Elmagyarázta: Miért kaphat lendületet a Tehrik-i-Taliban Pakisztán az őrségváltással Afganisztánban

Pakisztán stratégiai partnernek tekinti Afganisztánt az Indiával folytatott konfliktusában, ezért hajlandó volt felkarolni a kabuli hatalmakat, még a jelentős nemzetközi visszhang ellenére is.

A pakisztáni és a tálib zászlók lobognak a saját oldalukon, miközben az emberek egy biztonsági korláton átmenve átlépik a határt a Pakisztán és Afganisztán közötti határátkelőhelyen a pakisztáni Chamanban (AP)

Miközben a tálibok megkezdik kormányzási projektjüket, olyan országok, mint Kína, Oroszország és az Egyesült Királyság, hajlandóságot mutattak a csoporttal való együttműködésre. Azonban egyetlen ország sem támogatta annyira nyíltan, mint a régóta támogató Pakisztán. Mostanában, Imran Khan pakisztáni miniszterelnök az amerikai csapatok rohamos kivonását okolta a tálibok újjáéledéséért, megtörölve országa kezét minden hibától. A Pakisztánban élő csoport tagjait normális civileknek minősítette, és egészen addig sugallta, hogy Afganisztán visszaszerzése a csoport által a rabszolgaság béklyóinak letöréséhez hasonló.

Pakisztán stratégiai partnernek tekinti Afganisztánt az Indiával folytatott konfliktusában, ezért hajlandó volt felkarolni a kabuli hatalmakat, még a jelentős nemzetközi visszhang ellenére is. Míg a pakisztáni kormány egyes frakciói kinyilvánították, hogy ellenzik a tálibokat, a túlnyomó többség úgy tűnik, hogy elfogadja a tálibokat vagy Iszlámábád értékes szövetségeseként, vagy a térség ellenőrzésének megőrzéséhez szükséges rosszként. Pakisztánnak a tálibokkal szembeni számítása azonban veszélyesen tévesnek bizonyulhat, különösen, ha megjelenése olyan szélsőséges csoportokat bátorít, mint a militáns Tehrik-i-Taliban Pakisztán vagy a TTP.

Pakisztán támogatása a táliboknak

Az 1980-as években a CIA és az Inter-Services Intelligence (ISI) fegyverekkel látta el a Szovjetunió ellen harcoló afgánokat, és segített radikalizálódni és a világ minden tájáról toborozni a fiatalokat, hogy részt vegyenek a dzsihádban. 1988-ban Pakisztán vallási iskolákat kezdett nyitni nagyjából 3 millió afgán menekültje számára. Ezek a medreszák tovább képezték a diákokat, hogy csatlakozzanak a tálibokhoz, akik közül 1,5 millióan tértek vissza Afganisztánba a szovjetek távozása után.

Amikor a győztes mudzsahedek végül kormányt alakítottak Afganisztánban 1992-ben, Pakisztán elégedetlen volt az új vezetéssel, amely szerint Iszlámábád túlságosan barátságos Indiával. Ezért amikor az 1990-es évek közepén a tálibok teret hódítottak, Pakisztán gyorsan támogatta a mozgalmat.

Az Egyesült Államok vezette afganisztáni NATO-invázió után 2001-ben a megdöntött tálib rezsim vezetői Pakisztánban kerestek menedéket. A tálibok és az al-Kaida fegyveresei özönlöttek Pakisztán Afganisztánnal határos törzsi területeire. A legtöbb tálib harcos a határvidékekre szorítkozott, ahol a pakisztáni kormány 2003 óta sikertelenül próbálja megfékezni őket.

A pakisztáni ISI, a tálibok korai támogatója továbbra is gyakorolja befolyását a csoportra. A Carnegie Alapítvány jelentése szerint az ISI volt a tálibok elsődleges külső pártfogója, amely állítólag pénzügyi forrásokat, képzést, fegyvereket, logisztikai támogatást és (mindenekelőtt) biztonságos menedéket biztosított neki Pakisztán területén.

Az ISI jelentőségét a tálibok számára leginkább az mutatja, hogy 2015-ben Sirajuddin Haqqanit a tálibok két helyettes vezetőjének egyikévé nevezték ki. Haqqanit, a Haqqani-hálózat vezetőjét az amerikai hírszerzés egykor az ISI valódi karjaként jellemezte. , szoros kapcsolatot ápol az Al-Kaidával. Annak ellenére, hogy néhány pakisztáni vezető nyilvánosan elhatárolódik a táliboktól, Pakisztánnak az, hogy nem tudja egységesíteni katonai, hírszerző szolgálatait és politikai apparátusát, azt jelenti, hogy még ha miniszterelnöke és a hadsereg főnökei visszatartják is a támogatást, a pakisztáni állam az ISI-n keresztül továbbra is folytatni a szervezet támogatását.

Rekedt emberek átlépik a pakisztáni határt, Afganisztánt a pakisztáni Chamanban (AP Photo/Jafar Khan)

Miért támogatja Pakisztán a tálibokat?

Eltekintve attól a ténytől, hogy Pakisztán kormánya és hadserege belsőleg megtört, és különböző, gyakran egymással versengő érdekeket és hűséget képvisel, a tálibok pakisztáni támogatásának fő oka az Indiától való tartós és elsöprő félelem.

Pakisztánnak az 1970-es évek közepére nyúlik vissza, hogy afganisztáni stratégiai mélységre törekednek India regionális befolyásának ellensúlyozására, és ez nem olyan politika, amelyet a közeljövőben fel kell hagyniuk. Bár a prominens pakisztáni vezetők, köztük a hadsereg jelenlegi főnöke, Qamar Javed Bajwa, jelezték, hogy hajlandóak változtatni az irányvonalon, tekintettel Pakisztán történelmére, és ezt követően a rossz viszonyokra szinte minden más afganisztáni csoporttal, a tálibokon kívül talán kevés szövetségesük maradt.

Az indiai aggodalmak mellett Pakisztánnak számos ideológiai oka van a tálibok támogatására. Pakisztán létrehozása óta belülről felhívások hangzottak el, hogy az afganisztáni határ mellett élő pastu közösségek alakítsák önálló államukat. A TTP egyrészt alátámasztja ezt az állítást. Pakisztán ezért belefáradt minden pastu vezette afganisztáni kormányba, beleértve Hamid Karzai és Ashraf Ghani korábbi kormányait is. Kissé zavaróan Pakisztán úgy látja, hogy a tálibok jobban foglalkoznak az iszlám fundamentalizmussal, mint az etnikai konfliktusokkal, bár etnikailag ők is pastu csoport.

A pakisztáni társadalom is némi rokonszenvet érez a tálibokkal, nagyrészt a pakisztáni állam megalakításának köszönhetően. Pakisztán elszakadása Indiától az iszlám állam megalakításának szándékán alapult. Pakisztán buzgón vallásos polgárai számára a tálibok saría-értelmezésének védelme egy módja annak, hogy fenntartsák saját kapcsolatukat az iszlámmal, és ezen belül a pakisztáni állammal is.

A másik oldalon azonban jelentős okai vannak Pakisztánnak a tálibok felemelkedésének ellensúlyozására. Egyrészt az afganisztáni tálib uralom valószínűleg hatalmas menekültválságot vált ki olyan országokban, mint Tádzsikisztán, Irán és Pakisztán. A tálibok pakisztáni támogatása a nemzetközi legitimitásba is kerülhet, különösen akkor, ha a csoport nem hajlandó mérsékelni, és más szélsőséges mozgalmakat kezd újra meghonosítani afgán földön.

Egy 2015-ös Pew Research Survey emellett azt is bizonyítja, hogy a tálibok elveszítik támogatottságát a pakisztáni nép körében. Arra a kérdésre, hogy mit gondol a tálibokról, a pakisztániak 72 százaléka kedvezőtlennek ítélte a csoportot, míg csak 6 százalékuk tartotta őket kedvezőnek. E jogos aggodalmak mellett Pakisztánnak meg kell küzdenie a TTP és más szélsőséges csoportok esetleges újjáéledésével is. Bár nem valószínű, hogy Iszlámábád ezeket az okokat elég oknak tekinti arra, hogy elhatárolódjon a táliboktól, mégis komoly megfontolást érdemelnek. Iszlámábád különösen tudatában lesz a TTP növekvő fenyegetésének.

Pakisztán azzal is tisztában van, hogy a tálibokhoz fűződő kapcsolatai ellenére továbbra is stratégiai jelentőségű lesz az Egyesült Államok számára. Az amerikaiak folyamatos afganisztáni szerepvállalásához, bármilyen minőségben is, legalább a pakisztáni légtér használatára lesz szükség. Ez viszont megőrzi Pakisztán bizonyos befolyását az Egyesült Államokkal szemben a tálibokkal való kapcsolataiban. Ezenkívül Peking, Pakisztán legnagyobb külső szövetségese hajlandóságot mutatott a tálibokkal való együttműködésre.

Ezért a regionális befolyás iránti vágya, az iszlám fundamentalista gyökerei és a pastu nacionalizmussal kapcsolatos saját aggodalmai mellett Pakisztán továbbra is támogatja a tálibokat egyszerűen azért, mert megteheti.

A tálibok közelében fehér zászlókkal ellátott emberek várják rokonaik érkezését, akiket a hírek szerint a tálibok szabadon engedtek a börtönből Afganisztánban, egy határátkelőhelyen a pakisztáni Chamanban (AP)

Kik a pakisztáni tálibok

Miután 2001-ben az Al-Kaida és a tálibok Pakisztánba özönlöttek, kampányt szerveztek, amelyet az Egyesült Államok Békeintézete (USIP) a „FATA tálibanizálásaként” írt le. Ennek értelmében az afgán tálib vezetők a helyi törzsi vezetőkkel együttműködve pakisztániakat toboroztak az amerikai és NATO-erők elleni harcra. Az újoncok később Baitullah Mehsud vezetésével 2007-ben megalakították a TTP-t. A TTP-t gyakran ernyőszervezetnek nevezik, amely a FATA-ban különböző militáns csoportokat képvisel.

Az USIP jelentése szerint a TTP fő céljai között szerepelt a saría törvény végrehajtása, az amerikai és NATO-erők elleni harc Afganisztánban, valamint a pakisztáni hadsereg elleni dzsihádban való részvétel. Ez utóbbi a csoport elsődleges célja, mivel Mehsud szóvivője 2007-ben bejelentette, hogy a TTP létrehozásának fő oka az volt, hogy egységes frontot mutasson be a pakisztáni hadsereg hadműveletei ellen. A jelentés megjegyzi, hogy a TTP agresszív álláspontja a pakisztáni állammal szemben ellentétben állt a többi helyi fegyveresével, és jelentős belső ellentétekhez vezetett.

Töredezettsége és az összefüggő módszertan hiánya végül katalizátornak bizonyult a bukásához, de a 2007 és 2014 közötti években a TTP pusztítást végzett Pakisztánban. A becslések szerint 2012-ben a TTP-nek 25 000 tagja lehetett, akik terrortámadásokat követtek el Pakisztán-szerte, amelyek tömeges vérontást és vagyonmegsemmisítést eredményeztek. A legfigyelemreméltóbb támadásaik közé tartozik a Pakisztán legnagyobb légitámaszpontja elleni támadás 2011-ben, a Karacsi nemzetközi repülőtér elleni támadás 2014-ben, és ugyanebben az évben a pesavári hadsereg állami iskolájában történt mészárlás, amelyben 150 ember, főként diákok haltak meg. A legutóbbi támadást az afgán tálibok nyilvánosan elítélték.

2014-ben a pakisztáni hadsereg egy amerikai drónkampány segítségével elindította a Zarb-e-Azb hadműveletet a TTP felszámolására. A művelet nagyrészt sikeres volt, és óriási tényező volt a csoport hanyatlása mögött. Az USIP 2021 májusában közzétett jelentése szerint ma a TTP nagyrészt széttagolt és kimerült katonai szervezet, amely Pakisztánban és Afganisztánnal határos területen szétszórva van.

A TTP aktivitása azonban meredeken emelkedett az elmúlt években. 2019-ben a jelentések azt sugallták, hogy a TTP fegyveresei megfélemlítették Észak- és Dél-Vazirisztán lakosait az ellen, hogy zenéljenek, vagy hagyják, hogy a nők férfi gyám nélkül hagyják el a házat. 2020-ban a csoport médiaszárnya, az Umar Media új weboldalt indított hivatalos magazinja mellett, amely a TTP ideológiáját propagálja. Lényeges, hogy 2020-ban az Umar Media azt is bejelentette, hogy két különálló csoport, a Jamaat-ul-Ahrar és a Hizbul Ahrar hivatalosan is csatlakozott a TTP-hez. A két csoport számos halálos áldozatot követelő támadásért volt felelős Pakisztánon belül, és az elmúlt években aktívabbak voltak, mint maga a TTP.

2021 eleje óta a TTP számos támadást vállalt Pakisztánban. Csak az év első két hónapjában 32 támadást követelt el, amelyek többsége a FATA-ban történt. Egyes elemzők úgy vélik, hogy a TTP közelmúltbeli újjáéledését tovább táplálja az afganisztáni tálib uralom. Az érvelés szerint a tálibok legitimálják a militáns iszlám kormányzást, és ezzel hasonló célok elérésére ösztönzik támogatóikat és szimpatizánsaikat Afganisztánon belül és kívül. A táliboktól felbátorodva a TTP a csoport sikerét felhasználhatja további tagok toborzására és a pakisztáni állam elleni kampány újjáélesztésére. Tekintettel azonban a TTP és a tálibok bonyolult kapcsolatára, nem világos, hogy számíthat-e ez utóbbi támogatására ebben a törekvésében.

A TTP és a tálibok közötti kapcsolat gyakran meleg és hideg. Nem ismert, hogy a két társulás milyen szinten osztozik, de ismert volt, hogy mindketten ellenzik és támogatják egymást különböző időpontokban. Bár a TTP és a tálibok hasonló ideológiai felépítésűek, nem értenek egyet abban, hogy előbbi a pakisztáni államot célozza meg. Mivel Iszlámábád a tálibok kulcsfontosságú szövetségese, a csoport megpróbálta rávenni a TTP-t, hogy dzsihádját kizárólag az afganisztáni adminisztrációra összpontosítsa. A TTP azonban elsősorban a pakisztáni állam elleni szervezetként létezik, és e cél nélkül megszűnne külső relevanciája.

Hírlevél| Kattintson ide, hogy a nap legjobb magyarázóit megkapja a postaládájában

A csoportok azonban több kampányban is együttműködtek, elsősorban azután, hogy a 2014-es pakisztáni hadművelet miatt a TTP Afganisztánba menekült. Ott segítették a tálibok katonai offenzíváját az afgán kormány ellen, értékes logisztikai támogatást kínálva, beleértve az öngyilkos merénylők biztosítását. Az Egyesült Államok és a tálibok közötti dohai megállapodást követően a TTP közzétett egy videót, amelyen tagjai találkoztak a tálibok magas rangú vezetésével. A csoport állítólag nagyon szerette volna megmutatni szoros kapcsolatait a tálibokkal, elismerve annak értékét, amelyet egy ilyen kapcsolat tartana a pakisztáni nyilvánossággal, akik közül sokan nyíltan támogatják a tálibokat.

Egyesek egészen odáig jutottak, hogy azt sugallják, hogy a TTP és a tálibok szorosan összefüggenek, a pakisztáni hadsereg egyik főnöke pedig állítólag ugyanannak az éremnek két lapjának nevezte őket.

Oszd Meg A Barátaiddal: