Premchand születési évfordulója: Emlékezés arra, hogyan élt és írt
Premchandot Gandhi ihlette, és miután részt vett egy gorakhpuri találkozón, ahol a vezető arra kérte a polgárokat, hogy mondjanak le kormányzati állásokról, a szerző is otthagyta az allahabadi iskolafelügyelő-helyettesi állását.
Premchand számára az írás szenvedély volt, de nem ok nélkül. Buzgón hitt a szavak erejében és abban, hogy képesek hangot adni azoknak, akiket a társadalom elhallgatott. (Forrás: Wikimedia Commons) 1880. július 31-én született Dhanpat Rai Shrivastava, legismertebb nevén Premchand, úttörő volt Indiában a hindi irodalomban. Irodalmi pályafutása három évtizedet ölelt fel, és első története a Duniya ka Sabse Anmol Ratan (A világ legdrágább ékszere) egy urdu havilapban jelent meg, időre 1907-ben. Később más regényeket is írtunk, mint pl Karmabhoomi, Godaan, Idgah többek között.
Premchand számára az írás szenvedély volt, de nem ok nélkül. Buzgón hitt a szavak erejében és abban, hogy képesek hangot adni azoknak, akiket a társadalom elhallgatott. A cikkben Premchand és az indiai nacionalizmus, A szerző, Sudhir Chandra azt írja, He (Premchand) szenvedélyesen ragaszkodott ahhoz a meggyőződéshez, hogy egy adott országban egyetlen író sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy társadalmi cél nélkül írjon. Úgy vélte továbbá, hogy az indiai írók mindaddig elkerülik a művészet legmagasabb csúcsait, amíg az idegen hódoltság igája alatt állnak.
Mélyen tudatában volt annak, hogy a nacionalizmus milyen sokféle módon bizonyulhat napirendvezéreltnek, ami semmivel sem jobb, mint az elnyomó uralom. Ugyanebben a cikkben Chandra azt írta, hogy 1919-ben Premchand figyelmeztette a Swaraj Mozgalom vezetőit önzésükre, és egy cikkben ezt írta: Nincs ok arra, hogy a közvélemény előnyben részesítse az Ön kormányzását a külföldi uralkodók kormányzásával szemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lemondott a nacionalizmusról. Valójában, ahogy Chandra hozzáteszi, a szerző válasza folyamatosan változott, az elismeréstől a szkepticizmus felé.
Úgy tűnik, hogy az indiai nacionalizmusra adott válaszai nem a nacionalista mozgalom apályainak és apályainak megfelelően változnak, hanem attól, hogy milyen írásformán keresztül tükrözte vissza a nacionalizmus valóságát – tette hozzá a cikkben. Így, ha novelláiban a nacionalizmust mint eszményt mutatja be, más műveiben pl Sevasada (1919) az ábrázolás nem nélkülözi a kritikát. Azonban többnyire regényeiben tárta fel a piszkos valóságot.
Gandhi nagyon megihlette, és miután részt vett egy gorakhpuri találkozón, ahol a vezető arra kérte a polgárokat, hogy mondják le a kormányzati állásokat, a szerző is otthagyta az allahabadi iskolafelügyelő-helyettesi állását. 1936-ban elhunyt, rengeteg bölcsességet hagyva hátra, amely a mai napig szolgál.
Oszd Meg A Barátaiddal:
