A fiatal költők új metaforát, nyelvet és stílust fejlesztettek ki: Javed Akhtar
A neves forgatókönyvíró és költő, Javed Akhtar arról szól, hogy miért kellene a fiatal költőknek jobban kontrollálniuk mesterségüket, és az esztétikai érzékük fejlesztésének fontosságáról
'A shayari vagy a költészet nagyon szerves része India, és az idők során fejlődött.' Expressz fotó: Vasant Prabhu. 2013-02-20. Mumbai A legendás költő, forgatókönyv- és szövegíró Javed Akhtar egy különleges fellépést mutat be a Zee Live közelgő show-jában, India Shayari Project címmel, amely augusztus 15-én kerül bemutatásra. -Kausar Munir író, Zakir Khan humorista-költő és Kumar Vishwas költő-politikus.
A műsor indulása előtt Akhtar beszél az India Shayari Projecttel való kapcsolatáról, amelynek célja a költészet és a szabadság ünneplése, és arról, hogy a költészet miként ad teret a költőknek, hogy a leghitelesebb módon képviselhessék magukat. Noha a Padma Bhushan címzett dicséri a fiatal költőket, amiért különféle médiumokat, különösen digitálisat használnak munkájuk bemutatására, hangsúlyozza mesterségük és esztétikájuk fejlesztésének szükségességét. Részletek egy interjúból:
A Shayari kulturális tudatunk szerves része. Összefoglalnád fejlődését és utazását a független Indiában – a nemzetépítés napjaitól a mai Indiáig?
A Shayari vagy a költészet India szerves része, és az idők során fejlődött. A különböző időkben a kommunikáció különböző formái alakultak ki. Ez az az idő, amikor az emberek talán nem függenek az írott szótól vagy a papírtól. Rengeteg információt kapnak az elektronikus médiából. Különféle platformokon hallgatnak verseket, amelyek könnyen és könnyen elérhetők. Amíg a kommunikáció megvan, ne aggódjunk annyira a kommunikáció formája miatt. Amíg az üzenet átmegy, ez elég lenne.
Elégedett vagy azzal a fajta elismeréssel és fogadtatással, amelyet Shayari továbbra is kap?
Shayari megkapja a kellő elismerést. Folyamatosan kapom ezt a kérdést, amikor az emberek azt kérdezik tőlem, hogy a fiatalabb generáció elveszti érdeklődését a költészet iránt. Mondom nekik: „Ez nem helyes”. Lehet, hogy a kommunikáció forrása megváltozott, de ha felkeresed a YouTube-ot vagy más platformokat, rájössz, hogy hatalmas a közönség és a költészet és a költők közönsége. Tehát a fiatalabb generáció megtalálta azt, ami hiányzik az életéből, ha szabad így mondani. Önmaguktól fedezik fel a költészetet. Nagyon örülök, hogy elmondhatom, hogy a fiatal költők új metaforát, új nyelvet és új stílust alakítottak ki. Pozitívan állok a költészethez és annak jövőjéhez, valamint a fiatal generáció és az idősek kapcsolatához. Egy olyan kezdeményezés, mint az India Shayari Project (amely a Zee5-ön fog megjelenni), generációkon át gyűjtött költőket, hogy megünnepeljék a költészetet.
Az egyetlen titkom az, hogy nincs beállított folyamatom. (Express fotó: Vasant Prabhu) Egyszer említetted, hogy rendelkezel ezzel az egyedülálló képességgel, hogy bárhonnan írj. Ennek a titka a kulturálisan gazdag nevelésben rejlik, amely kiszolgáltatott az irodalomnak?
Az egyetlen titkom az, hogy nincs beállított folyamatom. Bármikor tudok írni, és csak akkor írok, ha úgy érzem, hogy nem fogom tudni tartani a határidőt. A terror az alapvető motiváció az életemben. Tehát ekkor kezdenek működni az idegsejtjeim. Ha már dolgoznak, még egy buli közepette is, ahol emberek beszélgetnek és mozognak, tudok írni. Az egyetlen feltételem az, hogy személy szerint az üres papírt részesítem előnyben. Tehát amikor kreatív írást írok, amikor verset vagy akár párbeszédeket írok, szükségem van egy tollra és egy üres papírra, mert ez valahol a hegy és a papír között történik.
Mennyire fontos, hogy a fiatal és a leendő költők dolgozzanak mesterségükön?
Mindig is hittem a mesterség tökéletesítésében. Az új generációnál azonban úgy érzem, hogy ezekben a fiatalokban nagy a szenvedély. Nagyon gyakran vannak új ötleteik, de nem tudják irányítani mesterségüket. Minden művészetnek két aspektusa van: fantázia, képzelet, álmok, romantika stb. A másik oldalon van valami pontosan az ellenkezője: a mesterség, amely éppolyan romantikus, mint a matematika vagy az algebra. Együtt kell hordozniuk ezeket az összeférhetetlenségeket. Egyrészt írás közben álmodnak. Másrészt legyenek könyörtelenek, tárgyilagosak és csiszolják mesterségüket. Jobban kell irányítaniuk mesterségüket, hogy elkerüljék az alapvető hibákat, akár nyelvtani, akár mérőszámmal, ritmussal vagy rímmel kapcsolatos hibákat.
A Shayari/költészet nem olyan, mint az aszpirin vagy egy tabletta, amelyet bepattanva megszabadulhat a fejfájásától (Vasant Prabhu expressz fotója) Egy olyan időszakban, amikor a shayari platformja és megközelítése annyira szerteágazó, mit tanácsolna azoknak, akik ezzel a művészettel foglalkoznak?
A Shayari/költészet nem olyan, mint az aszpirin vagy egy tabletta, amelyet bepattinthat, hogy megszabaduljon a fejfájásától. A költészet olyan, mint a vitamin. Ha folyamatosan fogyasztod, ha folyamatosan szeded, fokozatosan segíti az esztétikai és értelmi izomzatod fejlődését. Az esztétikai érzék szükséges, mert megmondja, mi a csúnya és mi a szép. Bármi durva, illetlen és igazságtalan, csúnyává válik, és ami igazságos, tisztességes és empatikus, az szép. Végső soron, ha valaki folyamatosan shayarit, költészetet, irodalmat, prózát, regényt és novellákat fogyaszt, két dolgot mondanak el. Egyrészt az emberek annyira különböznek egymástól, másrészt mennyire hasonlóak. Mindkét tény egymásnak ellentmondónak hangzik, de az élet ilyen. Amikor elkezded megérteni az embereket, elkezded megérteni a szépséget, amely szimpátiát fejleszt benned. Ez jobb embert és végső soron jobb költőt fejleszt ki belőled.
Oszd Meg A Barátaiddal:
