Magyarázat: Miért váltak a hazarák rendszeres célponttá Pakisztánban?
A síita hazarák üldözése nem újdonság Pakisztánban vagy a szomszédos Afganisztánban. Mindkét országban gyakran vették célpontjukat a tálibok és az Iszlám Állam fegyveresei, valamint más szunnita muszlim fegyveres csoportok.

Múlt szombaton a pakisztáni hazarák végül véget vetettek a tiltakozásnak, és beleegyeztek abba, hogy az Iszlám Állam által január 3-án meggyilkolt 11 közösségből származó szénbányász holttestét eltemessék. A felhajtás csak azután ért véget, hogy Imran Khan miniszterelnök meglátogatta a gyászolókat Kettában, és megígérte kártérítés a halottakért.
A síita hazarák üldözése azonban nem újdonság Pakisztánban vagy a szomszédos Afganisztánban. Mindkét országban gyakran vették célpontjukat a tálibok és az Iszlám Állam fegyveresei, valamint más szunnita muszlim fegyveres csoportok.
James B. Minahan, könyvében Észak-, Kelet- és Közép-Ázsia etnikai csoportjai: Enciklopédia (2014) szerint ez a célzás a 18. század környékén kezdődhetett.
1773 körül a mai közép-afganisztáni Hazarajat hegyvidéki régiót elcsatolták, és Ahmad Shah Durrani pastu uralkodó alatt az Afgán Birodalom területének részévé vált. A pastu uralkodó alatti szunnita muzulmán többség a síita hazara közösség további marginilizálódását eredményezte, olyan mértékben, hogy a 18. és 19. században kénytelenek voltak elhagyni a termékeny közép-afganisztáni alföldeket, és a száraz, száraz hegyvidéket tették új otthonukká. .
A kutatások azt mutatják, hogy egyedi identitásuk, etnikai hovatartozásuk és vallásuk mindig is kiemelkedett a többi közösség közül. A hazarák a hazaragit beszélik, ami közel áll a dari perzsához, amely a mai Afganisztán hivatalos nyelve. A közösség fizikai hasonlóságokat mutat a mongolokkal, és beszédük, konkrét kifejezéseik és kifejezéseik erős közép-ázsiai török hatásokat tükröznek, megkülönböztetve őket pakisztáni szomszédaiktól és más afganisztáni közösségektől.
Minahan kutatásai szerint a 19. században a hazara közösség Afganisztán teljes lakosságának körülbelül 67 százalékát tette ki. Azóta – elsősorban az erőszak, az elnyomás és a célzott mészárlások miatt – ez a szám mára a lakosság 10-20 százalékára csökkent. Minahan azonban kifejti, hogy ezek a számok csak becslések a népszámlálási statisztikák hiánya miatt.
CSATLAKOZZ MOST :Az Express Explained Telegram csatorna
A támadások 2013-ban értek el crescendo-t, amikor három különböző robbantásban több mint 200 ember halt meg Quetta Hazara negyedében. Az incidenst követően a pakisztáni síita közösség haragja tört ki amiatt, hogy a pakisztáni kormány nem védi a várost, és megtagadta a halottak eltemetését, amíg a kormány nem tett lépéseket a biztonság javítása érdekében. A Lashkar-e-Jhangvi szunnita fegyveres csoport vállalta a három halálos támadás egyikét.
Oszd Meg A Barátaiddal: