Magyarázat: Miért próbál Új-Zéland olyan juhokat tenyészteni, amelyek kevesebb metánt bocsátanak ki
A kérődzők, például juhok és tehenek kibocsátása, vagy kevésbé udvariasan fogalmazva, fing és böfög, jelentős mértékben hozzájárul a légkörben lévő metánhoz.
A kérődzők, például juhok és tehenek kibocsátása, vagy kevésbé udvariasan fogalmazva, fing és böfög, jelentős mértékben hozzájárul a légkörben lévő metánhoz. (Reprezentatív kép) Új-Zéland elindította állítása szerint a világ első genetikai programját, amely az éghajlatváltozás kihívásainak megoldására olyan juhok tenyésztésével foglalkozik, amelyek kisebb mennyiségű metánt bocsátanak ki.
A génmódosító technikákat az állatállományból származó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésének lehetséges módjaként ismerik el; azonban a világ számos országában a szabályozási ellenőrzések akadályozzák az ötlettel való széles körű kísérletezést.
Mi a helyzet a metánnal és a juhokkal?
A kérődzők, például juhok és tehenek kibocsátása, vagy kevésbé udvariasan fogalmazva, fing és böfög, jelentős mértékben hozzájárul a légkörben lévő metánhoz.
Ezt már régóta problémaként ismerték fel, de a megoldása nehéz volt, mert egyes tanulmányok ellenére senki sem tudja igazán, mennyit bocsát ki egy átlagos tehén vagy birka, és mit kell tenni ellene, kivéve, hogy megpróbálják a trágyát olyan módon feldolgozni, hogy minimálisra csökkentsék a gáz szivárgása.
A tudósok azon dolgoznak, hogyan módosítsák az állatok táplálékát, hogy egy kicsit kevesebbet bocsáthassanak ki, például fokhagymával etetik őket, amelyek beavatkoznak a bélrendszerük mikrobiómáiba, hogy csökkentsék a metán képződését.
Ez azonban csak azokban a gazdaságokban működik, ahol szabályozható az állatok takarmányozása, a szabadtartású állatoknál, például az új-zélandi juhoknál nem.
Voltak kampányok annak érdekében, hogy az emberi populáció kevesebb vörös húst fogyasszon, vagy „vegetáriánus” húst állítsanak elő laboratóriumokban, de ezek apró lépések egy nagyon nagy problémában.
De miért olyan probléma a metán?
A szarvasmarhák és juhok, valamint a bomló szerves anyagok, a tüzek, a szénbányák és a földgázt termelő gyárak által termelt metán jelentős üvegházhatású gáz, és sokkal erősebben járul hozzá a légkör felmelegedéséhez, mint a szén-dioxid. (Bár a metán könnyebben lebomlik, mint a szén-dioxid.)
A kutatások a légkör metánkoncentrációjának meredek megugrásáról számoltak be az elmúlt években.
A Meteorológiai Világszervezet múlt havi jelentése rámutatott, hogy a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok légköri koncentrációja 2018-ban új rekordokat ért el.
A légkör szén-dioxid-koncentrációja 2018-ban elérte a 407,8 ppm-et, szemben az előző évi 405,5 ppm-mel. Ez az 1750-es iparosodás előtti szint 147%-a.
A metán koncentrációja pedig az 1750-es szint 259%-a, a dinitrogén-oxidé pedig 123%-kal haladta meg.
És sok birka van Új-Zélandon?
Igen, nagyon nagy szám – egyes becslések szerint minden emberre 20 bárány jut az országban.
Ez eltúlzott adat – a hivatalos statisztikák szerint 2015 közepén Új-Zélandon 4,6 millió ember és körülbelül 29,5 millió juh élt.
Ez körülbelül hat bárányt jelent fejenként, ami bár még mindig sok, de lényegesen alacsonyabb, mint az 1982-es csúcslétszám, amikor az országban 70,3 millió juh volt, vagyis körülbelül 22 bárány egy főre.
Az új-zélandi kormány statisztikai weboldalán az is szerepel, hogy az országban a szarvasmarhák száma is túlsúlyban van – 2015 közepén 6,4 millió tejelő és 3,6 millió húsmarha volt.
Ne hagyja ki az Explained: Maharashtra hangszóró Nana Patole-t – egy kongresszusi ujj a BJP szemében
Oszd Meg A Barátaiddal:
