Magyarázat: Ózonpaktum a klímaharcban

India ratifikálta az 1989-es Montreali Jegyzőkönyv Kigali-módosítását az ózonréteg védelméről. Ez a HFC-nek nevezett vegyületek fokozatos megszüntetésére szolgál, amelyek történetesen erős üvegházhatású gázok.

2018-as nyár Újdelhiben. A légkondicionálók és hűtőszekrények széles körben használnak HFC-ket, amelyek jobban hozzájárulnak a globális felmelegedéshez, mint a szén-dioxid. (The New York Times: Saumya Khandelwal)

Öt évvel azután, hogy keményen küzdött azért, hogy sikeresen kialkudjon magának kedvező feltételeket, India szerdán úgy döntött ratifikálja a Montreali Jegyzőkönyv kulcsfontosságú módosítását , amely az 1989-es ózonmentesítési megállapodást rendkívül hatékony fegyverré változtatta a klímaváltozás elleni küzdelemben is.

A ruandai fővárosban 2016 októberében tárgyalt Kigali-módosítás lehetővé teszi a fluorozott szénhidrogének vagy HFC-k – a klíma-, hűtő- és lakberendezési habiparban széles körben használt vegyi anyagok családjának – fokozatos leállítását. Köztudott, hogy a HFC-k sokkal rosszabbak a globális felmelegedés előidézésében, mint a szén-dioxid. Valójában az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint a leggyakrabban használt 22 HFC átlagos globális felmelegedési potenciálja körülbelül 2500-szor akkora, mint a szén-dioxidé.

India azon döntése, hogy ratifikálja a módosítást, soha nem volt kétséges, és ebben a szakaszban alig több formalitásnál. Ezt széles körben várták, miután az Egyesült Államok és Kína, a világ legnagyobb HFC-gyártói és fogyasztói hasonló döntéseket hoztak az elmúlt néhány hónapban. A módosítás már 2019 elejétől hatályba lépett. A ratifikálásáról szóló döntés azonban megfelelő légkört teremt a novemberi Glasgow-ban megrendezésre kerülő éves klímaváltozási konferencia előtt.

Ózon és klíma

Az 1989-es Montreali Jegyzőkönyv célja a felső légkör ózonrétegének védelme. Eredetileg nem az éghajlatváltozás elleni küzdelem eszköze volt. Megállapították, hogy egy sor vegyi anyag, főként a klórozott-fluorozott szénhidrogének vagy CFC-k, amelyeket korábban a klíma- és hűtőiparban használtak, károsítják a felső légkör ózonrétegét. Kiterjedt használatuk az ózonréteg leépüléséhez és ózonlyuk kialakulásához vezetett az Antarktiszi régió felett. A Montreali Jegyzőkönyv előírta a CFC-k és más ózonréteget lebontó anyagok (ODS) teljes kivonását, ami az elmúlt három évtizedben sikeresen sikerült is.

A CFC-ket fokozatosan felváltották, először HCFC-kre vagy bizonyos esetekben részlegesen halogénezett klórozott-fluorozott szénhidrogénekre, végül pedig HFC-kre, amelyek minimális hatással vannak az ózonrétegre. A HCFC-kről a HFC-kre való átállás még mindig folyamatban van, különösen a fejlődő világban.

A HFC-k, bár jóindulatúak az ózonrétegre nézve, erőteljes üvegházhatású gázok voltak. Mivel a globális felmelegedés az egyik legnagyobb globális kihívás az új évezredben, a HFC-k használata a szkenner alá került. A HFC-k még mindig a teljes üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának egy kis részét teszik ki, de mivel a légkondicionáló iránti kereslet jelentős növekedést mutat, különösen az olyan országokban, mint India, használatuk évente körülbelül 8%-kal növekszik. Ha nem csökkentik, az éves üvegházhatású gázok kibocsátásához való hozzájárulásuk 2050-re várhatóan eléri a 19%-ot.

Mivel a HFC-k nem voltak ózonlebontó hatásúak, a Montreali Jegyzőkönyv értelmében nem is szabályozott anyagok. Részei voltak azoknak a problémás üvegházhatású gázoknak, amelyek kibocsátását olyan éghajlat-változási eszközökkel kívánják csökkenteni, mint az 1997-es Kiotói Jegyzőkönyv és a 2015-ös Párizsi Megállapodás. De a Montreali Jegyzőkönyv sokkal hatékonyabb és sikeresebb megállapodás, mint az éghajlatváltozás elleni eszközök. Ez már az ózonréteget lebontó anyagok 98,6%-ának fokozatos kivonását eredményezte. A fennmaradó 1,4% a HCFC-k, amelyek átállása folyamatban van. Ennek megfelelően úgy döntöttek, hogy a Montreali Jegyzőkönyvet a HFC-k fokozatos megszüntetésére is használják, ahelyett, hogy a klímaváltozási megállapodások kegyére hagynák őket. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a Montreali Jegyzőkönyv módosítására volt szükség.

A kigali módosítás

2016-ban az országok megállapodtak abban, hogy felveszik a HFC-ket a Montreali Jegyzőkönyv szabályozott anyagok listájára, és döntöttek a fokozatos leállítás ütemtervéről. A század közepe előtt a jelenlegi HFC-felhasználást legalább 85 százalékkal vissza kell szorítani. Az egyes országokban eltérő határidők vannak erre. Indiának 2047-ig, míg a fejlett országoknak 2036-ig kell elérnie ezt a célt. Kínának és néhány más országnak 2045-ig kell elérnie ezt a célt.

Míg a gazdag országok csökkentését azonnal meg kell kezdeni, Indiának és néhány más országnak csak 2031-től kell megkezdenie a HFC-felhasználás csökkentését.

Sikeres végrehajtás esetén a Kigali-módosítás várhatóan megakadályozza a globális felmelegedés körülbelül 0,5 °C-os emelkedését az évszázad végére. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó egyetlen beavatkozás sem közelíti meg ezt a kínált megtérülés és a végrehajtás egyszerűsége tekintetében. Ezért kulcsfontosságúnak tekintik a Párizsi Megállapodás azon céljának eléréséhez, hogy a hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti időkhöz képest 2°C-on belül korlátozzák.

És a Montreali Jegyzőkönyv meglehetősen jó eredményekkel rendelkezik az éghajlati előnyök biztosítása terén is. A CFC-k, a HFC-k elődjei szintén üvegházhatású gázok voltak, azon kívül, hogy ózonréteget lebontottak. Kivezetésükkel már elkerülték a becslések szerint 135 milliárd tonna szén-dioxid-egyenérték kibocsátást 1990 és 2010 között. Ez a jelenlegi éves üvegházhatású gázkibocsátás háromszorosa. Az UNEP becslése szerint a Kigali-módosítással az elkerült kibocsátás elérheti a 420 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértéket az évszázad végére.

India erőfeszítései

India kulcsszerepet játszott a kigali módosítás tárgyalásában. Keményen küzdött azért, hogy meghosszabbított határidőt kapjon magának és néhány más országnak a HFC-felhasználás csökkentésére. Ezt fontosnak tartották a hazai ipar számára, amely még csak a HCFC-kről a HFC-kre való átállás folyamatában volt. A HFC-k klímabarát alternatívái még nem széles körben elérhetők alacsony áron. A meghosszabbított idővonalnak az volt a célja, hogy némi párnát adjon az iparágnak az átálláshoz.

Annak ellenére, hogy India volt a Kigali-módosítás egyik fő tervezője, India volt az utolsó nagy ország, amely bejelentette a ratifikációról szóló döntését. Soha nem volt kétséges a ratifikálása, és inkább csak egy várakozó játék volt, hogy megnézzük, mit tesz Kína vagy az Egyesült Államok. Időközben azonban India ambiciózus cselekvési tervet mutatott be a hűtőipar számára, amely a HFC-k fokozatos kivonását indokolja.

A 2019-ben kiadott 20 éves „India Cooling Action Plan” vagy ICAP a hűtést fejlesztési igényként írja le, és fenntartható intézkedésekkel kívánja kezelni a növekvő hűtési igényt, az épületektől a szállításon át a hidegláncokig. A terv becslése szerint az országos hűtési igény nyolcszorosára nőne a következő 20 évben, ami ennek megfelelően öt-nyolcszoros növekedést jelentene a HFC-ket tartalmazó hűtőközegek iránt. Az ICAP célja, hogy a következő 20 évben 25-30 százalékkal csökkentse a hűtőközeg-igényt.

Az ICAP részeként a kormány célzott kutatás-fejlesztési erőfeszítéseket is bejelentett, amelyek célja a HFC-k olcsó alternatíváinak kifejlesztése. Ilyen erőfeszítések már folyamatban vannak a Hyderabad-i székhelyű Indiai Kémiai Technológiai Intézetben és az IIT Bombayben.

Hírlevél| Kattintson ide, hogy a nap legjobb magyarázóit megtalálja a postaládájában

Oszd Meg A Barátaiddal: