A norvég jogban elválasztják a gyerekek állami gondozását az „elrablásuktól”.

Az elmúlt 5 évben 3 NRI-szülőt vádoltak meg gyermekeik bántalmazásával. Az Indian Express elmagyarázza az agresszív állami fellépés hátterét, amelyet néha drákóiságért kritizálnak.

Norvégiában egy gyereket nem üthetnek meg fizikailag, még a szülők sem. (A kép reprezentációs céllal)

A norvég hatóságok elválasztottak egy 5 éves gyereket az NRI szüleitől, azzal vádolva őket, hogy megverték a gyereket. A szülők tagadják a vádat. A fiút egy Oslón kívüli Gyermekjóléti Otthonban tartották. Ez a harmadik ilyen jellegű incidens, amely indiai szülőket érint az elmúlt öt évben. 2011-ben az UPA kormánya beavatkozott, miután egy 3 éves és egy 1 éves gyermeket elvettek szüleiktől, Sagarikától és Anurup Bhattacharyától. Egy norvég bíróság később megengedte, hogy a gyerekek újra találkozhassanak szüleikkel. 2012 decemberében egy norvég bíróság Anupama Vallabhanenit 15 hónapra, férjét, Chandrasekhart pedig 18 hónapra börtönbe küldte gyermekbántalmazás miatt. 7 és 2 éves gyermekeiket nagyszüleikhez küldték Hyderabadba.

Nézze meg, mi más hírekkel szolgál:

Mi a norvég gyermektörvény?

Norvégiában egy gyereket nem üthetnek meg fizikailag, még a szülők sem. A verés, amelyet számos kultúrában, köztük az indiai kultúrában a gyermek fegyelmezésének egyik módjaként tartanak számon, teljesen illegális, és az iskoláknak jelenteniük kell a kormánynak minden feltételezett incidenst. Minden önkormányzatnak rendelkeznie kell egy gyermekjóléti szervezettel, amely családvizsgálatot folytat, ha ilyen aggályok merülnek fel. A Barnevernet vagy a Norvég Gyermekjóléti Szolgálat neve.

Ki jelentheti az ilyen eseteket?

A gyermekjóléti szolgálat felé aggályos bejelentés érkezhet magától a gyermektől, más családtagtól, gyermekorvosi rendelőtől, a Családsegítő Szolgálattól, a rendőrségtől, kórháztól, iskolától, napközi intézménytől vagy akár a szomszédtól. A törvény értelmében minden állami alkalmazottat köteles a gyermekjóléti szolgálathoz fordulni, ha komolyan aggódik egy gyermek miatt, a gyermekjóléti szolgálat pedig köteles egy héten belül elbírálni a bejelentés tartalmát, függetlenül attól, hogy az honnan származik. Ha alapos okkal feltételezhető, hogy egy gyermek gyermekjóléti intézkedésekre szorul, a szolgálat köteles vizsgálatot indítani. Alacsony a nyomozási küszöb, hogy a szolgálat azonosítani tudja a segítségre szoruló gyermekeket. Ha megindítják a vizsgálatot, annak a célja a gyermek gondozási helyzetének és a javító intézkedések szükségességének felmérése. A szolgálat köteles választ küldeni az érintett bejelentést küldő személynek is.

A törvény a külföldiekre is vonatkozik?

A norvég gyermekjóléti törvény minden Norvégiában élő gyermekre vonatkozik, függetlenül a származásától, vallásától, nemzetiségétől vagy lakóhelyétől. A Gyermekek, Esélyegyenlőségi és Társadalmi Felzárkózási Minisztérium felelős az általános gyermekjóléti politikáért. A településeken a helyi gyermekjóléti szolgálatok intézik a gyermekjóléti ügyeket. A minisztérium nem avatkozhat be, és nem utasíthatja a gyermekjóléti szolgálatokat egyedi gyermekjóléti ügyekben.

Miért van Norvégiában ilyen törvény?

Beépítette a norvég jogba az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét. Az Egyezmény kimondja, hogy annak az államnak, ahol a gyermek tartózkodik, törvényeivel összhangban kötelessége a gyermekek védelme.

A három indiai eseten kívül hol alkalmazták még a jogot?

A közelmúlt leghíresebb esete egy román apa és norvég anya esete volt, akiktől öt gyermekét vitték el, ami aggodalmat szított az országban és külföldön gyermekvédelmi gyakorlata miatt. A tiltakozók szerte a világon – és vezető norvég szakemberek – azt mondják, hogy a szociális munkások gyakran túl gyorsan választják el a gyerekeket a családjuktól, túl kevés indoklás nélkül, különösen, ha a szülők bevándorlók. Egy cseh családdal kapcsolatos ügy komoly diplomáciai viszályhoz vezetett Norvégia és Csehország között. Milos Zeman cseh elnök azzal vádolta a norvég szociális munkásokat, hogy náciként viselkednek – ezt a vádat a Gyermekügyi Minisztérium abszurdnak és megjegyzésre méltatlannak minősítette.

De mennyire gyakori az a gyakorlat, hogy elválasztják a gyerekeket a szüleiktől?

Az esetek több mint 80%-ában, amikor a CWS arra a következtetésre jut, hogy valamilyen beavatkozásra van szükség, különféle segítséget, segítséget vagy útmutatást kínálnak a szülőknek. 2014-ben mintegy 43 000 család kapott segítséget, segítséget vagy útmutatást, és 9611 gyermeket távolítottak el – ideiglenesen vagy véglegesen – a szülők felügyelete alól.

A norvég kormány szerint 2008 és 2013 között több mint 70%-kal nőtt a szüleiktől elvett gyermekek száma – 945-ről 1609-re. A gondozási elrendelés leggyakrabban említett oka most a szülői készségek hiánya.

A hatóságok az elmúlt években proaktívak voltak. Miért?

Norvégiát több sokkoló gyermekbántalmazási eset is megrázta. 2014-ben egy 32 éves litván férfit börtönbe zártak 8 éves mostohalányának három évvel korábban történt meggyilkolása miatt. Holtan találták anyja otthonában, bőröv szorosan a nyakán volt. 2005-ben egy 8 éves fiút agyonvert a mostohaapja. A hatóságok érzékenyek az ilyen incidensekre, és a CWS élesen jár el.

De ezek nyilvánvalóan bonyolult esetek, még akkor is, ha a CWS szándékai jók.

A CWS beavatkozását gyakran ésszerűtlennek, sőt emberrablásnak minősítették. A CWS oldalát nem hallgatják meg a történetben, mert tilos a birtokában lévő információkat nyilvánosságra hozni a szülők és a gyermek védelme érdekében. A bíróságok azonban, amelyek az összes bizonyítékot megismerik, gyakran arra a következtetésre jutottak, hogy a CWS megfelelően járt el. Természetesen a szülőknek joguk van a tisztességes eljáráshoz, beleértve az ingyenes jogi szolgáltatásokat, a meghallgatáshoz való jogot és a fellebbezés jogát a Testület vagy a Kerületi Bíróság határozata ellen. Évente benyújthatják az ápolási megbízás visszavonását is.

Szóval, mi a középút?

A norvég tisztviselők szerint egyszerű: kövesse a norvég törvényeket. Solveig Horne, a családügyekért és az esélyegyenlőségért felelős miniszter egy norvég lapnak azt mondta: a törvény nem írja elő, hogy vallási alapon átvegye a gondozást, de tilos a gyerekeket megütni. Hogy mi történik a családban, az már nem magánügy.

Oszd Meg A Barátaiddal: