Egy szakértő elmagyarázza: a gazdák tiltakozása, az összkép

Gazdálkodók tiltakozása: A több ezer gazdálkodó tiltakozása Delhi határain az indiai mezőgazdaság számos kérdésére fókuszált. Az ország egyik vezető szakpolitikai szakértője néhány fontos kérdésben ad alapot.

Traktortüntetés a mezőgazdasági törvények ellen Delhi külvárosában. (Expressz fotó: Abhinav Saha)

Már 45 napja tart a gazdák izgalma Delhi határán, és a kormány a jelek szerint elhatározta, hogy nem fogja sem felfüggeszteni, sem hatályon kívül helyezni a parlament által 2020 szeptemberében sietve elfogadott három törvényt.

A kormány miniszterei magyarázzák a törvények előnyös rendelkezéseit, és a közösségi média tele van történetekkel arról, hogyan használták ki a pandzsábi gazdák a terménybeszerzés rendszerét minimális támogatási ár (MSP) . Míg Pandzsáb és Haryana került a gazdálkodók izgalmának középpontjába, a mezőgazdaság jelenlegi forgatókönyve más államokban sem túl biztató. Az alábbiakban néhány fontos kérdést tárgyalunk.

Milyen a földterület jelenlegi helyzete a mezőgazdaságban?

A mezőgazdasági terület csökkent – ​​a 2010–2011-es 159,5 millió hektárról (millió ha) 2015–2016-ban 157 millió ha-ra csökkent –, de a működő gazdaságok száma nőtt (138,3 millióról körülbelül 146 millióra nőtt). Ez tükröződik a gazdálkodók átlagos birtokméretének csökkenésében, amely 1,2 ha-ról körülbelül 1,08 ha-ra csökkent.

Az országban élő gazdálkodók számának becslésének hiányában a földbirtokok számát tekintjük ennek helyettesítőnek. Ez azt jelenti, hogy Indiának körülbelül 146 millió – azaz körülbelül 14,6 milliárd – gazdálkodója van. Körülbelül 86%-uk átlagos birtokmérete kisebb, mint 2 hektár; India kis és marginális gazdálkodóiként (SMF) emlegetik őket. Az SMF-ek a teljes agrárterület mintegy 47,35%-án működnek. India gazdálkodóinak több mint fele UP, Bihar, Maharashtra, MP és Karnataka öt államban él.

Siraj Hussain, az IAS (retd) karrierje nagy részében az indiai mezőgazdasággal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. Az Élelmiszer-feldolgozási Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium titkára, valamint az FCI elnöke és ügyvezető igazgatója volt. Mióta nyugdíjba vonult az IAS-től, az Indiai Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Kutatási Tanácsának meghívott főmunkatársa.

Probléma-e a föld szétaprózódása?

A kisebb földbirtokok kisebb terményzsebeket termelnek, amelyek összesítése elengedhetetlen ahhoz, hogy akár egy kocsirakományt is elvigyenek egy mezőgazdasági termékpiaci bizottságba (APMC) vagy egy közeli piacra. A széttagoltságból adódó kisgazdaságok miatt a kis- és marginális gazdálkodók kénytelenek magukon a portán értékesíteni terményeiket. Ez különösen igaz azokban az államokban, ahol gyenge az APMC mandis hálózat.

A gazdák Haryana CM Manohar Lal Khattar elleni tiltakozása felerősödött, mielőtt megérkezett a „Kisan Mahapanchayat”-ba a karnali Kaimla faluba. (Express fotó: Jasbir Malhi)

Az ország munkaerőjének hány százaléka foglalkozik mezőgazdasággal? Le kell választani a dolgozókat? Hogyan?

A Munkaügyi Hivatal legutóbbi becslései szerint az indiai munkaerő 45%-a a mezőgazdaságban dolgozik. A 2011-es népszámlálás szerint a mezőgazdasági munkaerő 55%-a mezőgazdasági munkaerőből áll, azaz olyanokból, akiknek nincs földtulajdonuk, és mások földjén dolgoznak bérért; kevesebb mint 45%-a olyan gazdálkodó, aki birtokol és művel földet. Az indiai mezőgazdaság nem tud eltartani ekkora népességet pusztán a mezőgazdaság növekedésével.

A rizs az egyetlen víznyelő növény?

Azt mondják, hogy 1 kg cukorhoz körülbelül 1500-2000 liter, 1 kg rizshez pedig 5000 liter kell. Az államok között eltérések vannak. Egy kilogramm UP-ban termesztett nádból előállított cukor 1044 liter vizet fogyaszt, míg Maharashtrán ennek duplája – 2086 liter. Maharashtrán a megművelhető földterület 4%-án cukornádat termesztenek, de az öntözővíz több mint 70%-át fogyasztja. A cukornád más terménykombinációkhoz képest magas megtérülése és a biztos marketing miatt a cukornád területe még a vízhiányos régiókban is nő.

Míg Pandzsáb és Haryana került a gazdálkodók izgalmának középpontjába, a mezőgazdaság jelenlegi forgatókönyve más államokban sem túl biztató.

Az Országgyűlés által elfogadott három törvény nem érinti a cukorágazatot. Pandzsábban a bruttó termőterületnek csak 1,2%-án termesztenek cukrot. Így nem részesülnek a cukornádat előnyben részesítő politikákból.

A búza és a rizs az egyetlen olyan növény, amelyért a gazdálkodók MSP-t kapnak?

Míg a kormány 23 növényre deklarálja az MSP-t, csak a búzát és a hántolatlan rizst vásárolják be nagy mennyiségben, mivel ezeknek meg kell felelniük a PDS követelményének, amely körülbelül 65 millió tonna.

Csak Punjab és Haryana gazdái részesülnek a beszerzésből?

2019–2020-ban Punjab rizstermelésének 92,3%-át szerezte be. A Haryana a termelés 89,2%-át, míg a Telangana a termelés 102%-át szerezte be. A búza esetében Punjab termelésének 72%-át szerezte be idén, míg a Haryana és MP 62, illetve 66%-át.

Mely egyéb növényeket védi meg a kormány különféle intézkedésekkel?

2015 és 2016 között a kormány nagyobb mennyiségű hüvelyes beszerzést végez az Indiai Nemzeti Mezőgazdasági Szövetkezet Marketing Szövetségén (NAFED) és a Small Farmers’ Agri-business Consortiumon (SFAC) keresztül a 2 millió tonnás pufferkészlet fenntartása érdekében. A gyapotot az indiai Cotton Corporation szerzi be, míg a földimogyorót egyes államokban, például Gujaratban.

Néhány kertészeti terméket is szórványosan szereznek be, például almát a J&K-ban 2019–2020-ban, hagymát pedig Maharashtrán szinte minden évben.

A cukornádat nem a kormány szerzi be, de gazdái biztosak abban, hogy méltányos és megtérülő árat (FRP) fizetnek a cukorgyárak. Egyes államokban a kormány állami ajánlott árat határoz meg, amely magasabb, mint az FRP.

A juta egy másik, a kormány által védett növény, bár nem közvetlenül szerzik be. A Jute Packaging Material (JPM) 1987. évi törvénye értelmében a kormány úgy határozott, hogy az élelmiszer-gabonák 100%-át és a cukor 20%-át kötelezően változatos jutazsákokba kell csomagolni.

Ha a kertészet és a tejtermelés jövedelmezőbb, miért nem mondanak le a gazdálkodók az MSP-növényekről, és váltanak át ezekre?

A tejtermelők és a gyümölcs- és zöldségtermesztő gazdálkodók egyformán ki vannak téve a piaci árak ingadozásának. A gudzsaráti tejipari szövetkezetek kivételével a tejszövetségeket az államok kormányai finanszírozzák különféle eszközökön keresztül.

Milyen támogatásokat adnak a mezőgazdaságnak Indiában?

Az indiai gazdálkodók mind a bemeneti, mind a kimeneti oldalon kapnak támogatást. Input oldalon egy átlagos indiai gazdálkodó támogatást kap műtrágyákra, vetőmagokra, mezőgazdasági gépekre és berendezésekre, villamos energiára, logisztikára stb. A kibocsátási oldalon az MSP-rendszer támogatást nyújt azokban az államokban, amelyek erős beszerzési infrastruktúrával rendelkeznek. A kis- és marginális gazdálkodók azonban ezekből a támogatásokból csak csekély összeget kaphatnak.

Számos mezőgazdaságnak szánt támogatás is befolyik a vállalkozásokhoz, például élelmiszer-feldolgozó egységeknek, hűtőlánc projekteknek adott támogatás.

Akkor miért mondják, hogy az indiai farmereket nettó adóztatják?

Az ICRIER-OECD jelentése szerint az indiai gazdálkodók támogatására és támogatására bevezetett programok tömkelege ellenére a marketingoldali regresszív politikák (mind a hazai, mind a nemzetközi kereskedelmi politikák), valamint a tárolási, szállítási stb. alapvető infrastruktúra hiánya miatt. Az indiai gazdálkodók nettó veszteségeket szenvedtek el, így a támogatások ellenére nettó adóztak. 2014 és 2016 között az indiai farmerek átlagosan 6%-os nettó adót fizettek ki.

Milyen a mezőgazdasági támogatás mértéke más országokban?

Ugyanezen ICRIER-OECD jelentése szerint míg az indiai gazdálkodók nettó adóztatásban részesültek (azaz negatív támogatásban részesültek), addig a világ első országaiban, Norvégiában, Svájcban, Japánban, Koreában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában a mezőgazdasági termelők kapták a legmagasabb pozitív támogatást. Még az indonéziai gazdálkodók is sokkal magasabb pozitív támogatást kaptak. Ukrajna olyan ország volt, mint India, amelyről úgy tűnt, hogy megadóztatta gazdáit.

Több ezer gazdálkodó, főként Punjabból, Haryanából és Uttar Pradesh nyugati részéből, több mint egy hónapja tiltakozik a három törvény ellen Delhi különböző határain.

Milyen támogatásokat élveznek a középosztályok és a gazdagok? A gazdaság más ágazatait is támogatják?

A 2014-2015-ös Gazdasági Kutatás egy részt szentelt a középosztályok támogatásainak. Ide tartozik a megtakarítások magasabb kamata, a jövedelemadó-mentesség, a vasút, az elektromosság, a PB-gáz, az arany és a repülőgép-turbina-üzemanyag (ATF). Az állami intézményekben folyó felsőoktatás erősen támogatott. A kormány a termelékenységhez kötött ösztönző rendszerekkel, magas importvámokkal és szabályozási módosításokkal is védelmet nyújt az iparnak.

Miért agitálnak a gazdák, amikor a kormány azt mondja, hogy az új törvények segíteni fognak rajtuk? És miért a pandzsábi farmerek állnak az agitáció élén?

Punjab, Haryana és más olyan államok gazdái, amelyek szilárd APMC-mandisokkal és hatékony beszerzési rendszerrel rendelkeznek, jobban félnek a három törvénytől. Attól tartanak, hogy ezek a törvények a búza és a hántolatlan búza nyílt végű beszerzése végének kezdetét jelzik. Attól tartanak, hogy ezen államok sikere a beszerzési infrastruktúra megteremtésében most a Központ támogatásának megvonásának oka lehet.

A gazdálkodást teljesen a piaci erőkre lehet bízni?

A gazdálkodókat nem lehet teljesen a piaci erők kegyére bízni. A nem MSP növényeket, különösen gyümölcsöket és zöldségeket termesztő gazdálkodók az évek során hatalmas áringadozást tapasztaltak. Az árhiány-fizetési konstrukció a MP-ben nem járt sikerrel. Tehát a közvetlen jövedelemtámogatás az egyetlen módja annak, hogy megóvjuk őket a hatalmas veszteségektől. A kiszámítható kereskedelempolitika segíthet a magánbefektetések vonzásában a mezőgazdasági láncban, amely védőpajzsként szolgálhat a volatilitás ellen. Az FPO-kon keresztül kötött opciós szerződések szintén stabilitást hozhatnak, de a legtöbb gazdálkodó nem elég képzett ahhoz, hogy kezelje a jövőbeli piacokat, ezért támogatásra és útmutatásra van szükségük a kormánytól.

Megszüntethető a beszerzés? Mi lesz akkor a PDS-szel?

Az indiai beszerzési rendszer két célt szolgál: az MSP-n történő vásárlások a gazdálkodókat támogatják, a beszerzett gabona PDS keretében történő támogatott elosztása pedig India gazdaságilag sebezhető rétegeit támogatja. A National Family Health Survey (NFHS) legutóbbi adatai szerint az indiai alultápláltságra vonatkozóan a nők és gyermekek alultápláltsági mutatói az évek során romlottak. Ennek középpontjában a PDS rendszer valószínűleg a következő években is marad. De a kormány jól teszi, ha elkészíti a PDS 10 éves ütemtervét 2030-ig, hogy csak a szükséges mennyiségű búzát és rizst sikerüljön beszerezni.

Valóban félnek-e a magasabb fogyasztói árak az alapvető árukról szóló törvény változásai, valamint a nagyvállalatok belépése az élelmiszeriparba az e-kereskedelem és a modern kiskereskedelem révén?

Az olyan nagy értékű mezőgazdasági áruk esetében, amelyekben India deficites vagy csak marginális felesleggel rendelkezik (például hüvelyesek), a vállalatok valóban félnek a készletezéstől, különösen azok, amelyek a modern kiskereskedelemben és az e-kereskedelemben működnek. A kormánynak kötelezővé kell tennie, hogy csak a Raktárfejlesztési és Szabályozási Hatóság által nyilvántartott raktárakban tartsák készleteiket, hogy a magánkészleteket a kormány ismerje.

Milyen szerepet kell játszaniuk az állami kormányoknak abban, hogy a gazdálkodók tisztességes árakat biztosítsanak?

Ha Indiának el kell hagynia a beszerzésen alapuló támogatást, amely jelenleg csak bizonyos terményekre korlátozódik, vonzóbb jövedelemtámogatási rendszert kell kidolgozni. Ehhez azonban sokkal nagyobb állami és magánberuházással kell párosulnia az agrárinfrastruktúrába. A Rashtriya Krishi Vikas Yojana (RKVY) ösztönözte az államokat, amelyek növelték a mezőgazdaságra fordított kiadásaikat. A Központnak az ilyen államok számára nyújtott támogatásának magasabbnak kell lennie.

Számos decentralizált beszerzési (DCP) állam, például Odisha és Chhattisgarh azt állítja, hogy veszteségeket szenvednek el a beszerzési műveletek során, és ezeket a Központ nem téríti meg teljes mértékben. Az általuk elszenvedett veszteségekre vonatkozó pontos adatok azonban nem nyilvánosak.

Mit kell tennie a kormánynak a következő öt évben, hogy versenyképesebbé tegye az indiai mezőgazdaságot?

India több állama már elérte a fejlett országokban tapasztalt termelékenységi szintet. De vannak olyan államok is, ahol alacsony a termelékenység. Az alacsony termőképességű növényekre irányuló célzott kutatás jobb magvakat eredményezhet, amelyek ellenállnak az éghajlatváltozás miatti magasabb hőmérséklet kihívásainak. Szárazságtűrő vetőmagfajtákra is szükség van az esővel táplált területeken termesztett növényekhez. A jó minőségű magvak 15-20%-kal növelhetik a termőképességet. A nagyobb termelékenységű zöldségfélék és kukorica legújabb sikerei ezt igazolják.

2018-ban a Niti Aayog egy munkacsoportja Dr. Parmod Kumar elnökletével „A keresleti kínálat előrejelzései 2033 felé” című tanulmányt publikálta, amely rámutatott, hogy Indiában továbbra is búza- és rizsfelesleg lesz. A durva szemek esetében a hazai igényt nagyjából kielégítik, de a hüvelyesekben 5-7 millió tonna hiány lesz. Az olajos magvak esetében hatalmas, több mint 50 millió tonnás hiány várható. Az olajos magvak terén tapasztalható hiányosság orvoslásához Indiának Punjab és Haryana legjobb mezőgazdasági gyakorlatára lesz szüksége.

Oszd Meg A Barátaiddal: