Fontos az ötletek, témák becsületes közvetítése: Nadeem Khan a marathi nyelvről angolra fordításról

Khan, aki utoljára Patil's Panipat, egy terjedelmes, 1988-ban kiadott marathi nyelvi klasszikus fordításán dolgozott, azt mondta, hogy bármelyik indiai nyelvről angolra fordítani olyan, mintha egy másik kultúrába költöznénk, ahogy az idiómák, az érzelmi keretek és a kulturális rezonanciák a nyelvvel együtt változnak.

2018-ban Khan lefordította Dongare két regényét, a Sahitya Akademi Yuva Puruskar győztesét, akit avantgárd íróként tartanak számon a regionális irodalomban. (Forrás: Amazon.in | Tervező: Gargi Singh)

Mindig kihívást jelent hűnek lenni az eredeti mű szavához és szelleméhez, miközben az angol olvasót is megszólaltatja – mondja Nadeem Khan író, aki olyan híres marathi szerzők műveit fordította, mint Prabhakar Narayan és Vishwas Patil.

Khan, akinek utoljára Patil fordításán dolgozott Panipat 1988-ban megjelent terjedelmes marathi nyelvi klasszikus szerint az indiai nyelvek bármelyikéről angolra fordítani olyan, mintha egy másik kultúrába költöznénk, ahogy az idiómák, az érzelmi keretek és a kulturális rezonanciák a nyelvvel együtt változnak.

Az én dolgom csak az, hogy ezeket az ötleteket és témákat egy másik nyelven a lehető legnagyobb pontossággal és a lehető legvonzóbban közvetítsem – mondta Khan a PTI-nek egy e-mailes interjúban. Khan szerint a szerzők a nyelv különböző dialektusait használják karaktereik leírására, de trükkös átalakítani valamit, amiben szójáték is van, mint például egy másik híres marathi író, Avadhoot Dongare esetében.

Ezért mindig kihívást jelent hűnek lenni az eredeti mű szavához és szelleméhez, és mégis rezonálni az angol olvasóval. De az a szerencsém, hogy Tagore, Ismat Chughtai, Manto, Rajinder Singh Bedi, Vijay Tendulkar nagyszerű fordításait olvasva nőttem fel, és ez segített megtalálnom a munkámhoz a megfelelő stratégiát – mondta Khan.

2018-ban Khan lefordította Dongare két regényét, a Sahitya Akademi Yuva Puruskar győztesét, akit avantgárd íróként tartanak számon a regionális irodalomban. Egyetlen könyvben jelentek meg, melynek címe: A haszontalanság története + egy író három kontextusa. Patil fordítása közben Panipat , a 69 éves nyugdíjas angol professzornak komoly nézeteltérése volt a szerzővel, aki egyben barátja is.

Annyira tisztán láttam, hogy miért olyan nagy sikert aratott a marathi olvasók körében, de azt is tudtam, hogy a szó szerinti fordítás sehova sem viszi el az angol olvasók körében. A regény izgalmas történelmi narratíva volt, alaposan kutatott, de a marathi olvasók önértékelésére apellált. Tehát az volt a kihívásom, hogy megőrizzem minden epikus tulajdonságát, izgalmát, és mégis biztosítsam, hogy az integritás és a bátorság egyetemes csodálatát célozza meg – mondta Khan.

Khan azt mondta, azt akarta, hogy a könyv eredeti, angol nyelvű történelmi-thrillerként álljon el egymástól, miközben magában hordozza annak a talajnak az aromáját is, amelyben található. Összehasonlítva a marathi írók stílusát, mint például a néhai Prabhakar Narayan alias Bhau Padhye, Patil és Dongare, Khan, aki Amravatiban (Maharashtra) él, azt mondta, hogy minden fordítás egyedi kihívásokkal jár.

Nagyon eltérő a nyelvük állaga, más az olvasóközönsége, más a forrásaik, motivációik. Padhye-vel természetesen nem volt lehetőségem tanácsot adni vele, de nagyon jól éreztem magam filozófiai és irodalmi irányultságában, és más örömet szereztem, amikor az angol olvasóknak ajánlhattam őt. Dongare szerinte már hírnevet szerzett magának a regionális irodalom világában.

Amikor regényeit olvastam, teljesen biztos voltam benne, hogy szélesebb, igényes olvasóközönség számára is elérhetővé kell tenni. Kísérletezett a nyelvvel és a narratív stílussal. Lefordítása megkövetelte, hogy felfogjam és kivetítsem azt a kultúrát, amelyben szereplői működtek, gyakran a Pune utcák kultúráját, és meg kellett találnom a megfelelő angol nyelvű regisztert. Ez elég nagy kihívás volt, és ezért nagyon hálás is.

Khan elmondta, hogy módosítja az eredeti írást, hogy az angol olvasóbarátabb legyen, de csak az eredeti szerzővel való egyeztetés után, mivel övék az utolsó szó. Sosem engedem meg magamnak, hogy elfelejtsem, hogy az eredeti mű az övék, az ötletek az övék, a témák az övék, az üzenetek az övék, sőt, a tét az övék a hírnév, az ő nyakuk a blokkon… Teljes egyetértésük az erőfeszítés kiemelten fontos.

Oszd Meg A Barátaiddal: