Magyarázat: Hogyan záródott be az ózonréteg-lyuk az Északi-sarkvidék felett
Az Északi-sark ózonrétegében lévő lyuk, amelyet először februárban észleltek, azóta elérte a körülbelül 1 millió négyzetkilométeres maximális kiterjedést.

Múlt héten az Európai Unió Kopernikusz Légkörfigyelő Szolgálata (CAMS) bejelentette, hogy bezárult egy lyuk az északi-sarkvidéki ózonrétegben, amely a legnagyobbnak vélt jelentése.
Az ózonlyuk bezáródása a sarki örvénynek nevezett jelenség miatt történt, nem pedig a Covid-19 miatt világszerte tapasztalt szennyeződések csökkenése miatt.
Olvassa| A legnagyobb lyuk az ózonrétegben magától begyógyul: koronavírus-hatás?
A Német Repülési Központ tudósai szerint az Északi-sark ózonrétegében lévő lyuk, amelyet először februárban észleltek, azóta elérte a körülbelül 1 millió négyzetkilométeres maximális kiterjedést.
Az európai ügynökség április 23-án Twitter-üzente: A 2020-as, példátlan északi félteke #OzoneHole véget ért. A #PolarVortex szétválása #ózondús levegőt enged az Északi-sarkvidékre, ami szorosan megegyezik a #CopernicusAtmosphere Monitoring Service múlt heti előrejelzésével.
A példátlan 2020-as északi félteke #Ózonlyuk véget ért. A #Poláris örvény hasít, megenged #ózon -dús levegő az Északi-sarkvidékre, ami szorosan megegyezik a múlt heti előrejelzéssel #KopernikuszAtmoszféra Monitoring szolgáltatás.
További információ az NH Ozone hole-ról https://t.co/Nf6AfjaYRi pic.twitter.com/qVPu70ycn4
— Copernicus ECMWF (@CopernicusECMWF) 2020. április 23
Az ózonréteg jelentősége
Az ózon (kémiailag három oxigénatomból álló molekula) főként a felső légkörben, a sztratoszférának nevezett területen található, 10-50 km-re a Föld felszínétől. Bár rétegnek nevezik, az ózon meglehetősen alacsony koncentrációban van jelen a légkörben. Még azokon a helyeken is, ahol ez a réteg a legvastagabb, nem jut több, mint néhány ózonmolekula minden millió levegőmolekulára.
De nagyon fontos funkciót töltenek be. A nap káros ultraibolya sugárzásának elnyelésével az ózonmolekulák nagy veszélyt jelentenek a földi életformákra. Az UV-sugarak bőrrákot és más betegségeket és deformitásokat okozhatnak növényekben és állatokban.
Ózon lyukak
Az „ózonlyuk” valójában nem lyuk – a sztratoszféra egy olyan régiójára utal, ahol az ózon koncentrációja bizonyos hónapokban rendkívül alacsony lesz.
Az „ózonlyukakról”, amelyekről leggyakrabban beszélnek, az Antarktisz feletti csökkenések, amelyek minden évben szeptemberben, októberben és novemberben alakulnak ki, a Déli-sarkon kialakuló különleges meteorológiai és kémiai viszonyok következtében, és elérhetik a körülbelül 20-25 millió négyzetkilométer.
Ilyen lyukak az Északi-sarkon is megtalálhatók, de a Déli-sarknál melegebb hőmérséklet miatt a kimerülések itt sokkal kisebbek. Az idei év előtt az utolsó méretes sarkvidéki ózonlyukat 2011-ben jelentették.
Miért volt hatalmas az idei sarkvidéki ózonlyuk?
Idén sokkal nagyobb volt az ózonréteg csökkenése az Északi-sarkvidék felett. A tudósok úgy vélik, hogy a szokatlan légköri viszonyok, köztük a sztratoszféra fagyos hőmérséklete volt a felelős.
Az Európai Űrügynökség jelentése szerint a hideg hőmérséklet (-80°C alatt), a napfény, a szélmezők és az olyan anyagok, mint a klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k) felelősek az északi-sarkvidéki ózonréteg lebomláért.
Bár a sarkvidéki hőmérséklet általában nem esik olyan alacsonyra, mint az Antarktiszon, idén az Északi-sark körül áramló erős szelek a hideg levegőt az úgynevezett sarki örvénybe – a sztratoszférikus szelek körözött örvényébe – zárták be.
A sarki tél végére az első napfény az Északi-sark felett elindította ezt a szokatlanul erős ózonréteg-vesztést, ami a lyuk kialakulását idézte elő. Mérete azonban még mindig kicsi ahhoz képest, amit a déli féltekén általában megfigyelhetünk – áll a jelentésben.
A tudósok úgy vélik, hogy a lyuk bezáródása ugyanazon sarki örvénynek köszönhető, nem pedig a koronavírus-zárlat alatti alacsonyabb szennyezési szintnek.
Ózon visszanyerése
Az ózonréteg lebontásának tudományos értékelése 2018-as adatai szerint az ózonréteg a sztratoszféra egyes részein 2000 óta évtizedenként 1-3 százalékos ütemben tért vissza. Ezen előre jelzett ütemek mellett az északi félteke és a középső szélességi kör ózonszintje Az előrejelzések szerint 2030 körül helyreáll, ezt követi a déli félteke 2050 körül, és a sarki régiók 2060-ra – áll a jelentésben.
Oszd Meg A Barátaiddal: