Magyarázat: Miért okoztak aggodalmat az antarktiszi „Doomsday Glacierrel” kapcsolatos új eredmények?

A göteborgi tanulmány egy személyzet nélküli tengeralattjárót használt a Thwaites-gleccserfront alá, hogy megfigyeléseket végezzen.

A Thwaites-gleccsernek nevezett, legszélesebb pontján 120 km széles, gyorsan mozog, és az évek során gyorsan olvad. (Fotó: Wikimeda Commons)

Az Antarktisz Thwaites-gleccserének – más néven Doomsday-gleccsernek – olvadása régóta aggodalomra ad okot, mivel nagy potenciállal rendelkezik a klímaváltozás miatti globális tengerszint-emelkedés felgyorsításában.

A svéd Göteborgi Egyetem kutatói most azt mondják, hogy a Thwaites olvadásával kapcsolatos félelmek rosszabbak, mint azt korábban gondolták, mivel a múltban alulbecsült sebességgel áramlik alatta a meleg víz.

Hírlevél| Kattintson ide, hogy a nap legjobb magyarázóit megtalálja a postaládájában

Mi a gleccser és miért fontos?

A Thwaites-gleccsernek nevezett, legszélesebb pontján 120 km széles, gyorsan mozog, és az évek során gyorsan olvad. Méreténél fogva (1,9 millió négyzetkilométer) annyi vizet tartalmaz, hogy több mint fél méterrel megemelje a világtenger szintjét. Tanulmányok kimutatták, hogy az elmúlt 30 év során csaknem megkétszereződött a belőle kiáramló jég mennyisége.

Ma a thwaitesi olvadás már évente 4%-kal járul hozzá a globális tengerszint emelkedéséhez. Becslések szerint 200-900 éven belül a tengerbe omolna. Thwaites fontos az Antarktisz számára, mivel lelassítja a mögötte lévő jég szabad áramlását az óceánba. Az ezzel járó kockázat miatt Thwaitest gyakran Doomsday-gleccsernek nevezik

Mit mondtak a korábbi tanulmányok?

Egy 2019-es tanulmány egy gyorsan növekvő üreget fedezett fel a gleccserben, amelynek mérete nagyjából kétharmada Manhattan területének. Aztán tavaly a New York-i Egyetem kutatói meleg vizet észleltek egy létfontosságú ponton a gleccser alatt. A NYU tanulmánya szerint a víz mindössze két fokkal fagypont felett van Thwaites földelési zónájában vagy földelési vonalában.

A földelési vonal a gleccser alatti hely, ahol a jég átmenet a teljes alapkőzeten nyugvó és az óceánon jégtakaróként lebegő között. A vonal helye egy gleccser visszahúzódási sebességére utal.

Amikor a gleccserek elolvadnak és lefogynak, lebegnek a földről, ahol korábban voltak. Amikor ez megtörténik, a földelő vezeték visszahúzódik. Ez nagyobb mértékben teszi ki a gleccser alsó részét a tengervíznek, növelve annak valószínűségét, hogy gyorsabban elolvad. Ez azt eredményezi, hogy a gleccser felgyorsul, kinyúlik és elvékonyodik, aminek következtében a talajvonal egyre jobban visszahúzódik.

A NYU tanulmányában a tudósok egy 600 méter mély és 35 cm széles hozzáférési lyukat ástak, és egy Icefin nevű óceánérzékelő eszközt telepítettek a gleccser felszíne alatt mozgó vizek mérésére.

Mit derített ki az új tanulmány?

Ellentétben a NYU tanulmányával, ahol lyukat ástak, a göteborgi tanulmány egy legénység nélküli tengeralattjárót használt a Thwaites-gleccserfront alá, hogy megfigyeléseket végezzen.

Ezek voltak az első mérések, amelyeket valaha is végeztek a Thwaites-gleccser alatt – mondta Anna Wåhlin, a Göteborgi Egyetem oceanográfia professzora és a Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.

Göteborg pénteki sajtóközleménye szerint a Ran nevű merülőhajó egyebek mellett a gleccser alá menő óceáni áramlatok erejét, hőmérsékletét, sótartalmát és oxigéntartalmát mérte. Az eredmények felhasználásával a kutatók fel tudták térképezni a Thwaites úszó része alatt folyó óceáni áramlatokat.

A tanulmány jobban sikerült, mint azt remélni mertük – áll a sajtóközleményben.

Lényeges, hogy a kutatóknak sikerült azonosítaniuk három meleg víz beáramlását, amelyek közül egynek a káros hatásait korábban alábecsülték. A kutatók felfedezték, hogy van egy mély kapcsolat kelet felé, amelyen keresztül mély víz folyik a Pine Island-öbölből, ezt a kapcsolatot korábban egy víz alatti gerincnek tartották – áll a sajtóközleményben.

A tanulmány a hőszállítást is vizsgálta a három csatorna egyikében, amely északról meleg vizet juttat a gleccser felé. A meleg víz eléréséhez és Thwaites megtámadásához vezető csatornákat a kutatás előtt nem ismertük. A Ran nagyon nagy felbontású óceántérképével beágyazott szonárok segítségével megállapítottuk, hogy a víz különböző utak mentén jut be és ki a jégpolc üregéből, amit az óceánfenék geometriája, a sajtó befolyásol. A közlemény Dr. Alastair Grahamet, a Dél-Floridai Egyetem munkatársát idézi.

Miért ad okot ez aggodalomra?

A tanulmány azt mutatja, hogy a meleg víz minden oldalról megközelíti a gleccser rögzítési pontjait, hatással van ezekre a helyekre, ahol a jég kapcsolódik a tengerfenékhez, és ahol a jégtakaró stabilitást talál. Ez tovább ronthatja Thwaites helyzetét, akinek jégpolca máris visszavonulóban van.

Wåhlin azonban azt is mondta: A jó hír az, hogy most először gyűjtünk adatokat, amelyek szükségesek a Thwaite-gleccser dinamikájának modellezéséhez. Ezek az adatok segítenek nekünk a jégolvadás pontosabb kiszámításában a jövőben. Az új technológia segítségével javíthatjuk a modelleket, és csökkenthetjük a globális tengerszint-ingadozások körül jelenleg uralkodó nagy bizonytalanságot.

Oszd Meg A Barátaiddal: