Magyarázat: Mit kell olvasni az ózonlyuk méretéről

Az Antarktisz feletti éves ózonlyuk az 1980-as évek óta a legkisebb. Mi okozza a lyukat, és mit jelent az idei kis terület a klímavédelmi törekvések kapcsán?

Míg az éghajlatváltozás folyamatban lévő és előre jelzett hatásai szinte naponta emlékeztetnek egy közelgő katasztrófára, van néhány jó hír egy másik környezeti veszélyről is. Az ózonlyukat, amely az év ezen szakaszában felhalmozódik az Antarktisz felett, a legkisebbnek találták az 1980-as évekbeli felfedezése óta. röviden beszámolt a The Indian Express október 24-i számában ). Ez mindössze egy hónappal azután történt, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programja azt mondta, hogy az ózonréteg jó úton halad a felé, hogy életünk során teljesen helyreálljon.

A bolygót a nap káros ultraibolya sugaraitól védő ózonréteg elvékonyodását az 1980-as és 1990-es években súlyos fenyegetésnek tekintették a bolygóra, ahogy az éghajlatváltozás napjainkban is. Az évek során azonban ez a fenyegetés nagyjából szertefoszlott, mivel a világ betiltotta az ózonréteget lebontó anyagok többségének előállítását és fogyasztását. Az ózonréteg teljes helyreállításához azonban további 15-45 évnek kell eltelnie.

Olvassa el | Ayodhya ítélet magyarázata: Mi az a káros birtoklás, a muszlim követelést SC elutasította?

Miért fontos az ózon?

Az ózon (kémiailag három oxigénatomból álló molekula) főként a felső légkörben, a sztratoszférának nevezett területen található, 10-50 km-re a Föld felszínétől. Bár rétegnek nevezik, az ózon meglehetősen alacsony koncentrációban van jelen a légkörben. Még azokon a helyeken is, ahol ez a réteg a legvastagabb, nem jut több, mint néhány ózonmolekula minden millió levegőmolekulára.

De nagyon fontos funkciót töltenek be. A nap káros ultraibolya sugárzásának elnyelésével az ózonmolekulák nagy veszélyt jelentenek a földi életformákra. Az UV-sugarak bőrrákot és más betegségeket és deformitásokat okozhatnak növényekben és állatokban.

Olvassa el | A berlini fal leomlása és ennek hatása a geopolitikára

Az 1980-as évek elején az Antarktiszon végzett kísérletek során a tudósok észrevették, hogy szeptember-november között az ózon koncentrációja lényegesen alacsonyabbra esett, mint az 1950-es években. Tanulmányok és műholdas mérések megerősítették a kimerülést, és az 1980-as évek közepére a tudósok leszűkítették az ipari vegyszerek egy osztályát, mint a klór-fluor-szénhidrogének vagy a CFC-k, mint a valószínű bűnösöket.

Mi okozza az ózonlyukat?

Az „ózonlyuk” valójában nem lyuk. Ez egy olyan régió a sztratoszférában, közvetlenül az Antarktisz felett, ahol a mérések szerint az ózon koncentrációja bizonyos hónapokban rendkívül alacsonyra csökken. A kimerülés nem korlátozódik erre a területre, és a sztratoszféra más régióiban is előfordult, de az Antarktisz felett szeptemberben, októberben és novemberben kialakuló különleges meteorológiai és kémiai viszonyok miatt a probléma ott sokkal élesebbé válik.

A NASA nemrégiben arról számolt be, hogy ez az ózonlyuk, amely általában körülbelül 20 millió négyzetkilométerre nő szeptemberben, idén kevesebb, mint fele ekkora volt, a legkisebb, amilyen ez idő alatt a felfedezése után valaha is volt.

Ez komoly nyereség?

A NASA szerint ez a sztratoszféra idei rendkívül magas hőmérséklete miatt történhetett, nem pedig az ózonréteg károsodásának megfékezésére irányuló folyamatos emberi erőfeszítések miatt. A tudósok arról számoltak be, hogy a sztratoszféra egyes területein – általában több mint 100 fokkal – ez év szeptemberében a normálnál 30–40°C-kal magasabb volt a hőmérséklet. A múltban legalább két ilyen rendkívüli sztratoszféra felmelegedést figyeltek meg, és mindkét alkalommal az ózonlyukat is kisebbnek mérték a szokásosnál. A tudósok azonban nem tudják, miért történik ez a felmelegedés. Ennek a felmelegedésnek nincs megfigyelhető kapcsolata az alacsonyabb légköri felmelegedéssel, amely klímaváltozáshoz vezet.

Bár ez a haszon átmeneti lehet, az ózonréteg fogyását folyamatosan megfékezik, köszönhetően az ózont lebontó káros vegyszerek használatának betiltására irányuló globális erőfeszítéseknek. A CFC-ket és hasonló vegyi anyagokat széles körben alkalmazták ipari alkalmazásokban, például hűtésben, légkondicionálásban, habokban, tűzoltó készülékekben és oldószerekben.

Egy 1989-es globális megállapodás, az úgynevezett Montreali Protokoll nemzetközi konszenzust szervezett ezen vegyi anyagok fokozatos megszüntetéséről. A következő években a megállapodás biztosította e vegyi anyagok több mint 90 százalékának kivonását. Két évvel ezelőtt a Montreali Jegyzőkönyv módosítása megnyitotta az utat a CFC-k ideiglenes helyettesítésére használt hasonló vegyületek, az úgynevezett hidrofluorhidrogének vagy HFC-k gyorsabb eltávolítása előtt.

Az ózonrétegre gyakorolt hatás biztató. Idén szeptemberben az ENSZ Környezetvédelmi Programja kijelentette, hogy az ózonréteg az északi félteke egyes területein már a 2030-as évekre teljesen visszaállhat az 1980 előtti szintre. Az antarktiszi ózonlyuk a 2060-as évekre teljesen begyógyulhat. Az ózonréteg egyes részei 2000 óta tízévente 1-3 százalékos arányban tértek vissza.

Mit jelent ez összességében a klímavédelmi erőfeszítésekre nézve?

Az ózonréteget lebontó anyagok kiküszöbölésében elért sikere miatt a Montreali Jegyzőkönyvet gyakran emlegetik az éghajlatváltozás problémájának modelljeként. A példa azonban nem túl megfelelő. A Montreali Jegyzőkönyv által szabályozott vegyi anyagokat csak néhány meghatározott ágazatban használták, és ezek pótlása könnyen elérhető volt, még akkor is, ha akkoriban magasabb költségkülönbséggel. E vegyi anyagok betiltásának gazdasági hatása és az általa okozott zavarok ezekre az ágazatokra korlátozódtak. Az évek során ezek az ipari ágazatok viszonylag zökkenőmentesen átalakultak.

Az üvegházhatású gázok kibocsátása által okozott klímaváltozás sokkal összetettebb és mindent átható probléma. A szén-dioxid-kibocsátás a legalapvetőbb tevékenységből – az energiatermelésből és -fogyasztásból származik. Minden más tevékenységhez energiára van szükség a működésükhöz, és ezért nincs menekülő szén-dioxid-kibocsátás. Még az úgynevezett megújuló energiáknak is van szénlábnyoma. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése hatással van a gazdasági tevékenységre, és ezzel együtt az emberek életszínvonalára is. Ez az oka annak, hogy az éghajlat-változási megállapodások, mint a Kiotói Jegyzőkönyv, eddig nagyon keveset tudtak elérni, míg a Párizsi Megállapodás felfelé ívelő feladat előtt áll.

Oszd Meg A Barátaiddal: