Magyarázat: Mi az a rádiókitörés, amelyet a NASA először észlelt a Tejútrendszerben?
A gyors rádióhullámok olyan fényes rádióhullámok, amelyek időtartama ezredmásodperces skálán mozog, ezért nehéz észlelni őket és meghatározni az égbolton való elhelyezkedésüket.
Erőteljes röntgenkitörés tör ki egy magnetárból – a neutroncsillagként ismert csillagmaradvány szupermágneses változatából – ezen az ábrán. (A fénykép jóvoltából: a NASA Goddard Űrrepülési Központja/Chris Smith (USRA) A NASA arról számolt be, hogy április 28-án röntgen- és rádiójelek keverékét figyelte meg a Tejútrendszerben. Lényeges, hogy a megfigyelt fellángolás magában foglalta a galaxisban észlelt első gyors rádiókitörést (FRB).
A Nature folyóiratban november 4-én három cikk jelent meg az FRB nevű jelenség észleléséről. Mik tehát az FRB-k, és miért jelentős ez a megfigyelés?
Ki fedezte fel az egyidejű kitöréseket a Tejútrendszerben?
Az egyidejű kitörések röntgensugarait több műhold is észlelte, köztük a NASA Wind küldetése, a rádiókomponenst pedig a Canadian Hydrogen Intensity Mapping Experiment (CHIME), a British Columbia állambeli Dominion Radio Astrophysical Observatory nevű rádióteleszkópja fedezte fel. amelyet a montreali McGill Egyetem, a British Columbia Egyetem és a Torontói Egyetem vezet.
A miénk @NASAUniverse obszervatóriumok segítettek észlelni az első gyors rádiókitörést a Tejútrendszeren belülről. Hogyan segített ez az egyedülálló esemény a csillagászoknak jobban megérteni a korábban csak más galaxisokban észlelt robbanások forrását: https://t.co/sHLlsQXwRC pic.twitter.com/QTec4tAlHh
- NASA (@NASA) 2020. november 4
Továbbá a NASA által finanszírozott Survey for Transient Astronomical Radio Emission 2 (STARE2) nevű projekt is észlelte a CHIME által látott rádiókitörést. A STARE2-t a Caltech és a NASA dél-kaliforniai Jet Propulsion Laboratory üzemelteti, és a mögötte álló csapat megállapította, hogy a robbanás energiája az FRB-kéhez hasonlítható.
Tehát mi az az FRB?
Az első FRB-t 2007-ben fedezték fel, azóta a tudósok azon dolgoznak, hogy megtalálják eredetük forrását. Az FRB-k lényegében olyan fényes rádióhullámok (a rádióhullámokat változó mágneses térrel rendelkező csillagászati objektumok állíthatják elő), amelyek időtartama ezredmásodperces skálán mozog, ezért nehéz észlelni és meghatározni helyzetüket az égbolton.
Mi az eredete az áprilisban észlelt FRB-nek?
Az áprilisban a Tejútrendszerben észlelt FRB forrása egy nagyon erős mágneses neutroncsillag, amelyet magnetárnak neveznek, SGR 1935+2154 vagy SGR 1935 néven, amely a Vulpecula csillagképben található, és a becslések szerint 14 000 között van. 41 000 fényévre.
Az FRB része volt a magnetár egyik legtermékenyebb fellángolásának, a röntgenkitörések kevesebb mint egy másodpercig tartottak. A rádiókitörés ezzel szemben a másodperc ezredrészéig tartott, és több ezerszer fényesebb volt, mint a Tejútrendszerben korábban látott magnetárok bármely más rádiósugárzása. Lehetséges, hogy az FRB-hez kapcsolódó robbanás kivételes volt, mert valószínűleg a magnetár mágneses pólusánál vagy annak közelében történt.
Ezt az órákon át tartó fellángolást a NASA Fermi gammasugár-űrteleszkópja és a NASA Neutron csillag Interior Composition Explorer (NICER) nevű távcsője vette fel, amely a Nemzetközi Űrállomásra szerelt röntgenteleszkóp. Az Express Explained már a Telegramon elérhető
Mi az a magnetár?
A NASA szerint a magnetár egy neutroncsillag, a Napunknál sokszorta tömegesebb csillag összezúzott, városnyi maradványai. Az ilyen csillagok mágneses tere nagyon erős, több mint 10 billiószor erősebb lehet, mint egy hűtőmágnesé, és akár ezerszer erősebb, mint egy tipikus neutroncsillagoké.
A neutroncsillagok akkor jönnek létre, amikor egy hatalmas csillag magja gravitációs összeomláson megy keresztül, amikor eléri élete végét. Ez azt eredményezi, hogy az anyag olyan szorosan össze van csomagolva, hogy még egy ilyen csillagból vett kockacukornyi anyag is több mint 1 milliárd tonnát nyom, ami a NASA szerint nagyjából megegyezik a Mount Everest tömegével.
A mágnesek ezeknek a neutronoknak egy alosztályát képezik, és időnként a másodperc törtrésze alatt több energiájú fáklyákat bocsátanak ki, mint amennyit a Nap több tízezer év alatt képes kibocsátani. Az SGR 1935 esetében például az áprilisban kibocsátott egyidejű kitörések röntgen része annyi energiát hordozott, amennyit a Nap egy hónap alatt termel, feltételezve, hogy a magnetár távolságtartományának közelebbi vége felé fekszik.
Miért jelentős ez a megfigyelés?
Eddig különféle elméletek léteztek, amelyek megpróbálták megmagyarázni, mik lehetnek az FRB lehetséges forrásai. Az elméletek által javasolt egyik forrás a magnetárok. Idén április előtt azonban a tudósoknak nem volt bizonyítékuk arra vonatkozóan, hogy az FRB-ket ki lehetne robbantani egy magnetárból. Ezért a megfigyelés különösen jelentős.
Chris Bochenek, a Caltech asztrofizika doktoranduszának szavait idézték a NASA sajtóközleményében: Bár a jövőben még lehetnek izgalmas fordulatok az FRB-k történetében, számomra most úgy gondolom, jogos kijelenteni, hogy a legtöbb FRB magnetárokból származik, amíg az ellenkezőjét be nem bizonyítják.
Összességében a megfigyelések erősen azt sugallják, hogy az SGR 1935 a Tejútrendszer FRB-vel egyenértékét hozta létre, ami azt jelenti, hogy más galaxisok magnetárjai valószínűleg legalább néhány ilyen jelet produkálnak – közölte a NASA.
Ennek ellenére a kutatók továbbra is keresni fognak egy olyan FRB-t a Tejútrendszeren kívül, amely egybeesik egy ugyanabból a forrásból származó röntgensugárral, hogy bizonyítsák az FRB-k magnetárokkal való kapcsolatát.
Ne hagyja ki az Explained | Az indiai 19 évesek testtömegindexe a legalacsonyabbak között van 200 országban
Oszd Meg A Barátaiddal:
