A Royal Society bemutatja Jocelyn Burnell asztrofizikus portréját. Ezért volt jelentős a pulzárok felfedezése
Burnell 1967. november 28-án fedezte fel a pulzárokat, amelyek gyorsan forgó neutroncsillagok, amelyek rádiófrekvenciás impulzusokat bocsátanak ki. A neutroncsillagok egy szupernóva-robbanás eredménye, amikor a csillag eléri élete végét és meghal.
A portrét, egy olajfestményt Stephen Shankland művész készítette, és 53 éve annak, hogy Burnell felfedezte. (Fotó jóváírása: The Royal Society Stephen Shanklanden/Twitteren keresztül) Szombaton a The Royal Society bemutatta Dame Jocelyn Bell Burnell asztrofizikus új portréját, akit a pulzárok felfedezéséért tulajdonítanak, amikor doktoranduszként a Cambridge-i Egyetemen volt.
A portrét, egy olajfestményt Stephen Shankland művész készítette, és 53 éve annak, hogy Burnell felfedezte. A festmény, amely a The Royal Society megbízásából készült, egy folyamatban lévő projekt része, amelynek célja, hogy növelje a női tudósok számát az ösztöndíjasokból és elnökökből álló művészeti gyűjteményében.
Ki az a Dame Jocelyn Bell Burnell?
Burnell 1943-ban született Észak-Írországban. Miután több mint 11 évesen megbukott, egy yorki bentlakásos iskolába járt, ahol szenvedélyessé vált a fizika iránt. 1969-ben szerzett PhD fokozatot rádiócsillagászatból a Cambridge-i Egyetemen, majd számos akadémiai pozíciót töltött be szerte a világon. 2002 és 2004 között a Királyi Csillagászati Társaság elnöke volt, és ő volt az első nő, aki 2014 és 2018 között az Edinburgh-i Királyi Társaság elnöki tisztét töltötte be.
A Royal Society ma büszkén leplezi le az úttörő asztrofizikus, Dame Jocelyn Bell Burnell új portréját a pulzárok felfedezésének 53. évfordulóján, mindössze 24 évesen. A portrét Stephen Shankland művész készítette. https://t.co/VrFrTNxHk5
Kép Stephen Shankland. pic.twitter.com/lOn5RL6LMF
— The Royal Society (@royalsociety) 2020. november 28
Burnell 1967. november 28-án fedezte fel a pulzárokat, amelyek gyorsan forgó neutroncsillagok, amelyek rádiófrekvenciás impulzusokat bocsátanak ki. A neutroncsillagok egy szupernóva-robbanás eredménye, amikor a csillag eléri élete végét és meghal.
A felfedezést 1974-ben fizikai Nobel-díjjal ismerték el, amelyet két professzor, Antony Hewish (Burnell témavezetője) és Martin Ryle osztozott. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia akkor azt közölte, hogy Hewishnek a pulzárok felfedezésében játszott meghatározó szerepéért ítélték oda a díj felét.
Arra a felvetésre, hogy Burnellnek kellett volna elnyernie a Nobel-díjat, egy 1977-es cikkében, amely az Annals of New York Academy of Sciences-ben jelent meg, és amely egyben a vacsora utáni beszéde is volt a nyolcadik texasi relativisztikus asztrofizikai szimpóziumon, azt hiszem, hogy lealacsonyítaná a Nobel-díjat, ha azokat kutatóhallgatóknak ítélnék oda, kivéve nagyon kivételes eseteket, és nem hiszem, hogy ezek közé tartozik.
A grafikon, amely pontosan megörökíti azt a pillanatot, amikor a pulzárokat Burnell fedezte fel, 2019-ben, a Cambridge Philosophical Society (CPS) 200. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi nőnapon állították ki először. Az Express Explained már a Telegramon elérhető
Hogyan fedezték fel a pulzárokat?
Burnell akkoriban PhD-hallgató volt Cambridge-ben, és témavezetőjével, Hewish-sel együtt rádiós megfigyeléseket végzett az univerzumról. Végül felfedezett egy pulzárt egy hatalmas rádióteleszkóp segítségével, amely 4,5 hektáros területet foglalt el, és amelyet Hewish tervezett, és csatlakozott hozzá és az ötfős csapathoz, amikor a teleszkóp építése hamarosan elkezdődött. A teleszkóp az égitestek egy másik kategóriája, az úgynevezett kvazárok véletlenszerű fényes villódzásának mérésére készült.
A teleszkóp megépítése több mint két évig tartott, és a csapat 1967 júliusában kezdte meg működtetni. Burnell szerint az ő kizárólagos felelőssége volt a teleszkóp működtetése és a kibocsátott adatok elemzése, amely napi 96 láb térképpapírt tett ki. kézzel elemezzük.
A Little Green Men, White Dwarfs or Pulzárs? című 1977-es cikkben Burnell azt írta, hogy a pulzárok felfedezésének története az 1960-as évek közepén kezdődött, amikor felfedezték a bolygóközi szcintilláció (IPS) technikáját. Ez a technika magában foglalta egy kompakt rádióforrásból, például kvazárból származó rádiójelek kibocsátásának ingadozását, és Hewish választotta a kvazárok kiválasztására. A teleszkóp teljesítményének elemzése közben Burnell észrevette, hogy váratlan jelölések vannak a diagramon, amelyeket körülbelül 1,33 másodpercenként rögzítettek.
A rádiócsillagászat történetében a Burnell által 1967-ben megfigyelt jelek akkoriban leginkább földönkívüli életre utaltak, amelyet a NASA véletlenül keltett. De Burnell szerint bár a rádiójelek forrása a feltételezések szerint egy másik civilizációból származik, a csapat nem igazán hitte el.
Az első pulzárt bejelentő dokumentumot 1968. január 3-án nyújtották be a Nature folyóiratba, és ugyanabban az évben februárban adták ki. Ebben a cikkben a szerzők, köztük Burnell és Hewish, megfigyeléseiket a rádióforrások furcsa új osztályaként írták le, és azt javasolták, hogy a forrás fehér törpe vagy neutroncsillag lehet.
Oszd Meg A Barátaiddal:
