minden ismert zugát és
minden sarkot országunknak hívnak,
népünk sokszínű és szép lesz,
ütött-kopott és szép
Ha eljön a nap, kilépünk az árnyékból,
lángolóan és nem félve
Virágzik az új hajnal, ahogy kiszabadítjuk
Mert mindig van fény,
ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy meglássuk
Ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy azok legyünk

Oszd Meg A Barátaiddal: