Magyarázat: Kína hogyan veszítette el a futballt a középpályán

Ha Suning globális játékosként való felemelkedését Kína azon álmának a megtestesítőjének tekintették, hogy a futball világhatalommá váljon, bukásuk miatt az ország ambíciói is mikroszkóp alá kerültek.

Egy szurkoló pózol a képekhez a kínai Jiangsu FC futballklub stadionja előtt, miután a Suning Group tulajdonában lévő kínai Szuperliga-bajnokok beszüntették a tevékenységüket Nanjingban, Jiangsu tartományban, Kínában. (Reuters)

2015-ben a Suning kínai kiskereskedelmi óriás vásárlási körútra indult.

Először is vásároltak egy futballklubot Kínában. Aztán a sztárjátékosokra és szupersztár menedzserekre spóroltak. És még csak most kezdtek. 2016-ban többségi részesedést vásároltak az olasz labdarúgó-óriásban, az Inter Milanban, 230 millió fontért. Ezt követően óriási 523 millió fontot fizettek az angol Premier League-nek azért, hogy 2019 és 2022 között Kínában mutassák meg meccseiket.

Hat évvel később tönkrementek. A Premier League felmondta a tévészerződést. „Eladó” táblát helyeztek el az Inter Milannál. Kínai klubjuk a múlt héten bezárta tevékenységét. És több olyan játékos is, akik négy hónappal ezelőtt segítették nekik megnyerni első kínai szuperliga-bajnoki címüket, most klub nélkül vannak.

Ha Suning globális játékosként való felemelkedését Kína azon álmának a megtestesítőjének tekintették, hogy a futball világhatalommá váljon, bukásuk miatt az ország ambíciói is mikroszkóp alá kerültek.

Jiangsu Suning története

A Suning, Kína egyik legnagyobb tégla-és habarcskereskedése, miután az ország kormánya támogatta, hogy a sportág nagyhatalmává váljon, behatolt a futballba. Kezdetben átvették a Jiangsu Guoxin-Sainty-t, a nankingi székhelyű klubot, amely a kínai szuperligában játszott. Az átvételkor a név Jiangsu Suning-ra változott.

Ezt követően a kínai klubokra jellemző módon Jiangsu milliókat költött arra, hogy megszerezze a világ legjobb játékosait. Elcsábították a brazil támadót, Ramirest a Chelsea-től, és olyan vonzó ajánlatot tettek honfitársának, Alex Teixeirának, hogy a Liverpool helyett választotta őket. E sztárok irányítására Jiangsu Suning szupersztár menedzsert kapott: az olasz Fabio Capello-t.

Ezt követte a cég, aki az Inter Milanba fektet be, és megszerezte a Premier League közvetítési ügyletét. És minden szépen összejött nekik, legalábbis ami az eredményeket illeti. 2020 novemberében a Jiangsu Suning megnyerte első kínai szuperliga-bajnoki címét, míg az Inter Milan jelenleg azon van, hogy megszerezze első olasz Serie A-koronáját 2009–2010 óta.

A pályán elért sikerük azonban egybeesett Suning számára egy nehéz időszakkal.

Nikkei szerint a Suning tengerentúli kiskereskedelmi felvásárlásai az elmúlt években visszafelé sültek el, és gondjaikat elkeserítette a járvány. A jelentés hozzátette, hogy a társaság „2020-ra 3,9 milliárd jüan nettó veszteséget ért el, ami határozott fordulat az előző évi 9,8 milliárd jüanos nyereséghez képest”.

Ez arra kényszerítette a Suningot, hogy csökkentse nem kiskereskedelmi vállalkozásait, köztük Jiangsut, amely nagyjából 67 millió GBP adósságot halmozott fel a játékosok fizetésére fordított kiadásai miatt. A mindössze egy centes kért ár ellenére Suning azonban nem talált vevőt a futballklubra, és végül a múlt héten kihúzta a dugót.

Zavaros idők

Suning története nem egyszeri.

Nem Suning volt az első kínai vállalat, amely belevágott a futballba, és nem is ők voltak a legnagyobb költekezők. Kilépésük azonban kérdéseket vetett fel a kínai futballmodell kapcsán, amely alapvetően az volt, hogy nagy neveket szerződjenek le nagy pénzért, abban a reményben, hogy így erős futballnemzetvé válnak – ezt a stratégiát sokáig fenntarthatatlannak nevezték.

Múlt hónapban a Shandong Luneng kiesett az Ázsiai Bajnokok Ligájából a ki nem fizetett fizetések miatt, míg a Tianjin Tigers, Kína egyik legrégebbi klubja a boltok bezárásának küszöbén áll az új kínai ligapolitika miatt, amely megtiltja a vállalatoknak, hogy nevüket kölcsönadják futballcsapatoknak.

Ezt a szabálymódosítást a Kínai Labdarúgó Szövetség (CFA) kényszerítette ki, hogy megkísérelje megszüntetni a klubok nagy játékosok megvásárlásához szükséges készpénzinjekcióktól való függőségét.

Sokszor ez a pénz nem hozta meg a kívánt eredményt. Például a Shanghai Shenhua állítólag 41,5 millió fontot fizetett az argentin csatárnak, Carlos Teveznek egy szezonért, amely során mindössze 20 meccset játszott, és mindössze négy gólt szerzett. Tevez a TyC Sportsnak adott interjújában „ünnepnek” nevezte hét hónapos Kínában töltött időszakát.

Az ilyen esetek visszaszorítására a CFA 2017-ben „átruházási adót” vezetett be – a külföldi aláírások 100 százalékos adóját. Ez abban az időben történt, amikor a kínai kormány aggódott amiatt, hogy „a főváros elhagyja az országot” a Guardian szerint. A jövő hónaptól kezdve a külföldi játékosok szezononként maximum 2,7 millió fontot kapnak a CFA új szabályai szerint.

„Irracionális befektetések”

Nem csak a külföldi játékosok fizetése ingerelte a kormányt. Az iris-france.org jelentése szerint 2017-ben a kínai kormány lépett a tengerentúli klubfelvásárlások visszaszorítására, „irracionális befektetéseknek” nevezve.

Addig több kínai vállalat vásárolt részesedést külföldi futballklubokban, köztük az Atletico Madridban (Wanda Corporation), a Wolverhampton Wanderersben (Fosun), a Slavia Prague-ban (CEFC Energy) és az Inter Milanban (Suning). Most ezeket a befektetéseket vagy csökkentették, vagy a részesedéseket eladták.

Buborék kipukkadt?

Minden gond ellenére még korai lenne megmondani, hogy kipukkan-e a kínai futballbuborék. De azok az idők, amikor a kínai klubok sokat költenek annak érdekében, hogy Európán kívüli célponttá váljanak a legjobb korú játékosok számára, már a múlté.

Ehelyett, ahogy az állami tulajdonban lévő Xinhua hírügynökség beszámolt, a „gyors, vad növekedés” után itt az ideje „tiszteletben tartani a futball törvényeit, tiszteletben tartani a piac törvényeit, betartani az utánpótlásképzést és hosszú távon dolgozni”. '

A kínai vállalatok továbbra is a 2030-as labdarúgó-világbajnokság legnagyobb szponzorai közé tartoznak. Az ország célja, hogy 2030-ban rendezze meg a labdarúgó-világbajnokságot. Úgy tűnik, a cél mostanra átrendeződött, hogy most fiatal játékosokat fejleszthessenek, hogy kilenc év múlva egy félelmetes csapat álljon pályára, ha a tervek megvalósulnak.

Oszd Meg A Barátaiddal: