25 évvel a Gates Mission után, 3 történet és egy rejtély
Ha nem indiai-pakisztáni nukleáris válságról, akkor miről szólt a Gates-misszió?
Dr. Robert M. Gates volt amerikai védelmi miniszter. (Forrás: Reuters fotó) 25 évvel ezelőtt ezen a napon – 1990. május 21-én – Robert M. Gates, George H. W. Bush akkori elnök NSA-helyettese repült el Újdelhiből egy kétnapos utazás után, amely egy hasonló pakisztáni repülős látogatást követett.
Pakisztánban Gates találkozott Ghulam Ishaq Khan elnökkel és a hadsereg főnökével, Mirza Aslam Beg tábornokkal. Indiában találkozott a V. P. Singh-kormány összes vezető tisztviselőjével, amely akkor körülbelül hat hónapja volt hivatalban. Pakisztánban Gates nem találkozhatott Benazir Bhutto miniszterelnökkel.
1990. március közepén Bhutto a PoK-nál tett látogatása során bejelentette, hogy Pakisztán készen áll egy ezer éves háborúra a hindu Indiával, hogy felszabadítsa Kasmírt. Feszült időszak volt ez az India-Pakisztán kapcsolatokban. Kasmír lángokban állt, az új belügyminiszter, Mohammad Sayeed mufti lányát, Rubaiyát a fegyveresek csak pár hónappal korábban elrabolták és szabadon engedték. V. P. Singh miniszterelnök Nemzeti Front kormánya ingatag volt, túlélése a baloldal és a BJP külső támogatásától függött.
A miniszterelnök így válaszolt Bhuttonak április 10-én a Lok Sabha-ban: Figyelmeztetem őket, [hogy] akik ezeréves háborúról beszélnek, vizsgálják meg, hogy kibírják-e az ezer órán át tartó háborút. Nem sokkal ezután a sriganganagari csapatokhoz intézett beszédében azt mondta, hogy India katonai intézkedéseket kezdeményez Pakisztán ellen.
India addigra félkatonai erőket és tartalékos hadsereg egységeit telepítette Kasmírba. India pakisztáni főbiztosát, J N Dixit behívták a pakisztáni külügyminisztériumba magyarázatért.
Egészen idáig a tények vitathatatlanok. Ami ezután történt - ami Gates szubkontinens látogatásához vezetett - ködös. Három széles narratíva létezik – az amerikai, a pakisztáni és az indiai változat.
---
Az amerikai változatot Seymour Hersh oknyomozó újságíró tette közzé 1993 márciusában a The New Yorkerben. A közlemény szerint az India és Pakisztán közötti feszültség annyira kiéleződött, hogy nukleáris csapásokat fontolgattak. India a rádzsasztáni határra helyezte csapásmérő katonai alakulatait, a pakisztániak pedig ellenmozgósításba kezdtek. A Pentagonnak – írta Hersh – bizonyítékai voltak arra vonatkozóan, hogy Iszlámábád atomfegyverek bevetésére készül – ez az az időszak, amikor az Egyesült Államok elnöke még mindig a Pressler-módosítás értelmében tanúsította, hogy Pakisztán nem rendelkezik nukleáris robbanószerkezettel.
A nukleáris szög kritikussá tette a Gates küldetést. Ígéretet kapott Pakisztántól, hogy bezárja a terrorkiképzőtáborokat, és minden országnak műholdfelvételeket bocsátott rendelkezésre, amelyek a másik oldalon lévő csapatok állását mutatják. Gates látogatása után két héten belül véget ért a válság.
A jelenleg 72 éves, Barack Obama elnök védelmi miniszteri posztjáról csaknem négy éve nyugdíjba vonult Gates akkor azt mondta: Pakisztán és India úgy tűnik, egy olyan körforgásba került, amelyből nem tudtak kitörni. Meg voltam győződve arról, hogy ha háború kezdődik, az nukleáris lesz.
Az események pakisztáni változata némileg eltér.
Az elbeszélés szerint Iszlámábád gyanússá vált, miután néhány indiai páncélos egység nem tért vissza a radzsasztáni kiképzésről, és ez mindkét oldalon az erők bevetésének és ellenbevetésének ciklusához vezetett. A pakisztáni hírszerzés úgy tűnt, azt hitte, hogy India és Izrael – két ország, amelyek akkor még nem álltak teljes diplomáciai kapcsolatban egymással – légicsapást terveznek Dr. A Q Khan Kahuta Kutatólaboratóriuma ellen.
Beg tábornok szerint a támadás megelőzése érdekében Bhutto utasította a hadsereget és a légierőt, hogy készüljenek fel. Egy F16-os osztagot Mauripurba [egy karacsi bázisra] költöztettek, és kihúztuk a készülékeinket és az összeset, hogy élesítsük a repülőgépet, [amely végrehajtotta a mozgást Kahutából, más helyekről történő mozgást, amelyeket az amerikai műholdak vettek fel.
Az Egyesült Államok a pakisztáni narratíva szerint Gates küldésével reagált, akit Pakisztán figyelmeztetett Indiára, és hangsúlyozta elhatározását, hogy atomcsapást indít. A misszió azt a tendenciát idézte elő, hogy az amerikai elnökök minden szubkontinentális válság idején követet küldenek.
Az indiai változat – amelyet K Subrahmanyam fogalmazott meg a Kargil felülvizsgálati bizottság 1999-es jelentésében – teljesen más.
E narratíva szerint, bár a tisztviselők többsége az volt a véleménye, hogy létezik egy hallgatólagos pakisztáni nukleáris fenyegetés, az akkori indiai külügyminiszter, SK Singh tündérmeseként dobta el a fenyegető háború gondolatát, és az ütközetet elefántszerűtlennek minősítette. -válság.
Egy évtizeddel később, Thomas Reed és Danny Stillman The Nuclear Express: A Political History of the Bomb and its Proliferation című művének megjelenése után Subrahmanyam azzal érvelt, hogy a Gates-misszió nem oldotta meg a folyamatban lévő válságot, és nem segített elkerülni egy meghatározatlan jövőbeli válságot. A fejleményekhez közel álló indiai illetékesek szerint Gates akkor még fel sem vetette a nukleáris kérdést. A válságot kiváltó indiai katonai előkészületekről szóló beszámolók sem igazak – az Egyesült Államok akkori indiai nagykövete, William Clark Jr világossá tette, hogy az indiai hadsereg engedélyezte az Egyesült Államok védelmi attaséjának, hogy széles körben bejárja a határ menti területeket, egyértelművé téve ezzel. hogy nem vetettek be erőket egy közelgő hadművelethez.
-
Ha nem indiai-pakisztáni nukleáris válságról, akkor miről szólt a Gates-misszió? Reed és Stillman szerint Kína nukleáris fegyvert hajtott végre Pakisztán számára Lop Norban 1990. május 26-án – egy héttel azután, hogy Gates Pakisztánba látogatott. Feltehetően ennek a tesztnek az előkészületei vezettek Gates pakisztáni útjához. Az indiai látogatás és az Indo-Pak válság története Subrahmanyam szerint a Kína által Pakisztán megbízásából végrehajtott nukleáris kísérletet akarta elfedni.
1990 októberében Bush elnök megtagadta a Pakisztánnak szóló Pressler-kiegészítés szerinti tanúsítványt, és felfüggesztett minden Iszlámábádnak nyújtott amerikai segélyt. India és Pakisztán 1998-ban nyíltan megkezdte a nukleáris fellépést. A többi, ahogy mondani szokás, már történelem.
Oszd Meg A Barátaiddal:
