Kifejtve: A CJI Egységes Polgári Törvénykönyvre vonatkozó megjegyzései után egy pillantás annak állapotára, vita körül

Az Alkotmány 44. cikke előírja, hogy az államnak törekednie kell arra, hogy India egész területén egységes polgári törvénykönyvet biztosítson az állampolgárok számára.

India főbírója, S A Bobde (Express Photo: Abhishek Saha, File)

India főbírója (CJI) S A Bobde szombaton (március 27-én) dicsérte a Goa Egységes Polgári Törvénykönyvét , és arra biztatta az akadémiai beszélgetésekben részt vevő értelmiségieket, hogy látogassanak el az államba, hogy többet megtudjanak róla.

A CJI szerint Goa rendelkezik azzal, amit az alkotmányozók Indiára irányoztak elő – az egységes polgári törvénykönyvet. És abban a nagy kiváltságban volt részem, hogy a kódex értelmében igazságot szolgáltathatok. Ez vonatkozik a házasságra és az öröklésre, minden goánra, vallási hovatartozástól függetlenül. Sok tudományos beszédet hallottam az Egységes Polgári Törvénykönyvről. Arra kérem az összes értelmiségit, hogy egyszerűen csak jöjjenek ide, és tanulják meg az igazságszolgáltatást, hogy tudják, mi az – mondta.

Hírlevél| Kattintson ide, hogy a nap legjobb magyarázóit megtalálja a postaládájában

Korábban, 2019 szeptemberében a Goa ingatlanjaival kapcsolatos ügyben a Legfelsőbb Bíróság Goa városát az Egységes Polgári Törvénykönyv fényes példájaként jellemezte, és megállapította, hogy az Alkotmány létrehozói remélték és várták Indiában az Egységes Polgári Törvénykönyvet, de nem történt kísérlet a keretezésre.

Érdekes megjegyezni, hogy míg az Alkotmány megalapítói a IV. rész 44. cikkében, amely az állampolitika irányelvi elveivel foglalkozik, azt remélték és elvárták, hogy az állam törekedjen arra, hogy az állampolgárok számára egységes polgári törvénykönyvet biztosítson India egész területén, Deepak Gupta és Aniruddha Bose bírói testület a mai napig nem tettek lépéseket ezzel kapcsolatban.

Tehát mi az az Egységes Polgári Törvénykönyv?

Az Egységes Polgári Törvénykönyv az, amely egyetlen törvényt írna elő az egész országra, amely valamennyi vallási közösségre vonatkozna személyes ügyeikben, mint például házasság, válás, öröklés, örökbefogadás stb. Az Alkotmány 44. cikke kimondja, hogy az állam törekszik arra, hogy Egységes Polgári Törvénykönyvet biztosítanak az állampolgárok számára India egész területén.

A 44. cikk az állampolitika egyik irányelvi elve. Ezek a 37. cikkben meghatározottak szerint nem érvényesíthetők (semmilyen bíróság által nem érvényesíthetők), de az ott lefektetett elvek alapvetőek a kormányzásban.

Az alapvető jogok bíróság előtt érvényesíthetők. Míg a 44. cikk az állam törekszik, addig az „Irányelv alapelvei” fejezet más cikkei olyan szavakat használnak, mint például különösen törekedni; különösen irányítja politikáját; állam kötelessége stb.

A 43. cikk megemlíti, hogy az állam megfelelő jogszabályokkal kell törekednie, míg a 44. cikkben hiányzik a megfelelő jogszabály kifejezés. Mindez azt jelenti, hogy az állam kötelezettsége más irányelvi elvekben nagyobb, mint a 44. cikkben.

CSATLAKOZZ MOST :Az Express Explained Telegram csatorna

Mi a fontosabb – az alapvető jogok vagy az irányelv alapelvei?

Kétségtelen, hogy az alapvető jogok fontosabbak. A Legfelsőbb Bíróság Minerva Mills-ben (1980): Az indiai alkotmány a III. rész (Alapvető jogok) és IV. rész (Irányelv alapelvei) közötti egyensúly alapkövén. Abszolút elsőbbséget adni egyiknek a másikkal szemben, az az alkotmány harmóniájának megbomlását jelenti.

Az 1976-ban a 42. módosítással beillesztett 31C. cikk azonban előírja, hogy ha valamely irányelvi elv végrehajtására törvény születik, az nem támadható meg azzal az indokkal, hogy sérti a 14. és 19. cikk szerinti alapvető jogokat.

CJI S A Bobde szombaton felavatta a Bombay Legfelsőbb Bíróság új épületét Goában (Express Photo)

Indiában nincs még egységes törvénykönyv a polgári ügyekben?

Az indiai törvények a legtöbb polgári ügyben egységes törvénykönyvet követnek – az indiai szerződési törvény, a polgári eljárási törvénykönyv, az áruk eladásáról szóló törvény, a tulajdon átruházásáról szóló törvény, a partnerségi törvény, a bizonyítékokról szóló törvény stb. Az államok azonban több száz módosítást hajtottak végre, és ezért , bizonyos kérdésekben még ezekben a világi polgári törvényekben is sokféleség tapasztalható. A közelmúltban több állam megtagadta, hogy az egységes 2019-es gépjárműtörvény hatálya alá tartozzon.

Ha az Alkotmány alkotói Egységes Polgári Törvénykönyvre törekedtek, a személyi jogok tekintetében kizárólagos joghatóságot adtak volna az Országgyűlésnek azzal, hogy felveszik ezt a tárgyat az Uniós listára. De a személyi törvények szerepelnek a párhuzamos listán. A Jogi Bizottság tavaly arra a következtetésre jutott, hogy az egységes polgári törvénykönyv nem megvalósítható és nem kívánatos.

Van-e egyetlen közös személyi törvény bármely vallási közösség számára, amely minden tagját irányítja?

Az ország összes hinduját nem egy törvény szabályozza, és nem minden muszlim vagy minden keresztény. Nemcsak a brit jogi hagyományok, hanem a portugálok és a franciák is érvényben maradnak egyes részein.

Dzsammuban és Kasmírban 2019. augusztus 5-ig a helyi hindu törvények eltértek a központi rendelkezésektől. Az 1937-es Shariat Act-et néhány évvel ezelőtt kiterjesztették a J&K-ra is, de mára hatályon kívül helyezték. A kasmíri muszlimokat tehát egy szokásjog szabályozta, amely sok tekintetben ellentétes volt az ország többi részének muszlim személyi jogával, és valójában közelebb állt a hindu jogokhoz.

Még a muzulmánok közötti házasság bejegyzésekor is eltérnek a törvények helyenként. Kötelező volt a J&K-ban (1981-es törvény), és nem kötelező Nyugat-Bengálban, Biharban (mindkettő az 1876-os törvény szerint), Assam-ban (1935-ös törvény) és Odisha-ban (1949-es törvény).

Északkeleten több mint 200 törzs él saját, változatos szokástörvényekkel. Maga az alkotmány védi Nagaland helyi szokásait. Hasonló védelmet élvez a Meghalaya és a Mizoram. Még a megreformált hindu jog is, a kodifikáció ellenére, védi a bevett gyakorlatokat.

Hogyan kapcsolódik az Egységes Polgári Törvénykönyv gondolata a valláshoz való alapjoghoz?

A 25. cikk rögzíti az egyén valláshoz való alapvető jogát; A 26. cikk b) pontja fenntartja minden vallási felekezetnek vagy annak bármely részlegének jogát, hogy saját ügyeit intézze vallási ügyekben; A 29. cikk meghatározza a sajátos kultúra megőrzéséhez való jogot. Az egyén 25. cikk szerinti vallásszabadsága a közrend, az egészség, az erkölcs és az alapvető jogokkal kapcsolatos egyéb rendelkezések hatálya alá tartozik, de a 26. cikk szerinti csoport szabadsága nem tartozik más alapvető jogok hatálya alá.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben megosztottság alakult ki az Egységes Ptk. alapjogi fejezetbe helyezése kérdésében. Az ügyet szavazással döntötték el. A Sardar Vallabhbhai Patel vezette alapjogi albizottság 5:4-es többséggel megállapította, hogy a rendelkezés kívül esik az alapvető jogok hatályán, ezért az Egységes Polgári Törvénykönyv kevésbé fontos, mint a vallásszabadság.

Mi volt az alkotmányozó nemzetgyűlés muszlim tagjainak véleménye?

Egyes tagok igyekeztek mentesíteni a muszlim személyi törvényt az állami szabályozás alól. Mohammed Ismail, aki háromszor próbálkozott sikertelenül, hogy a muszlim személyi jogot mentesítse a 44. cikk alól, azt mondta, hogy a szekuláris államnak nem szabad beavatkoznia az emberek személyes jogába.

B Pocker Saheb elmondta, hogy különböző szervezetektől, köztük hindu szervezetektől is feljelentést kapott a közös polgári törvénykönyv ellen. Hussain Imám megkérdőjelezte, hogy a személyes törvények egységesek lehetnek-e egy olyan sokszínű országban, mint India.

Dr. BR Ambedkar azt mondta, hogy egyetlen kormány sem használhatja fel rendelkezéseit oly módon, hogy a muszlimokat lázadásra kényszerítse. Alladi Krishnaswami, aki az Egységes Polgári Törvénykönyvet támogatta, elismerte, hogy nem lenne bölcs dolog az Egységes Polgári Törvénykönyvet elfogadni, figyelmen kívül hagyva bármely közösség erős ellenállását. A nemek közötti egyenlőségről nem esett szó ezekben a vitákban.

Hogyan zajlott a hinduk közös kódexéről szóló vita?

1948 júniusában Rajendra Prasad, az alkotmányozó nemzetgyűlés elnöke figyelmeztette Jawaharlal Nehrut, hogy alapvető változtatások bevezetése a személyi jogban annyit jelent, mint a mikroszkopikus kisebbség progresszív elképzeléseit rákényszeríteni a hindu közösség egészére. A hindu törvény reformjait ellenzők többek között Sardar Patel, Pattabhi Sitaramayya, M A Ayyangar, M M Malaviya és Kailash Nath Katju.

Amikor 1949 decemberében a hindu törvénykönyvről szóló vita lezajlott, 28 felszólaló közül 23 ellenezte azt. 1951. szeptember 15-én Prasad elnök azzal fenyegetőzött, hogy jogkörét felhasználva visszaküldi a törvényjavaslatot a parlamentnek, vagy megvétózza azt. Ámbédkarnak végül le kellett mondania. Nehru beleegyezett a kódex külön törvényekbe történő trifurkálásába, és több rendelkezést felhígított.

(Ez egy magyarázó frissített változata, amely a 2019. szeptember 18-i nyomtatott kiadásban jelent meg. Faizan Mustafa professzor az alkotmányjog jól ismert szakértője.)

Oszd Meg A Barátaiddal: