Magyarázat: Notre-Dame – építészeti csoda és a francia történelem legfontosabb tanúja
A francia Notre-Dame igazi jelentősége nem méretében vagy építészeti pompájában rejlik, hanem abban, hogy a nyolc évszázados zavaros francia történelem éles tanúja.

Amikor Victor Hugo francia regényíró 1831-ben megírta remekművét 'Notre-dame de Paris' címmel, az ötlet az volt, hogy felhívja a figyelmet a francia építészet legikonikusabb darabjának óriási értékére, valamint a pusztítás és elhanyagolás ismétlődő köreire, amelyeket a munkája során átélt. évszázados fennállása.
Amilyen szép az öregedés során megőrződött, nehéz nem felsóhajtani, nem felháborodni a számtalan leépülés és megcsonkítás előtt, amellyel az idő és az ember egyaránt megszenvedte a tiszteletreméltó emlékművet – írta.
Hétfőn, amikor a Notre-Dame, egy 850 éves történelmi emlékmű kigyulladt, a világ egy újabb jelentős változásnak volt tanúja.

Bár a katedrálist eredetileg a 13. században építették, a következő évszázadok során számos módosításon ment keresztül. Ami azt illeti, a francia Notre-Dame igazi jelentősége nem méretében vagy építészeti pompájában rejlik, hanem abban, hogy a nyolc évszázados viharos francia történelem éles tanúja. 800 éven át Franciaország ragyogó és komor, viharos és elmélkedő története bontakozott ki az árnyékában – írta Richard Winston amerikai fordító és író „Notre-Dame: A History” című könyvében.
Korai kezdetek
A tizenharmadik századra Párizs Európa egyik legnagyobb és legfontosabb városává nőtte ki magát. Caroline Bruzelius művészettörténész „A Notre-Dame építése Párizsban” című 1987-es kutatási cikkében megjegyezte, hogy a katedrális hatalmas mérete Párizs drámai növekedését tükrözi a 12. században, és azt, hogy a város nemcsak a fő kereskedelmi és intellektuális területté vált. központja az Alpoktól északra, de a francia királyok fő rezidenciája és közigazgatási központja is. Az Ile-de-la-Cite keleti végén található katedrális a szigeten átívelő királyi palotával szemben állt, és különleges kapcsolatban állt a királyi családdal. Az egyház és a király által közösen igazgatott város a Notre-Dame-ben tükröződött, amely vallási és politikai jelentőségű központtá vált.
Úgy tartják, hogy a Notre-Dame azon a helyen épült, ahol korábban a Jupiternek szentelt gall-római templom állt. A kereszténység megszületése után Franciaországban négy másik templomról ismert, hogy egymás után épült ugyanazon a helyen, mielőtt 1160-ban felépítették a Notre-Dame-et Párizs püspöke, Maurice de Sully vezetésével. Nagyrészt 1260-ra készült el.
A Notre-Dame Franciaország művészet- és építészettörténetében is óriási jelentőséggel bír. A 12. században a gótikus építészet már uralkodóvá vált Franciaországban, és a Notre-Dame továbbra is ennek egyik legszebb példája. Magasabb, hosszabb és szélesebb, mint bármely előtte gótikus templom, a Notre-Dame számos technikai és szerkezeti fejlesztést tartalmazott, írta Bruzelius. Például ez volt a gigantizmus legkorábbi példája, amely a gótikus építészetre jellemzővé vált a katedrálisok következő generációjában.

A mai szerkezet azonban több évszázados kiegészítések és módosítások eredménye, amelyek tükrözik a kor művészeti formáinak változásait, valamint az óra társadalmi-politikai hangulatát. A 13. század közepén például a kereszthajókat a gótikus építészet Rayonnant-stílusának megfelelően alakították át, amely az akkori divattá vált. A 16. században további módosítások történtek, igazodva a korabeli klasszikus stílushoz. A 13. század érdekes kiegészítője volt a repülő támpillérek, amelyeket a 14. században erősebbekre cseréltek.
Modern történelem
A 16. századot Európában a protestáns reformáció jellemezte. A katolikus egyház előtt álló időszakban a Notre-Dame-ot megtámadta a hugenottáknak nevezett francia protestánsok csoportja, akik a bálványimádás elleni tiltakozásul több szobrot leromboltak a katedrálisban.
Az 1790-es évek elején, amikor a francia forradalom nagyszabású politikai megrázkódtatásokat okozott az országban, a Notre-Dame-ot ismét érintette. 1793. november 10-én reggel a „Szabadság és Értelem Fesztiválja” helyszíne lett. Ebben az időszakban több bibliai királyszobrot megsemmisítettek, és több oltáron Szűz Mária szobrát a Szabadság istennőjével helyettesítették. Ez idő alatt a katedrálist újra az „ész kultuszának” szentelték fel.
Amikor 1801-ben Napólean Bonaparte lett Franciaország új uralkodója, a Notre-Dame-ot választották koronázásának helyszínéül, és megígérte, hogy helyreállítja. Ez volt a helyszíne Bonaparte és az osztrák Marie-Louise házasságának is 1810-ben.

A második világháború alatt a katedrális nagyrészt érintetlen maradt, eltekintve néhány eltévedt golyótól. A francia történelemnek ez a nagy jelentőségű időszaka azonban újra érintette a katedrálist, amikor Párizs 1944-es felszabadulását ünnepelték a helyiségekben.
Az elmúlt néhány évtizedben a francia történelem ikonikus tanúja légszennyezés áldozata lett, elszíneződésen és erózión ment keresztül. Míg a hétfői tűz okát még csak találgatják, a hatóságok azt gyanítják, hogy a folyamatban lévő felújítási munkálatok következménye lehet. Ugyanakkor a 850 éves székesegyház korát, beépítettségét és a tűzvédelmi rendszer hiányát is felhozzák annak okaként, hogy miért nem lehetett hamarabb megfékezni a tüzet.
Oszd Meg A Barátaiddal: