Magyarázat: A csúnya igazság arról, hogy India betartja az FRBM-törvényt

Azáltal, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta a bevételi hiányt, és csak a költségvetési hiány megfékezésére összpontosított, a kormány biztosította, hogy az FRBM-törvény most árt a növekedésnek – ami pontosan az ellenkezője annak, amit a fiskális konszolidációnak kellett volna tennie.

Az FRBM szabályokat betartó kormány nagyobb hitelességet élvez a minősítő intézetek és a piaci szereplők – nemzeti és nemzetközi – körében egyaránt.

Ahogy teltek az évek, a költségvetési hiány kulcsfontosságú tényezővé vált, amelyre minden költségvetési prezentáció során oda kell figyelni. Ez a kormány pénzügyi helyzetének legfontosabb mutatója.

A 2003-ban kezdeményezett, de azóta többször módosított költségvetési felelősségről és költségvetés-gazdálkodásról szóló törvény minden típusú államháztartási hiányra, így a költségvetési hiányra is korlátozza a határvonalakat. Az FRBM szabályokat betartó kormány nagyobb hitelességet élvez a hitelminősítő intézetek és a piaci szereplők – nemzeti és nemzetközi – körében egyaránt.

A hivatalban lévő NDA-kormány egyik kiemelkedő vívmánya, hogy a költségvetési hiányt nem engedték ki teljesen az ellenőrzés alól. Ahogy azonban India gazdasági növekedése lelassult, egyre nagyobb nyomás nehezedik a kormányra, hogy megszegje az FRBM ortodoxiáját, és a költségvetési hiánycélokat meghaladó kiadásokat költsön a hazai gazdasági növekedés újraindítására.

Mások azonban továbbra is arra figyelmeztetnek, hogy a valós költségvetési hiány már most is jóval meghaladja a hivatalos számot, így nincs helye a kormányzati kiadások további növelésének.

Ezek közül a narratívák közül melyik igaz?

Valójában egyik sem. De ahhoz, hogy megértsük, először meg kell érteni, hogy melyek a különböző típusú hiányok, és miért fontos korlátozni őket.

A költségvetés magyarázata, 1. rész: Az Unió költségvetésének elkészítése

Melyek a különböző típusú hiányok?

Mint fentebb említettük, a költségvetési hiány a kormány által elkölteni tervezett összeg többlete, mint amennyit a kormány várhatóan kap. Nyilvánvaló, hogy a kormánynak pénzt kell felvennie a piacról, hogy pótolja ezt a hiányt.

De nem minden állami kiadás egyforma. Például, ha a kiadás a fizetések kifizetésére szolgál, akkor bevételi kiadásnak számít, de ha út vagy gyár építésére megy el – vagyis olyasmire, ami viszont növeli a gazdaság több termelési képességét –, akkor azt tőkeként jellemezzük. kiadás.

A költségvetési hiány egy másik kulcsfontosságú jelző, amely leképezi a bevételi kiadások többletét a bevételeknél. A költségvetési hiány és a bevételi hiány közötti különbség az állam tőkekiadása.

Általános szabályként fiskálisan meggondolatlannak tekinthető, ha a kormány bevételi célokra pénzt vesz fel. Ennek eredményeként a 2003. évi FRBM törvény előírta, hogy a költségvetési hiánynak a nominális GDP 3%-ára való korlátozása mellett a bevételi hiányt 0%-ra kell csökkenteni. Ez azt jelentette volna, hogy az év összes állami hitelfelvétele (vagy költségvetési hiánya) csak a kormány tőkekiadásait finanszírozta volna.

Miért részesítik előnyben a beruházási kiadásokat a bevételi kiadásokkal szemben?

Bármely gazdaságban, amikor a kormány pénzt költ vagy csökkenti az adókat, az hatással van az ország gazdasági tevékenységére (a nominális GDP vagy az összjövedelem változásában mérve). De ez a hatás (más néven szorzóhatás) egészen más a bevételi kiadások és a tőkekiadások esetében.

Pontosabban, amint azt Sukanya Bose és NR Bhanumurthy „Fiskális szorzói Indiában” című tanulmány mutatja, a szorzó kisebb, mint 1 a bevételi kiadások és több mint 2,5 a tőkekiadások esetében. Más szóval, amikor a kormány 100 Rs-t költ Indiában a fizetések emelésére, a gazdaság valamivel kevesebb, mint 100 Rs-al növekszik. De ha a kormány ezt a pénzt út vagy hidak építésére használja fel, a gazdaság GDP-je 250 rúpiával nő. .

Ha a kormányok tőkeépítésre költenének, ahelyett, hogy a rendelkezésükre álló pénzüket olyan populista rendszerekre pazarolnák, mint például a magasabb fizetések vagy a sopok, a gazdaság két és félszeresére járna.

A kérdés tehát a következő: Hogyan érhetjük el a kormányokat, hogy a bevételi kiadásokról a tőkekiadásokra térjenek át? Itt jön jól az FRBM törvény.

A költségvetés magyarázata, 2. rész | Mi rontja az indiai költségvetési számok hitelességét?

Mi a jelentősége az FRBM törvénynek?

Az FRBM-törvény népszerű értelmezése az, hogy célja az állami kiadások szűkítése vagy korlátozása. De ez hibás felfogás. Az igazság az, hogy az FRBM-törvény nem egy kiadássűrítő mechanizmus, hanem egy kiadásváltás – mondja Bhanumurthy, a National Institute of Public Finance and Policy (NIPFP) professzora.

Vagyis az FRBM-törvény a teljes költségvetési hiány korlátozásával (a nominális GDP 3%-ára) és a bevételi hiány teljes megszüntetésének kérésével segíti a kormányokat abban, hogy kiadásaikat bevételről tőkére fordítsák.

Ez egyben azt is jelenti, hogy – a köztudattal ellentétben – az FRBM törvény betartása nem csökkentheti India GDP-jét, hanem növelheti azt.

Itt van, hogyan: Ha csökkenti a bevételi hiányt – vagyis csökkenti a bevételi kiadások finanszírozására felvett hitelét –, és ehelyett csak építési tőkére költ, akkor a teljes GDP-t a felvett pénzösszeg 2,5-szeresével növeli. Tehát az FRBM törvény betartása mindenki számára előnyös. Miért fogadna el bármely ország az FRBM szabályokat, ha nem segítik elő a gyorsabb növekedést? kérdezi Bhanumurthy.

Milyen eredményeket ért el India az FRBM-törvény betartása terén?

Bhanumurthy, Bose és Sakshi Satija Fiscal Policy, Devolution and Indian Economy címmel nemrégiben megjelent munkaanyagában a szerzők nyomon követik a történelmet.

2004 és 2008 között az indiai kormány óriási lépéseket tett a bevételi hiány és a költségvetési hiány csökkentésében. Ez a folyamat azonban ezt követően megfordult, nagyrészt a globális pénzügyi válságnak és a hazai lassulásnak köszönhetően. Azóta több olyan módosítás is történt a törvényben, amely lényegében elhalasztja a célokat.

A legrosszabb fejlemény azonban 2018-ban történt, amikor az uniós kormány felhagyott a bevételi hiány céljával, és ehelyett csak a költségvetési hiányra összpontosított.

A költségvetés magyarázata, 3. rész: A szervezett gyártás felé való törekvés a válasz India foglalkoztatási válságára?

Mi a jelentősége annak, hogy nem célozzuk meg a bevételi hiányt?

Bhanumurthy elmesél egy történetet, amelyet gyakran tanít az órán: „Egy apa adott a fiának egy csirkét és egy kacsát, és megkérte, hogy vigye haza. De az apa figyelmeztetett: Ügyeljen arra, hogy a kacsát a nyakánál, a csirkét pedig a lábánál fogva vigye. A kacsa nyaka erős, lábai gyengék; a csirkére fordítva igaz. A fiú elindult hazafelé, de valahol útközben megtört, és amikor folytatta, a csirkét a nyakánál, a kacsát pedig a lábánál fogta. Mire a fiú hazaért, mindkét madárnak nem volt haszna.

Pontosan ez történt, amikor a kormány felhagyott a bevételi hiány céljával, miközben csak a költségvetési hiány megfékezésére összpontosított. Ez felforgatta az FRBM-törvény működését, mondja Bhanumurthy.

Miért?

Mert a bevételi hiány csökkentésének kényszere nélkül a kormány az elmúlt néhány évben a tőkekiadások csökkentésével visszafogta a költségvetési hiányt. Ennek eredményeként mostanra eljutottunk arra a pontra, ahol az FRBM törvényhez való ragaszkodás valójában összehúzó impulzust küld. Más szóval, az FRBM-törvény betartása pontosan az ellenkezőjét éri el annak, amit kellett volna, mondja Bhanumurthy. Azzal érveltem, hogy ez az egyik tényező, amely hozzájárul az indiai gazdaság szerkezeti lassulásához.

Tehát mi a továbblépés a kormány számára egy olyan időszakban, amikor a gazdaság fellendítéséért és az FRBM törvény betartásáért küzd?

Bhanumurthy szerint 2003-ban vissza kell térni az eredeti FRBM-törvényhez, elismerve és prioritásként kezelve a bevételi hiány csökkentését. Ez segít a kormánynak abban, hogy növelje azt a fajta kiadást, amely ténylegesen növeli a GDP-t.

Az Express Explained már a Telegramon elérhető. Kattintson itt, hogy csatlakozzon a csatornánkhoz (@ieexplained) és naprakész a legfrissebb

Oszd Meg A Barátaiddal: