Magyarázat: Miért állnak ezrek sorba, hogy meglássák a bűzös „hullavirágot”?

Az Amorphophallus titanum tudományos nevén is ismert hullavirág körüli izgalom nem alaptalan, tekintve, hogy a rendkívül ritka növényről köztudott, hogy hét-tízévente egyszer virágzik. A virágot a világ egyik legnagyobb virágának is tartják.

A kaliforniai Alamedában 2021. május 17-én felállnak az emberek, hogy fényképezzenek egy ritka tetemvirággal. (Peter Hartlaub/San Francisco Chronicle, AP)

A héten több mint ezren álltak sorban San Francisco Bay Area egyik elhagyott benzinkútja előtt, hogy megpillanthassák a rendkívül ritka és találó elnevezésű „hullavirágot”, amely rothadó szagáról ismert, amelyet gyakran a rothadó húséhoz hasonlítanak. Hasonló jelenet játszódott le nagyjából ugyanebben az időben a philadelphiai Temple Egyetem üvegházában, ahol a veszélyeztetett virágos növények közül kettő először virágzik, mióta behozták őket az egyetemre.

Az Amorphophallus titanum tudományos nevén is ismert hullavirág körüli izgalom nem alaptalan, tekintve, hogy a rendkívül ritka növényről köztudott, hogy hét-tízévente egyszer virágzik. A virágot a világ egyik legnagyobb virágának is tartják.

Míg a növény Indonéziában őshonos, csemetéit állatkertekben, botanikus kertekben és üvegházakban termesztik világszerte az évek során.

Szóval, mi az a „hullavirág”?

A „hullavirág” egy virágos növény, amely az indonéziai szumátrai esőerdőkben honos. A ritka növény tudományos neve, az Amorphophallus titanum szó szerint óriás, torz fallosznak felel meg – feltehetően megjelenése miatt.

Körülbelül egy évtizeden belül a „hullavirág” akár 10 láb magasra is megnőhet, és felfedheti két kulcsfontosságú alkotóelemét – egy mélyvörös szoknyaszerű szirmot, amelyet spathe néven ismernek, és egy sárga rúdszerű „spadixet”. A növény másik kulcsfontosságú alkotóeleme a „corn”, egy húsos föld alatti növényi szár, amely tárolószervként működik, ahol a tetemnövény energiáját tárolják. Állítólag ez az egyedülálló növény a létező legnagyobb gumó, néha 100 kg körüli súlyú.

Kis hím- és nővirágok nőnek a spadix töve felé, amely beporzás esetén egy nagy égetett narancssárga színű magvakká nő.

A hullavirágról ismert, hogy a világ egyik legnagyobb „el nem ágazó virágzata” vagy egy virágcsomót hordozó szár. Az átlagos hullavirág élettartama körülbelül három-négy évtized.

A virág külsején kívül szúrós bűzéről is ismert, amely állítólag a rothadó húshoz vagy a bomló holttesthez hasonlít. A növény csak virágzáskor bocsát ki különleges illatot, ami körülbelül 10 évente egyszer, és csak rövid ideig.

Mi van a hullavirág rothadó bűze mögött?

A hullavirágnak okkal van sajátos szaga. Dögvirágnak is nevezik, vagy olyan virágnak, amely mámorító szagot bocsát ki, hogy magához vonzza a vadon élő beporzó rovarokat, például a legyeket és a bogarakat.

A Bioscience, Biotechnology and Biochemistry folyóiratban megjelent 2010-es tanulmány megállapította, hogy a fő illatanyag, amely a virág jellegzetes illatát adta, a dimetil-triszulfid volt, ugyanaz a vegyület, amelyet a rákos sebek, mikroorganizmusok és egyes zöldségek bocsátanak ki. A bűzt olyan vegyszerek is okozzák, mint a dimetil-diszulfid és a metil-tiolacetát, amelyek a fokhagyma- és sajtszagért felelősek, valamint az izovalersav, amely a virág izzadságszerű illatát adja.

A növény virágait csapkodó rovarok beporozzák, amelyek az illata miatt vonzódnak hozzá.

Miért olyan ritka?

Míg az évek során az indonéz hullavirágot a világ országaiban termesztik, úgy tűnik, hogy szülőföldjén, Szumátrán a növénypopuláció fogy a növények és a fűrészáru miatti erdőirtás miatt. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) 2018-ban a veszélyeztetett növények közé sorolta.

Nem könnyű a tetemvirágot természetes élőhelyén kívül megőrizni. Gyarapodásához nagyon specifikus hő- és páratartalom szükséges. Az a tény, hogy ma nagyon kevés példány létezik, megnehezíti az egészséges hullavirág növénytermesztéséhez szükséges genetikai változatosság fenntartását. A genetikai változatosság hiánya beltenyésztéshez vezet, ami azt jelenti, hogy a közeli rokon növényeket nemesítik egymással. Kertészeti szakértők szerint ez kevesebb magot eredményez, és végső soron a növény populációjának csökkenéséhez vezet.

A New York Times szerint a Chicagói Botanikus Kert kezdeményezést indított a hullavirág megőrzésére a genetikai diverzitás növelésével. Ezt úgy éri el, hogy ugyanazokat az elveket alkalmazza, amelyeket az állatkertekben alkalmaznak a kihalás közelébe eső állatok megőrzésére.

A kutatók a világ több mint 100 kertjében és magángyűjteményében termesztett hullavirágok genetikai anyagát gyűjtik össze, hogy „családfát” hozzanak létre. A cél egy méneskönyv vagy adatbázis létrehozása a ritka növény összes törzskönyvével, valamint olyan genetikai tényezők azonosítása, amelyek befolyásolhatják a növény jövőjét.

Az összegyűjtött növényi anyag alapján képesek lesznek azonosítani a tenyésztéshez ideális párosítást, valamint az alulreprezentált genetikai tulajdonságokat.

A renitrant magként ismert növény magjait sem könnyű tárolni. A szárítás és fagyasztás – a magvak tárolásának fő módjai – megöli őket.

Oszd Meg A Barátaiddal: