Magyarázat: a NASA szonifikációs projektje, amely a csillagászati ​​képeket zenévé alakítja

Mi az adatszonifikáció? Hogyan alakította át a NASA a csillagászati ​​képeket hanggá? Miért hasznos ez a hangosítási projekt?

A NASA Chandra X-Ray Center (CXC) egy lépéssel tovább lépett egy új „szonifikációs” projekt bemutatásával, amely csillagászati ​​képekből származó adatokat alakít át hanggá. (Képernyőkép: NASA/Youtube)

Míg a teleszkópok bepillantást nyújtanak a világűrbe azáltal, hogy a digitális adatokat lenyűgöző képekké alakítják, a NASA Chandra X-Ray Center (CXC) egy lépéssel tovább lépett egy új „szonifikációs” projekt bemutatásával, amely csillagászati ​​képekből származó adatokat alakít át hanggá.

A felhasználók most „hallgathatják” a Galaktikus Központ képeit, a Cassiopeia A nevű szupernóva maradványait, valamint a Teremtés Oszlopait, amelyek mindegyike a Földtől körülbelül 26 000 fényévnyire található régióban található. Az adatokat a NASA Chandra X-ray Obszervatóriuma, a Hubble Űrteleszkóp és a Spitzer Űrteleszkóp gyűjtötte össze – mindegyiket más-más „hangszer” képviseli.

Mi az adatszonifikáció?

Az adatszonifikáció a hangértékek használatát jelenti a valós adatok megjelenítésére. Egyszerűen fogalmazva, ez az adatvizualizáció auditív változata. A NASA legutóbbi Chandra projektjében például az adatokat számos hangjegy segítségével ábrázolják. Ezzel az adatszonifikációs projekttel a felhasználók a csillagászati ​​képeken megörökített különböző jelenségeket hangzási élményként élhetik meg. Egy csillag, egy porfelhő vagy akár egy fekete lyuk születése ma már magas vagy mély hangként „hallható”.

Hogyan alakította át a NASA a csillagászati ​​képeket hanggá?

A NASA távoli teleszkópjai az űrben eleve digitális adatokat gyűjtenek, egyesek és nullák formájában, mielőtt képpé alakítanák azokat. A képek alapvetően a különböző hullámhosszúságú, emberi szem által nem látható fény és sugárzás vizuális megjelenítései a térben.

A Chandra projekt egyfajta égi koncertet hozott létre ugyanazon adatok hangra fordításával. A hangmagasságot és a hangerőt egy égi objektum vagy jelenség fényességének és helyzetének jelölésére használják. A Chandra projekt mögött álló csillagászok eddig három olyan példát hoztak nyilvánosságra, amelyek az égbolt legkülönfélébb jellemzőiből – a Galaktikus Központból, a Cassiopeia A-ból és a Teremtés Pillarsaiból – gyűjtött adatok felhasználásával készültek.

A Galaktikus Központ

Az első példa a Galaktikus Központé, amely a Tejút-galaxis forgási központja. Ez égi objektumok – neutron- és fehér törpecsillagok, por- és gázfelhők – gyűjteményét foglalja magában, és mindenekelőtt a Sagittarius A* nevű szupermasszív fekete lyukat, amely a Nap tömegének négymilliószorosát nyomja.
A Chandra Röntgen Obszervatórium, valamint a Hubble és Spitzer Űrteleszkópok által gyűjtött adatok alapján a képet röntgensugárzás, látható és infravörös fény segítségével állítják elő, mielőtt hanggá alakítanák át. A fordítás a kép bal oldalán kezdődik, majd jobbra halad. A csillagok és más kompakt források egyedi rövid hangjegyekkel vannak ábrázolva, míg a hosszabb zümmögő hangot a gáz- és porfelhők jelölésére használják. Mindez egy crescendo-ba épül fel, amely a kép jobb alsó sarkában lévő világos tartomány körül játszódik, ahol a Sagittarius A* található.

Cassiopeia A

A Földtől körülbelül 11 000 fényévnyire, az északi Cassiopeia csillagképben található Cassiopeia A az egyik legismertebb maradványa annak az egykor hatalmas csillagnak, amelyet körülbelül 325 évvel ezelőtt egy szupernóva-robbanás semmisített meg a NASA szerint. A képen a szupernóva-maradvány különböző színű filamentumok gömbjeként látható. Mindegyik szín egy adott elemet jelöl – a piros a szilícium, a sárga a kén, a lila a vas, míg a zöld a kalcium. Ezen szálak mindegyikéhez saját egyedi hangzás tartozik.

Ellentétben a Galaktikus Központ szonifikációjával, ahol a fordítás balról jobbra halad, itt a hangok a kör alakú szerkezet középpontjából kifelé mozognak.

Express Explainedmost be van kapcsolvaTávirat. Kattintson itt, hogy csatlakozzon a csatornánkhoz (@ieexplained) és naprakész a legfrissebb

A teremtés oszlopai

A Teremtés ikonikus pillérei a Sas-köd közepén találhatók, amelyet Messier 16-ként is ismernek. A Hubble-csillag-teleszkópot használták a kozmikus porból és gázokból álló tornyos égi szerkezet felvételéhez. Itt is különböző színeket használnak az elemek ábrázolására – kék az oxigén, piros a kén, zöld pedig a nitrogén és a hidrogén esetében.

A Galaktikus Központhoz hasonlóan ez a hangfordítás is balról jobbra szól. A hangnak azonban hátborzongató hatása van: éles sípok jelképezik a csillagokat, és halk üvöltés jelzi a gázfelhők jelenlétét. Egy felhasználónak lehetősége van egyszerre meghallgatni mindhárom képet együttesként, ahol minden távcső más-más hangszeren játszik, vagy külön-külön, szólóként – állapította meg a NASA egy friss blogbejegyzésében.

Ne hagyja ki az Explained | A NASA azt tervezi, hogy 2024-re ismét embereket küld a Holdra; Itt van, hogyan

Miért hasznos ez a hangosítási projekt?

A szonifikációs projektet a Chandra X-ray Center vezette a NASA Universe of Learning Programjával (UoL) együttműködve, amelynek célja, hogy a NASA tudományos tartalmait hatékonyan és eredményesen beépítse a tanulási környezetbe minden korosztály számára. Az évek során a NASA azon dolgozott, hogy az űrrel kapcsolatos adatokat szélesebb közönség számára hozzáférhetővé tegye. A Chandra csapata által kiadott közlemény szerint az ehhez hasonló szonizációs projektek lehetővé teszik a közönség számára – beleértve a látássérült közösségeket is –, hogy adatokon keresztül megtapasztalják a teret.

Oszd Meg A Barátaiddal: