Magyarázat: Miért alulbecsülik azt állítani, hogy a mezőgazdasági termelők mindössze 6%-a részesül a tengeri területrendezésből

Ésszerűen arra lehet következtetni, hogy a jelenlegi MSP/biztosított árrendszer több mint 25 millió gazdálkodót fed le minden növényre vonatkozóan, beleértve a hüvelyeseket és az olajos magvakat is. A tényleges szám 15 és 25 százalék között lehet.

Összességében ésszerűen arra lehet következtetni, hogy a jelenlegi MSP/biztosított árrendszer több mint 25 millió gazdálkodót fed le minden növényre vonatkozóan, beleértve a hüvelyeseket és az olajos magvakat is. (Fájlfotó)

Az indiai gazdálkodók mindössze 6%-a részesül a minimális támogatási árakban (MSP). Olyan széles körben idézett ez a szám – különösen a nemrégiben elfogadott gazdálkodói termékek kereskedelméről és kereskedelméről (Promóció és Facilitáció) Törvény kapcsán –, hogy tényszerűvé, sőt közhelyessé vált.

Ami van, az nem számít bele

A 6%-os adat nyilvánvaló forrása a Shanta Kumar vezette, az Indiai Élelmiszeripari Vállalat Átalakításával Foglalkozó Magas Szintű Bizottság (FCI). A 2015 januárjában benyújtott jelentés megállapította, hogy az ország 90,20 millióra becsült mezőgazdasági háztartásából 2012–2013-ban mindössze 5,21 millió értékesített rizst és búzát bármely állami beszerzési ügynökségnek. Más szóval kevesebb, mint 5,8%. A bizottság pedig az Országos Mintafelvételi Iroda (NSSO) „Key Indicators of Situation of Agricultural Households in India” című, a 2012-13-as mezőgazdasági évre (július-június) szóló jelentésére alapozta elemzését.

A Shanta Kumar panel azonban csak a hántolatlan rizst és a búzát vizsgálta. Noha a közbeszerzések nagy része kétségtelenül erre a két gabonafélére korlátozódik – az FCI és az állami ügynökségek által 2019–2020-ban vásárolt 76,49 millió tonna hántolatlan búza és 38,99 millió tonna búza értéke közel 215 000 millió rúpia volt a megfelelő MSP-knél. — más növényeket is figyelembe kell venni.

A mellékelt táblázat a főbb termények 2019–2020 közötti beszerzésére vonatkozó adatokat tartalmazza: Hántolatlan rizs és búza az FCI által; chana (csicseriborsó), arhar/tur (galambborsó), moong (zöld gramm), földimogyoró és repce-mustár az Indiai Nemzeti Mezőgazdasági Szövetkezet Marketing Szövetsége (NAFED) által; és pamut az indiai Cotton Corporation. Ebbe beletartozik a tejszövetkezetek tejbeszerzése is, amelyek nagyrészt kvázi kormányzati szervezetek, amelyek garantált árat fizetnek a gazdálkodóknak, még ha technikailag nem is MSP. Gyűjteményük átlagosan napi 507,69 millió kg-ot vagy évi 18,53 millió tonnát tett ki 2018-19-ben.

Az adatok a 2018-19-es időszakra és a tejszövetkezetek beszerzésére vonatkoznak

Látható, hogy ezeknek a terményeknek a beszerzése egyáltalán nem elhanyagolható a becsült termelésükhöz képest. Az arányok 29,5% és 43% felettiek a hántolatlan rizs, búza és pamut esetében, 18-19% a chanában és arhar/turban, 10% a tejben és 7-9% a mustárban és a földimogyoróban.

A fenti százalékok még magasabbak lennének, ha a gazdálkodók tényleges eladásaihoz viszonyítanák. Vegyük a tejet, ahol a kormány termelési becslései valószínűleg a magasabb oldalon állnak . De még a 2018-19-es 187,75 millió tonnás kibocsátási adatot feltételezve sem több mint a fele (mondjuk 90 millió tonna) jelentene piacképes többletet a mezőgazdasági háztartások saját fogyasztása után. A szövetkezeti beszerzés aránya – amelyre a Nemzeti Tejfejlesztési Tanács (NDDB) hiteles adatokkal rendelkezik – a piacképes tejtöbblet legalább ötöde lesz.

A tejtől eltekintve a cukornád egy másik növény, amelyet önmagában nem a kormányzati szervek szereznek be. A cukornád árait ennek ellenére a kormány határozza meg, a cukorgyárak törvényi kötelezettsége, hogy a vásárlástól számított 14 napon belül kifizessék a Központ méltányos és megtérülő árát (FRP). Az összes megtermelt termés nagyjából 80%-át felvásárolják. Csak a 2019-2020-as szezonban (október-szeptember) az általuk zúzott nád FRP értéke 75 585 millió rúpia volt.

Express Explainedmost be van kapcsolvaTávirat. Kattintson itt, hogy csatlakozzon a csatornánkhoz (@ieexplained) és naprakész a legfrissebb

Egy alulbecslés

Hogyan igazodik mindez ahhoz, hogy a gazdálkodók mindössze 6%-a megkapja az MSP-elméletet? A válasz az, hogy ez a gyakran ismétlődő szám egyértelműen alulbecslés. Még akkor is így van, ha csak a rizst és a búzát vennénk figyelembe.

A korábban említett NSSO-jelentés szerint India becsült 90,2 millió mezőgazdasági háztartásának csaknem fele 44,84 millió, vagyis a becsült indiai mezőgazdasági háztartások közel fele termesztett rizst 2012 júliusa és decembere között, és további 8,46 millió 2013 január-júniusában.

Emellett 35,23 millióan (39%) termesztettek búzát abban az évben. Ha India rizs/hántolatlan kitermelésének 43,4%-át és a búza 36,2%-át valóban kormányzati szervek szerezték be, akkor nyilvánvaló, hogy az MSP-ből származó előnyök jóval nagyobbak lettek volna, mint a Shanta Kumar bizottság jelentésében szereplő 5,8%-os érték. Az Élelmiszerügyi Minisztérium saját adatai szerint 2019-2020-ban 11,06 millió hántolatlan és 4,06 millió búzatermesztő részesült az MSP-beszerzésben. Még a kettős számolás megszüntetése után is (a pandzsábi és a haryanai gazdák mindkét növényt termesztik) 13-13,5 milliót tennének ki, ami jóval meghaladja a Shanta Kumar testület 5,21 milliós becslését.

Az elemzés kiterjeszthető más növényekre is. Az NSSO jelentése 7,55 millióra becsülte a gyapottermesztő háztartások számát, a cukornádat pedig 6,2 millióra. Legfeljebb 10 millióan vehettek igénybe MSP-t vagy FRP-t. Az NDDB 2018-19-es éves beszámolója a tejszövetkezetek összes termelő tagját 16,93 millióra tette. Még ha fele nem is öntöző, ma is körülbelül 8 millió gazda adna el tejet minimális garantált áron. A szövetkezetek jelenléte ráadásul azt is biztosítja, hogy a magántejüzemek közelebb fizessenek a korábbiakhoz.

In Explained | Miért tartozik Rajasthan a legjobb államok közé, ha a nők elleni bűncselekményekről van szó?

Összességében ésszerűen arra lehet következtetni, hogy a jelenlegi MSP/biztosított árrendszer több mint 25 millió gazdálkodót fed le minden növényre vonatkozóan, beleértve a hüvelyeseket és az olajos magvakat is. A nevezőtől függően – a 2015–2016-os mezőgazdasági összeírás szerint a működő gazdaságok összlétszáma 146,45 millió –, ami 15 és 25% közötti arányt jelent. Természetesen nem 6%.

Oszd Meg A Barátaiddal: