Magyarázat: A gazdálkodók aggodalmai, és arról, hogy miről tárgyalhat a Központ a tiltakozások befejezése érdekében

A gazdálkodók tiltakozása: A legtöbb ellenkezés a három új törvény közül csak egy ellen van. Az FPTC törvényt és annak rendelkezéseit gyengíti az APMC mandis.

Gazdálkodók tiltakoznak a szinghui határon a Központ mezőgazdasági reformtörvényei elleni „Delhi Chalo” felvonulásuk során Újdelhiben, 2020. november 29-én, vasárnap. (PTI Fotó: Atul Yadav)

Még úgy is, ahogy a gazda tiltakozik a három új mezőgazdasági törvény ellen lendületet vett Egy dolog nyilvánvalónak tűnik: az ellenállás nagy része valóban csak a három törvény egyike ellen szól. Még abban is – a termelői termékek kereskedelméről és kereskedelméről szóló törvényben – csak néhány vitatott rendelkezés van, amelyek bár kulcsfontosságúak, továbbra is nyitva hagyhatnak tárgyalásokat.

A másik két törvény

Tekintsük először azt a két törvényt, amelyek nem lehetnek komoly okok a gazdálkodók szorongására.

Az alapvető árukról szóló törvény (módosítás) arról szól, hogy megszünteti a Központ azon jogkörét, hogy készletezési korlátozásokat írjon elő az élelmiszerekre, kivéve rendkívüli feltételek esetén. Ezek lehetnek háború, éhínség, egyéb súlyos természeti csapások, valamint a kertészeti termékek (alapvetően hagyma és burgonya) 100%-ot meghaladó, a nem romlandó termékek (gabona, hüvelyesek és étkezési olajok) 50%-os éves kiskereskedelmi áremelkedése.

Tekintettel arra, hogy a készletkorlátozás csak a kereskedőkre vonatkozik – a módosítás mentesíti a feldolgozókat, az exportőröket és az értéklánc egyéb résztvevőit mindaddig, amíg nem tartanak fenn a beépített kapacitásuk/keresleti követelményeiken felüli mennyiséget –, ez egyáltalán nem érintheti a gazdálkodókat. A gazdálkodók, ha egyáltalán, profitálnának abból, ha megszüntetnék a kereskedelemben az állományra vonatkozó korlátozásokat, mivel ez potenciálisan korlátlan vásárlást és termékeik keresletét eredményezheti.

A mezőgazdasági termelők (felhatalmazás és védelem) árbiztosítási és mezőgazdasági szolgáltatásokról szóló törvénye a szerződéses termesztés szabályozási keretének biztosításával foglalkozik. Ez különösen vonatkozik a gazdálkodók és a mezőgazdasági üzleti vállalkozások (feldolgozók, nagy kiskereskedők vagy exportőrök) által kötött megállapodásokra, amelyeket bármely ültetési/tenyésztési szezon előtt, előre meghatározott minőségű termékek garantált minimális áron történő szállítására vonatkozóan kötöttek.

Ismét csak nem sok indoka van kifogásolni egy olyan törvényt, amely csupán lehetővé teszi a szerződéses gazdálkodást. Az ilyen kizárólagos megállapodások a vállalatok és a gazdálkodók között már működnek bizonyos feldolgozási fokozatú termények (a PepsiCo ital- és snack-óriás által a Lay’s és Uncle Chipps ostyákhoz használt burgonya), vagy exportra szánt (uborka) esetében. A feldolgozók/exportőrök ezekben az esetekben jellemzően nem csak garantált visszavásárlást vállalnak előre egyeztetett áron, hanem vetőmagot/ültetési anyagot és hosszabbítási támogatást is nyújtanak a gazdálkodóknak, hogy csak a kívánt színvonalú termést termeljenek.

Meg kell jegyezni, hogy a szerződéses termesztés önkéntes jellegű, és nagyrészt olyan növények esetében, amelyek nem alkalmasak a szokásos APMC (agrártermékek piacának bizottsága) mandis kereskedelmére. Alig van hazai piaca az uborkának, mint ahogy a PepsiCo chipshez szükséges magas szárazanyag- és alacsony cukortartalmú burgonya is más, mint a konyhákban használt asztali alo. A gazdák nem árulnak cukornádat és tejet sem mandisban. A cukorgyárak és a tejüzemek belőlük származó termésük gyakorlatilag bérgazdálkodás. Üdvözölni kell azt a törvényt, amely nemzeti keretek között formalizálja a szerződéses művelést, és kifejezetten megtiltja, hogy bármely szponzor cég – akár vétel, akár lízing, akár jelzálog útján – megszerezze a gazdálkodók földjét.

A vitás

Így marad az egyetlen törvény – röviden az FPTC-törvény –, amely vita tárgya. Lehetővé teszi a mezőgazdasági termékek értékesítését és vásárlását az APMC mandis területén kívül. Az ilyen kereskedések (beleértve az elektronikus platformokat is) nem vonnak maguk után piaci díjat, illetéket vagy illetéket az állami APMC törvény vagy bármely más állami jogszabály értelmében.

Itt arról van szó, hogy a Központ agrármarketingre vonatkozó jogszabályokat alkothat. Az Alkotmány 246. cikkelye a mezőgazdaságot a 14., a piacokat és a vásárokat pedig a 28. számba helyezi az állami listán. Az uniós lista 42. bejegyzése azonban felhatalmazza a Központot az államok közötti kereskedelem és kereskedelem szabályozására. Míg az államon belüli kereskedelem és kereskedelem az államlista 26. bejegyzése alatt áll, a párhuzamos lista 33. bejegyzésének rendelkezései vonatkoznak rá – amely alapján a Központ olyan törvényeket hozhat, amelyek elsőbbséget élveznek az államok által hozott törvényekkel szemben.

A párhuzamos lista 33. bejegyzése az élelmiszerek kereskedelmét és kereskedelmét tartalmazza, beleértve az étkezési olajos magvakat és olajokat, a takarmányt, a gyapotot és a jutát. Más szóval, a Központ nagyon is elfogadhat minden olyan törvényt, amely elhárítja az összes akadályt a mezőgazdasági termékek államok közötti és azon belüli kereskedelme elől, miközben felülírja a meglévő állami APMC-törvényeket. Az FPTC törvény pontosan ezt teszi.

In Explained | Miért beszélnek még mindig két 2018-as magántag törvényjavaslatról a tiltakozó gazdák?

Egyes szakértők azonban különbséget tesznek a mezőgazdasági marketing és a kereskedelem között. A mezőgazdaság önmagában mindennel foglalkozna, amit egy gazdálkodó csinál – a szántóföldi előkészítéstől és a termesztéstől egészen a saját termékei értékesítéséig. A gazdálkodó elsődleges értékesítése a mandiban éppúgy a mezőgazdaság, mint a szántóföldi termelés. A kereskedelem csak azután kezdődik, hogy a gazdálkodó a terméket forgalomba hozta.

Ezen értelmezés szerint a Központnak jogában áll olyan törvényeket alkotni, amelyek elősegítik a mezőgazdasági termékek akadálymentes kereskedelmét (államközi és államon belüli), és nem teszik lehetővé a készletezési vagy exportkorlátozást. De ezek csak a gazda eladása után történhetnek. A mezőgazdasági termékek első értékesítésének szabályozása az államok marketingfeladata, nem a Központ.

A gazdálkodók a maguk részéről azt szeretnék, hogy ne korlátozzák termékeik mozgását, raktározását és exportját. Maharashtra hagymatermesztői hevesen ellenezték, hogy a Központ betiltja az exportot és korlátozza a készleteket, amikor a kiskereskedelmi árak emelkedni kezdtek. De ezek a korlátozások a kereskedelemre vonatkoznak. Ami a marketinget illeti – különösen az APMC-k monopóliumának lebontásáról – a gazdálkodók, különösen Punjabban és Haryanában, nincsenek nagyon meggyõzõdve a választás szabadságáról, hogy bárkinek és bárhol eladjanak.

Ennek egyszerű oka: A minimális támogatási áron (MSP) végzett állami beszerzések nagy része – hántolatlan, búza és egyre inkább hüvelyesek, gyapot, földimogyoró és mustár esetében – az APMC mandisban történik. Abban a forgatókönyvben, amikor egyre több kereskedés kerül ki az APMC-kből, ezek a szabályozott piaci yardok bevételtől esnek el. Lehet, hogy formálisan nem zárnak be, de olyan lesz, mint a BSNL és a Jio. Ha pedig a kormány abbahagyja a vásárlást, akkor csak a nagyvállalatok maradnak, akiknek eladhatunk – mondta egy panipati (Haryana) gazda. Az Express Explained már a Telegramon elérhető

Gazdálkodók a tiltakozás helyszínén, Burariban, Újdelhiben szombaton. (Expressz fotó: Praveen Khanna)

Miről lehetne alkudni

Ha a tiltakozó gazdálkodói szakszervezeti vezetők tárgyalóasztalhoz ülnének, a kormány esetleg rávehetné őket, hogy ejtsék el a három törvény hatályon kívül helyezéséről szóló követelést. A problémájuk lényegében az FPTC-törvénnyel és annak rendelkezéseivel kapcsolatos, amelyek szerintük gyengíti az APMC mandiszt. Aggodalomra ad okot a mandison kívüli tranzakciók vitarendezési mechanizmusa is. A törvény azt javasolja, hogy ezeket az alosztálybírói és körzeti gyűjtői hivatalokhoz utalják. Ezek nem független bíróságok, és nem tudnak igazságot szolgáltatni nekünk, hagyjuk békén az időben történő fizetést – állította ugyanaz a gazda.

Lehet, hogy ezek csak félelmek, de nem kicsik. A kormány álláspontja szerint az elefánt az lenne a szobában, ha a gazdálkodók ragaszkodnának egy további követeléshez: az MSP törvényes joggá tétele. Ezt még akkor sem lehetne teljesíteni, ha a három mezőgazdasági törvényt felfüggesztenék.

Ne hagyja ki az Explained | Kik azok a pandzsábi és haryanai farmerek, akik Delhiben tüntetnek, és miért?

Oszd Meg A Barátaiddal: