Magyarázat: Mit jelent a TMC, amikor a BJP-t „bargis”-nak nevezi

Egyszerűen szólva, a bargi szó a marathai és a mogul seregek lovasaira utalt. A szó a perzsa bargir szóból származik, ami szó szerint teherszedőt jelent – ​​jegyzi meg Surendra Nath Sen történész 1928-as, The Military System Of The Marathas című munkájában.

A marathai lovasságban minden ép ember jelentkezhetett bargirnak, hacsak nem volt lehetősége lovat és katonai felszerelést vásárolni – ebben az esetben csatlakozhatott szilhedárnak, akinek sokkal jobb kilátásai voltak az előrejutásra.

Ahogy közelednek a nyugat-bengáli közgyűlési választások, a „bennfentes-kívülálló” téma a politikai vita egyik témájává nőtte ki magát. Az uralkodó All India Trinamool Kongresszus (TMC), amely óvakodik az állam nagy, nem bengáli nyelvű szavazóbázisától, konkrét szót talált a Bharatiya Janata Párt (BJP) kívülálló státuszának támadására. A „bargi” szó, ahogy a TMC szereti BJP-nek nevezni, különleges jelentőséggel bír Bengál történelmében. Téves felfogás, hogy a párt kívülállóknak nevezi a BJP-t, mi pedig kívülállóknak nevezzük őket „bargiknak”… ez a szó fontos – mondta nemrég Sukhendu Shekhar Ray, a TMC-től.

A kifejezés utal a Nyugat-Bengáliában 1741 és 1751 között lezajlott marathai inváziókra, amelyek fosztogatásokat, kifosztásokat és mészárlásokat eredményeztek az akkori mogul területen. Ennek a konkrét időszaknak a történései olyan mértékben érintették Bengál tudatát, hogy meghonosodott a bengáli folklórban és irodalomban, és a „bargis” kifejezést a problémás kívülálló erőkre való alkalmi hivatkozásként használják.

Kik voltak a bargik?

Egyszerűen szólva, a bargi szó a marathai és a mogul seregek lovasaira utalt. A szó a perzsa bargir szóból származik, ami szó szerint teherszedőt jelent – ​​jegyzi meg Surendra Nath Sen történész 1928-as, The Military System Of The Marathas című munkájában. De a két birodalmi hadseregben a kifejezés egy katonát jelentett, aki a munkaadója által berendezett lovon ült – írja Sen.

A marathai lovasságban minden épkézláb ember jelentkezhetett bargirnak, hacsak nem volt lehetősége lovat és katonai felszerelést vásárolni – ebben az esetben csatlakozhatott szilhedárnak, akinek sokkal jobb kilátásai voltak az előrejutásra. Mind a bargirok, mind a szilhedarok a Sarnobat (perzsa nyelven Sar-i-Naubat vagy főparancsnok) irányítása alatt álltak.

Miért támadták meg a marathák Bengáliát?

Az 1741 és 1751 közötti marathai betörések a bengáli mogul tartományba (amely magában foglalta Bihar, Bengál és Orissa régiókat is) a marathai és a mogul udvarban egyaránt intenzív politikai bizonytalanság idején történt.

A Maratha fővárosában, Satarában Chhatrapati Shahu hiába próbálta feloldani a nézeteltéréseket két legnagyobb hatalmi központja – a Pune-i Peshwa-dinasztia és a nagpuri Raghoji I Bhonsale – között. Miközben a Mogul Birodalom a 18. századra összeomlott, a két marathai vezér azon fáradozott, hogy biztosítsa az adózási jogokat a távoli régiókban, és heves nézeteltérések támadtak a befolyási övezeteiket illetően.

Bengáliában Nawab Subahdar Sarfaraz Khant helyettese, Alivardi kán buktatta meg. Khan beiktatása után Orissa tartományi kormányzója, Zafar Khan Rustam Jung, ismertebb nevén Murshid Quli II, fellázadt a bitorló ellen. A lázadás kudarcot vallott, és Jung Raghoji segítségét kérte Khan elűzéséhez.

Raghojit a marathai táboron belüli belső politika is motiválta, mivel félt Peshwa Balaji Baji Rao-tól, más néven Nana Sahebtől, aki a tartományban uralkodó politikai zavargások idején próbálta először igazolni követelését Bengália felett.

Mennyire súlyos károkat okozott a marathai inváziók Bengálnak?

A marathák először 1741 augusztusában léptek be a mogul tartományba, amikor Raghoji gyalogos csapatai Mirza Baqar Alit, Jung vejét kísérték el, hogy meghódítsák Orisszát – jegyzi meg T.S. történész. Shejwalkar a Pune-i Deccan College 1941-es Bulletinjében.

Alivardi Khan képes volt kivédeni ezt a támadást, és megtartani pozícióját Nawabként, de nem látott haladékot még egy évtizedig, mivel a maratháknak még több ajánlatot kellett benyújtaniuk, hogy leváltsák.

1743-ban a bengáli tartomány két marathai sereg haragjával szembesült – amint megtörtént, mindketten veszekedtek egymással. Az egyik Raghojié, a másik Peshwa Nana Sahebé volt. Khan kihasználta a két maratha vezér közötti rivalizálást, és maga mellé állította a Peshwát, és megígérte neki, hogy a belátható jövőben adót fizet. Raghojit ismét elűzték.

Az 1743-as többpárti konfliktus brutális volt Bengália számára. Shejwalkar ezt írja: [A Peshwa erők] továbbmentek, és mindenféle szörnyűséget követtek el útközben egy olyan országban, amelyet látszólag megvédeni jöttek. Raghoji seregei is ugyanezt tették, de ő legalább nyíltan megszállóként érkezett.

Egy korabeli okirati bizonyíték is rávilágít a régió szenvedéseire. A Peshwa Vakil (küldötte), Mahadji Hingane 1742 áprilisában ezt írta: A Peshwa kijelentette, hogy látogatásra készül Raghojiba, és útközben több helyet kifosztott, adót követelve. Számos ember a feleségével véget vetett életének, hogy elkerülje az elnyomást. Ezt a cselekedetet nagyon nehezményezte a lakosság.

Raghoji 1744-ben és 1745-ben tért vissza Bengáliába, amikor serege egészen Murshidabadig ért. 1748-ban a Marathák elérték Bihart. 1750-ben ismét lerohanták Murshidabadot. Minden invázióhullámmal az okozott károk egyre súlyosabbak lettek.

Végül 1751-ben, miután jelentős ideig Nyugat-Bengáliában táboroztak, a marathák megállapodtak Alivardi kánnal. A Nawab évi 12 millió rúpiás adót ígért, és Orissa átengedését a Maratháknak. Cserébe a Bhonsales azt mondta, hogy nem tér vissza Bengáliába.

A marathai invázió tíz éve megbénította Bengál gazdaságát. A hollandok úgy vélték, hogy 400 000 embert öltek meg. A takácsok, selyemtekercselők és az eperfa-termesztők veszteségei különösen nagyok voltak – írta P. J. Marshall történész „Bengal: The British Bridgehead: Eastern India 1740-1828” című könyvében. Marshall tudomásul veszi a korabeli beszámolókat, amelyek szerint az emberek annyira szorongtak, hogy képzeletbeli riasztásra is felrepültek, és körbe-körbe járkáltak. A szegényebb körzetek, mint például Birbhum, sokkal hosszabb ideig érezték az inváziók hatásait, amelyeket a hiány és az árak meredek emelkedése jellemez.

A 18. századi „Maharashtra Purana” bengáli szöveg komor részleteket közölt arról, hogy az invázió milyen mély hatást gyakorolt ​​a bengáli nép hagyományaira: Újra és újra kiabálták: „Adj pénzt”, és amikor nem kaptak pénzt, megtöltötték az embereket. orrlyukakat vízzel, és néhányat lefoglaltak és tartályokba fulladtak, és sokan fulladásban haltak meg. Ily módon mindenféle aljas és gonosz tettet követtek el. Amikor pénzt követeltek, de nem adták oda, megölték a férfit. (Ahogyan Marshall könyvében szerepel)

Hogyan került be a „bargi” szó a bengáli nyelvbe és irodalomba?

Az évszázadok során az inváziók történelmi emlékezete fokozatosan beszivárgott a modern bengáli nyelvbe és irodalomba. A 18. században a marathai inváziókat a „bargik” mészárlásaként emlegették. Idővel a szóhoz kapcsolódó negativitás megmaradt a bengáli nyelvben. Ma ezt a szót használjuk, miközben a kívülről érkező martalócok nagy csapataira utalunk, hogy kárt okozzanak – mondta Pabitra Sarkar nyelvész, a kolkatai Rabindra Bharati Egyetem volt rektorhelyettese.

A Maratháktól való félelmet jól megragadja egy népszerű bengáli gyerek mondóka:

Khoka ghumalo, para juralo, Borgi elo deshe /
Bulbulite dhan kheyechhe, khajna debo kishe?

(Amikor a gyerekek elalszanak, csend lesz, a bargik a mi földünkre jönnek
A hagymások megették a gabonát, hogyan fizessem az adót?)
A szó a népszerű bengáli népdalban, a „Dhitang dhitang bole”-ban is megjelenik:

aaye re aaye, bejelentkezés boye jaaye
megh gurgur kore chander shima naaye
parul bon dake champa chute aaye
Bargi ra shob h (n) ake, komor bendhe aaye

(Gyere egyet, nincs vesztegetni való idő.
A felhők zúgnak a hold szélein
A padri erdők hívnak, úgyhogy rohanjunk együtt
A bargik bömbölnek, menjünk felkészülten (harcolni)

Bengália gazdag, termékeny tája számos más közösséget is vonzott, köztük a briteket, akik nagy mennyiségű vagyont vontak el az államtól az ottani uralkodásuk alatt. A muszlim uralom is több évszázadon át tartott. Ennek ellenére az évtizedes marathai inváziókat különösen bomlasztónak tartják. Nem arról van szó, hogy a briteket vagy az előttük álló iszlám megszállókat nem tekintik negatívan Bengália számos részén. Emellett maguk a bengáliak is segítették a bengáli zsákmányt évszázadok óta. De ez bonyolult. Az iszlám invázió iszlám uralommá változott, de beépült Bengáliába, olyan mértékben, hogy Bengália iszlám uralkodói harcoltak a későbbi, Észak-Indiából érkezett iszlám megszállók ellen – magyarázta Sudeep Chakravarti író, történész és néprajzkutató, akinek legújabb könyve a Plassey: The Csata, amely megváltoztatta az indiai történelem menetét.

A bengáli, bihari és orisszai szuba marathai rajtaütések hasonlóak voltak Nadir Shah portyáihoz. Mindent felsöpörtek maguk előtt, elégettek, kifosztottak, öltek, megerőszakoltak, megnyomorítottak, hogy gazdagságot szerezzenek, és például Alivardi Khan nawab chauth-ját gyűjtsék. Ez tönkretette a subah-t. Kalkuttában a Kelet-indiai Társaság még a „Maratha-árkot” is létrehozta a marathai támadók elleni védekezésül – tette hozzá. A mai napig létezik egy Maratha Ditch Lane, bár magának az ároknak a maradványait nehéz megtalálni.

A brit uralomhoz egy elvi látszat fűződött. Ez szisztematikusabb volt. Ezzel ellentétben a marathák könyörtelenek és zűrzavarosak voltak Bengália kifosztásában – magyarázta Sarkar. Hasonló inváziókat az afgánok is végrehajtottak valamikor a 13. században. Ez azonban túl messze van az időben, és nem úgy került be a bengáli emlékezetbe és nyelvbe, mint a „bargik”.

Oszd Meg A Barátaiddal: