Hogyan tekint vissza Raza Mir „Murder at the Mushaira” című filmje 1857 lázadó napjaira

Egy történelmi gyilkossági rejtély újragondolja India első függetlenségi háborújának viharos előfutását

Gyilkosság a Mushairában | Írta: Raza Mir

1857 májusának egy sötét éjszakáján egy magányos férfi lóháton Shahjahanabad felé veszi az utat. A vidéken nyugtalanság szított, keserű harag áradt át a britek éveken át tartó megaláztatása és visszaélései miatt, akik a Plasseyben zajló homályos csata óta az ország nagyobb részeit irányították. Sarfaraz Laskar, a lovas tudta, hogy megérett az idő arra, hogy ezt a forrongó ellenségeskedést teljes lázadássá lángra lobbantsa – ha sikerül eljutnia a megromlott mogul császár, Bahadur Shah Zafar székhelyéhez.

A félelem tapintható légköre ellenére a kaotikus, forrongó Shahjahanabad ünnepi hangulatot áraszt Ramzan szent hónapjában. A napközbeni böjt után esténként lakomák és társasági összejövetelek zajlanak. Az egyik ilyen mushaira Nawab Iftikhar Hasan házában egy költő meggyilkolásával végződik – a kétes hírű Sukhan Khairabadit, akiről azt pletykálják, hogy brit kém. Az újonnan bevezetett zsíros töltény miatt a laktanyában gondok forognak, egy besúgó halála, különösen az, aki rendkívül sürgős ügyben üzent a hallgatóságnak, felkelti a Társaság ügynökeinek figyelmét.

A terület új naib-kotwalja, a fiatal Kirorimal Chainsukh határidőt és ultimátumot kap. Miközben a britek lélegzik a nyakába, Csainsukh egy szokatlan szövetségeshez fordul – a birodalom díjazott költőjéhez, Mirza Ghalibhoz, a remek költészet zeneszerzőjéhez és amatőr detektívhez, amikor egy eset felkelti az érdeklődését.

Együtt versenyt futnak az idővel, és megpróbálnak megoldani egy gyilkosságot, amely egy nagyobb, teljesen merész terv kulcsát rejti magában.
Az 1857-es év döntő mérföldkő az indiai történelemben. Egykor a gyarmati uralkodók az elégedetlen alárendeltek lázadásaként csökkentették – azóta ez az első összehangolt indiai kísérlet a Birodalomtól való megszabadulásra. Elbeszélését ehhez a háttérhez állítva Raza Mir egy kitalált beszámolót, úgymond népi változatot szövi össze azokról az eseményekről, amelyek a tűzvész pillanatához vezettek.

Ezzel Mir a történelmi krimi virágzó műfajában dolgozik, a rejtélyírás azon elragadó ágán belül, amely nemcsak a gyilkosságokat és a testi sértéseket, hanem a rég letűnt korszakokat is rekonstruálja. Madhulika Liddle Muzaffar Jang-regényeinek megjelenése (2009 és 2015 között) lendületet adott a műfajnak az indiai-angol írásmódban. Azóta több író, köztük az amerikai Sujata Massey Perveen Mistry sorozatával, és az Egyesült Királyságban élő író, Abir Mukherjee Wyndham és Banerjee könyveivel, nagyon kielégítő végkifejletig dolgozott. Mir regénye, bár önálló mű, de rétegzett és megragadó narratíva.

A Mir által teremtett világ nagy zűrzavaros, a jelentős változás küszöbén áll. Az egykor hatalmas mogul birodalom árnyéka egykori önmagának, szuverén figurájává silányított uralkodója, a tulajdonuk vagy pénzügyi érdekeik védelmében tülekedő korosztály, a gazda és a katona egyaránt kiszolgáltatott a vállalati tisztviselők növekvő zsarnokságának. Ám ezen a veszteségen túl a Mir’s Shahjahanabad különböző indulatú és érdeklődésű, vallású és státusú embereket ölel fel, és sajátjavá teszi őket. Zsúfolt sikátoraiban egy mecset mellett kocsma áll; a szomszédok civakodnak, de vigyáznak egymásra, és az ateisták és a hívők is rácsodálkoznak a tudományra.

Ha Delhi önmagában egy karakter, akkor azok, akik az utcáin és a havelisokban nyüzsögnek – hol történelmiek, hol fiktívek –, ugyanolyan erős jelenlétek. Míg a bölcs, szellemes és intuitív Ghalib (és olyan tökéletes detektív, hogy az ember azon töpreng, miért nem gondolt rá korábban senki) összetartja a regényt, addig olyan szereplők, mint Ramachandra, a rejtélyes Laskar, aki a regény tájain ível, a festő Hyderi Begum Zutshi, a kathak táncosnő, Ratna Bai – az utolsó három, az okos és ügyes nők – a regény cselekményeinek nagy részét mozgatja.

Ellentétben a hagyományos gyilkossági misztériummal, amelyben az állásfoglalás helyreállítja a rendet a társadalomban, itt ez csak a kezdete egy pusztító, bár hősies végnek. Mir egy ismerős eseményt vesz a történelemből, hogy ne csak azt képzelje el, hogyan alakította az egy korszak lefolyását, hanem azt is, hogy megmutassa, hogyan kell mindig dühöngeni a fény haldoklásán, függetlenül a következményektől.

Oszd Meg A Barátaiddal: