„A globalizált világban meg kell engedni, hogy azt tegyük közzé, amit akarunk, függetlenül attól, hogy hol vagyunk”: a 2021-es Ottaway-díj nyertese, Naveen Kishore
A Seagull Books kiadója elnyerte a díjat, amely a nemzetközi irodalom népszerűsítésében és India egyik legismertebb független kiadójának megformálásában tett kivételes egyéni erőfeszítéseket ismeri el.
A Seagull Books kiadója, Naveen Kishore a kolkatai könyvesboltjában. (Express fotó: Partha Paul) 1982 júniusában, amikor a kolkatai székhelyű Naveen Kishore úgy döntött, hogy szinte egyik napról a másikra belevág a színházi publikálásba, a tapasztalat hiányát előrelátással kompenzálta. Az azóta eltelt közel négy évtizedben víziója vezetett A Seagull Books, hogy az ország egyik legjobb független kiadója legyen , a művészetek multikulturális megközelítésével. Az első fordításokra koncentráló kiadók között a Seagull szerzői listája olyan díjnyertes írókkal büszkélkedhet, mint Herta Müller, Jean-Paul Sartre, Krasznahorkai László, Mahasweta Devi, Roland Barthes, KG Subramanjan, Ngugi wa Thiong’o. A Kishore elnyerte az idei Ottaway-díjat, amely az angol fordításban készült nemzetközi irodalom népszerűsítésében nyújtott rendkívüli egyéni hozzájárulást ismeri el. A díjátadó ünnepséget szeptember 30-án tartják New Yorkban.
A nemzetközi magazin által odaítélt éves díj Szavak határok nélkül , korábbi nyertesei között szerepel többek között Edith Grossman műfordító, Sara Bershtel, a Metropolitan Books/Henry Holt kiadója, Carol Brown Janeway, Alfred A. Knopf.
Ebben az interjúban Kishore a Seagull Books korai éveiről, új lenyomatáról és a világjárvány utáni megjelenéséről beszél:
Gratulálunk a díjhoz! Szeretném megragadni az alkalmat, hogy visszavigyem a közel négy évtizeddel ezelőtti időkbe, amikor létrehoztad a Seagull Books-t. Milyen volt a fordítási jelenet, és milyen nehézségekkel kellett szembenéznie azokban a korai években?
Túlságosan tele voltunk lelkesedéssel és felfedezéssel – a fordítási folyamattal és azzal az érzéssel, hogy országunk sokféle nyelven keresztül van összefűzve. Elkezdtük az indiai nyelvű darabok angolra fordítását, nem azért, hogy angolul játsszuk, hanem inkább „linkként”, hogy a színházi emberek visszatérhessenek az eredeti nyelvhez és lefordíthassák a saját regionális nyelvükre. Ezzel országszerte gazdagodott a színházi gyakorlat. Igen, nehéz volt lefordítani, megfelelő fordítókat és szerkesztőket találni, akik a fordításokat megmozgatták, szorosan együttműködve élő drámaírókkal és belső szerkesztőkkel. Nem volt könnyű megpróbálni ezeket az újonnan megjelent könyveket a vásárlók kezébe juttatni. De megcsináltuk. És megtettük az internet előtt!
A sirály tér Kolkatában. (Fotó: Naveen Kishore) A fősodratú irodalmi díjak elismerése és a kiadói listákon való jelenléte miatt úgy érzi, hogy Indiában végre felnőtté vált a fordítás?
Soha nem értettem ezt a „nagykorúvá válást”. Szinte úgy hangzik, mintha megtorpanna. Minden kornak, korszaknak, időnek megvannak a maga egyedi problémái és lehetőségei. Amit meg kell érteni, az a „szándékosság”. A kiadónak meg kell lennie a szándéknak, a többi a helyére kerül. A díjaknak megvan a maguk helye, de ez kevésbé a díjakról, hanem inkább a tartós tartalomról szól. A fenntarthatóság nem mindig a pénzről szól. Ez a tartalomról szól, és arról, hogy mit hozol a világba. Úgy nőttünk fel, hogy a világ számos nyelvéről származó irodalom elérhető Kalkutta gyalogösvényein. Aztán jött a nagy eltűnés – a dolgok sok okból megváltoztak, és a lefordított irodalom eltűnt. Most ez nagyon jól látható, és vannak kiadók, akiknek csodálatos lefordított listái vannak, amelyek virágoznak.
Meséljen új impresszumáról, a Quilomboláról, amely a szubszaharai afrikai és francia nyelvű afro-európai irodalomra összpontosít.
Quilombola egy brazil szó a lakóját jelenti gesztenyebarna — szökött rabszolga — közösség. E megnevezés választása tisztelgés azok előtt, akik az emberiség történelme során felléptek az elnyomás ellen. Ebben az utalásban azonban több is van: egyrészt a visszanyert szabadságról, másrészt a hódításból fakadó kreatív gesztusokról beszél. Azok számára, akik elszakították a láncaikat, a quilombo az önmaguk újratulajdonításának és újrafeltalálásának helye volt.
Ez az írók és olvasók gyakorlásra való meghívása marronnage — „menekülés a rabszolgaság elől” — a gondolat, hogy megváltoztassák gondolkodásmódjukat, azt Quilombola kiemelkedik. A lista egy olyan tér, ahonnan alázatos, találékony, provokatív és váratlan hangok csendülnek fel. Bár a szubszaharai afrikai és francia nyelvű afro-európai – azaz afro-európai – kifejezésekre fókuszálunk, szívesen fogadunk más helyekről származó kisebbségi szempontokat is.
A címet a Naveen Kishore adta ki. (Fotó: Naveen Kishore) Kiadói szempontból itt az a fontos, hogy egy ilyen sorozat normál esetben Franciaországból származott volna, mert mind a sorozat szerkesztője, Leonora Miano, mind az összes író franciául ír! Mi, mint Sirály, ilyen körülmények között végül megvásároltuk volna az angol nyelvi jogokat. Ehelyett a sorozat a Sirálytól származik. Minden nyelvi jogunk a miénk. A francia szövegeket úgy adjuk el a francia kiadóknak, mint sok más európai és világnyelven. Mi magunk fordítjuk és adjuk ki az angol nyelvű kiadásokat. A status quo ezen „felborítását” érdemes megérteni, mert összefügg azzal, hogy ki mit és milyen földrajzi helyről publikál. Őszintén szólva, inkább intuitív cselekedetként töröltük el a nyelv és a helyszín határait, mert a lehetőségek kínálkoztak, mint bármilyen konkrét motiváció. Az ötlet az, hogy a globalizált világban meg kell engedni, hogy azt publikáljuk, amit akarunk, függetlenül attól, hogy hol vagyunk.
Hogyan látja, hogy a világjárvány átformálja az indiai kiadói szcénát, beleértve a független kiadók működését az elkövetkező években?
Nincs mindenkinek megfelelő válasz vagy megoldás. Még mindig a könyvvilágunk e hatalmas széttöredezése kellős közepén tartunk, annak ellenére, hogy az online eladások, az e-könyvek és más közvetlen vásárlói stratégiák megugrásai vannak. A független kiadóknak mindig túl kellett élniük az esélyekkel szemben. Most, ebben a járványban, amely valójában soha nem alakul át sietve „utójárványsá”, mindannyian különböző módokon próbáljuk meg túlélni. A viharban vagyunk. A stratégiák akkor fognak kialakulni, ha visszatekintünk, nem most. Egyelőre egy napról van szó. Egy kis példa: most megpróbáljuk megküzdeni a bizonytalanságokkal, amelyek mondjuk Indiából az Egyesült Államokba vagy Ausztráliába szállítanak. A korábbiakkal ellentétben jelenleg nincs garancia az időre. Ezért ezekben a különböző országokban különböző mennyiségben nyomtatunk, az oda-vissza szállítás elkerülése érdekében. Ez már más.
A címet a Naveen Kishore adta ki. (Fotó: Naveen Kishore) A Sirály közel négy évtizede úttörő szerepet tölt be a művek fordítási olvasásának megkönnyítésében. Mi vár ránk?
Nem biztos az úttörőben – csak annyit tettünk, hogy túléltük az érdekes, sőt intuitív tartalommal! A többit mások ítélik meg. Ami előttünk áll, az a következő: jövőre leszünk 40 évesek. A „Sirály 40 évesen” nevű különleges impresszum gondozásával vagyunk elfoglalva – ez a 40 különleges könyv, annyi csodálatos írótól, akik szereteti körünkből származnak. Nincsenek zajos tűzijátékok vagy öngratuláló események, csak egy csendes tisztelgés a szó előtt. Érdemes odafigyelni a Sirály hangoskönyvekre is.
További életmódbeli hírekért kövessen minket Instagram | Twitter | Facebook és ne maradj le a legújabb frissítésekről!
Oszd Meg A Barátaiddal:
