Adi Sankaracharya India „nemzeti filozófusa”?

A kormány azon javaslatot fontolgatja, hogy május 11-ét, Adi Sankaracharya születésnapját tartsák nemzeti filozófusok napjának. Ki volt Sankara, mi volt a filozófiája?

Sankaracharya a tanítványaival – Raja Ravi Varma festménye.

Mit jelent pontosan India nemzeti filozófiája?

Az indiai filozófia gondolatok és ötletek hihetetlenül gazdag, összetett és változatos csokorja, amely a legalapvetőbb szinten megosztható az Astika és a Nastika iskolák között. Az asztikák a Védák felsőbbrendűségében hisznek (és nem, ami jelentős mértékben Istenben). Az asztika gondolatának hat fő ága van: Mimamsa, Sankhya, Yoga, Nyaya, Vaisesika és Vedanta. Mimamsza és Szankhja nem hisznek Istenben, mint Teremtőben.

A három fő Nastika szál Charvaka, Jaina és Bauddha. Mindegyikük a védikus felsőbbrendűséggel szemben jelent meg. Nem hisznek Istenben és a Védákban.

Az indiai filozófiát olyan ontológiai és metafizikai kérdések foglalkoztatták, mint a „Kik vagyunk mi?”, „Mi a kapcsolat a test és az én között?”, „Miről szól ez a világ?”, „Ki a teremtő?” , 'Mi a tudás és annak természete?', 'Melyek a valóság különböző szintjei?', 'Hogyan lehet megszerezni a tudást?' stb. A nyugati filozófiai rendszerekkel ellentétben Indiában a különböző ágak évszázadokon keresztül egymás mellett léteztek, és néha a köztük folyó heves viták után alakultak ki. Nincs egyetlen „nemzeti” indiai filozófia, hacsak nem tekintik az indiai gondolatrendszer nemzeti jellemzőjének sokféle folyamát.

Mi az a Vedanta, az a rendszer, amelyhez Sankara a legszorosabban kapcsolódik?

Ahogy a nómenklatúra is jelzi, a Vedanta vagy az Upanisadok jelentik a „védák végét”. A Vedanta a hatalmas védikus gondolat csúcspontja. A Védák többistenhitűek, sok istenben hisznek. Mindazonáltal ezeknek az isteneknek van egy legfőbb ura felettük. Az upanishadikus vagy védantikus gondolkodás a középpontot Istenről az Énre (Atma) helyezi át, és a teljes törekvés ennek az Énnek a megvalósítására irányul.

Sok kommentátor volt a Védántáról, mint például Sankaracharya (9. század eleje), Ramanujacharya (XI. század), Madhavacharya (13-14. század) és Vallabhacharya (15-16. század). Mindegyik sok szempontból különbözik a többitől. De szinte egyöntetűen Sankarát tekintik a legkiemelkedőbbnek.

[Kapcsolódó bejegyzés]

Mik tehát Sankaracharya fő filozófiai gondolatai?

Általánosan elfogadott, hogy Sankara a mai Kocsitól nem messze fekvő Kaladiban született i.sz. 788-ban. Advaita Vedanta (nem dualizmus) filozófiájának középpontjában a Tat Twam Asi vagy a Thou Art That áll, a Chhandogya Upanishad híres mondata, amely az Ént (Atman) az Abszolút Valóságnak (Brahman) tekinti. Brahman az univerzum egyetlen oka, teremtője és fogyasztója.

Sankara híres Maya elméletéről is, amely szerinte a világot teremtő karizmatikus erő, amely elválaszthatatlan (ananya, abhinna, aprithak) Brahmantól. Sankara szerint a változás illúzió – semmi sem fog létezni, ami korábban nem létezett. A külső forma változása néhány szem számára látható Maya működése miatt, de az igazság ugyanaz marad.

Ennek ellenére a világnak van gyakorlati valósága. Az álom valóságos, amíg fel nem ébredünk. Sankara nem cáfolja az álmot, csak az álom illúzióját keltő majákra mutat. A Brahmanról vagy az Abszolút Valóságról alkotott elképzelése azt állítja, hogy csak egyetlen végtelen létezés létezik, amely számtalan formában felfedi magát. Brahman túl van a megkülönböztetéseken, tulajdonságokon, leírásokon vagy meghatározásokon. Ez Parabrahman, Nirguna Brahman (forma nélküli entitás). Sankara filozófiája az évszázadok során a gondolkodók széles spektrumának csodálatát váltotta ki.

Tehát Sankara nevezhető India „nemzeti filozófusának”?

Sankara abban az időben jött, amikor a Sanatan Dharma megosztott és megtépázott, a buddhizmus pedig előretört; négy matematikát hozott létre az ország négy szegletében, egyesítette a megosztott Santana Dharmát, és Bauddhák filozófiai „veresége” nevéhez fűződik.

Sok indiai és nyugati gondolkodó számára Sankara nem-dualizmusa az indiai filozófia csúcspontja. Általában egyetértenek abban, hogy finom, de erős egyensúlyt teremtett a valóság különböző szintjei között, és nehéz logikai hibát találni ennek a filozófusnak a megfogalmazásában, aki halálakor mindössze 32 éves volt. Még a Nirgun (forma nélküli) Brahman propagálása közben megteremtette az episztemikus teret Sagun vagy Sakar Isvara (Isten) számára is.

Néhány későbbi kritika ellenére Sankarát szinte egyöntetűen a Vedanta mesterek közül a leglogikusabbnak és legkoherensebbnek tekintik. S Radhakrishnan nagyon finom behatolású és mély spiritualitású elmének nevezte. Azt írta: (Sankara) filozófiája teljes mértékben kirajzolódik, nem kell sem előtte, sem utána… akár egyetértünk, akár eltérünk, elméjének átható fénye soha nem hagy ott, ahol voltunk.

Mi a helyzet a többi filozófiai irányzattal, amelyet Sankara ellenzett?

Van egy alapvető ellentmondás a Nastik filozófiával, amivel az indiai „nemzeti filozófus” ideális esetben nem rendelkezhet. Sankara rendkívül maró volt a buddhista filozófusokkal szemben, és az elképzeléseiket egy homokúttal azonosította, amelynek nincs alapja. A Sharirika Bhashya-ban azt írta, hogy Buddha vagy szeretett egymásnak ellentmondó kijelentéseket tenni, vagy az emberek iránti gyűlölet miatt három egymásnak ellentmondó doktrínát tanított, hogy az emberek teljesen összezavarodjanak és megtévedjenek… Minden embernek, aki a Jóra vágyik, azonnal el kell utasítania a buddhizmust.

Lényeges, hogy az RSS megpróbálta beolvasztani a kortárs buddhista ikont, Dr. BR Ambedkart panteonjába.

Oszd Meg A Barátaiddal: