Magyarázat: Hogyan alakultak az EU és az Egyesült Királyság közötti tárgyalások a brit vizekről egy finom halat

Az EU tárgyalói azt mondták, hogy ha az Egyesült Királyság megtagadja vizei megosztását, az blokk megtagadja a brit halászat különleges hozzáférését az európai egységes piachoz.

Friss halfogás. Bár gazdag halászterületek az Egyesült Királysághoz tartoznak, az innen származó fogás nagy részét exportálják. (AP fotó/fájl)

Az Egyesült Királyság és az EU jelenleg a Brexit utáni megállapodáson dolgozik, amely meghatározza kapcsolatuk kulcsfontosságú szempontjait, mint például a védelem, a kereskedelem, a biztonság és a bevándorlás. A tárgyalások számos megoldatlan kérdése között az egyik mindkét fél eltökéltsége, hogy szó szerint nem engedik a másikat a zaklatott vizekre.

Mivel az Egyesült Királyság december 31-e után független parti állammá válik, a brit halászati ​​ágazat, amely a nemzetgazdaság kevesebb mint 0,1 százalékát teszi ki, nagyobb hozzáférést követelt a halászterületekhez jelenleg az EU-val osztozik – aminek a blokk hevesen ellenállt.

Hogyan oszlanak meg jelenleg a halászati ​​jogok?

Az EU halászatát – amely december 31-ig gyakorlatilag magában foglalja az Egyesült Királyságot is – a blokk közös halászati ​​politikája (CFP) szabályozza.

A KHP értelmében minden EU-tagállam flottája halászhat az összes többi tagország kizárólagos gazdasági övezetében (EEZ), vagyis a tenger azon részén, amely egy nemzet partjaitól legfeljebb 200 tengeri mérföldre nyúlik el, a felségvizek kivételével. vége a parttól 12 tengeri mérföldre.

Az EU, mint tömb, és nem az egyes országok, minden decemberben dönti el, hogy az egyes fajokból mekkora halmennyiséget lehet kifogni a tagországok egyesített kizárólagos gazdasági övezetéből, amelyek együttesen közös erőforrásnak minősülnek. A halászati ​​jogokat ezután nemzeti kvóták szerint osztják fel.

Amíg az Egyesült Királyság az EU része maradt, a KHP lehetővé tette a blokk többi részének flottái számára, hogy vonóhálóval halászhassanak a bőséges tengeri erőforrásairól ismert brit vizeken.

Tehát mi az Egyesült Királyság igénye?

A brit kormány meg akarja osztani halászati ​​erőforrásait az EU-val egy olyan rendszer alapján, amelyet az EU-n kívüli part menti országok, például Norvégia használnak, miközben megosztják vizeiket a tömbbel.

Ez a rendszer, amelyet zónás kötődésnek neveznek, megköveteli, hogy az EU évente találkozókat tartson a nem uniós országgal, hogy eldöntse, mekkora halakból fog mindkét fél a másik vizein.

Az Egyesült Királyság politikailag jelentős horgászközösségei, amelyek több ezer embert foglalkoztatnak, ragaszkodtak ahhoz, hogy egy ilyen rendszer nagyobb hozzáférést biztosítson számukra a szerintük az ország saját vizeihez. Ez a brexitálók számára is érzelmekkel teli téma, akik azzal érvelnek, hogy az ilyen jogok megszerzése a brit kizárólagos gazdasági övezet feletti szuverenitás visszaállítását jelentené.

A BBC szerint a brit tárgyaló felek azt akarják, hogy a brit flották átvegyék annak a fogásnak az 50 százalékát, amelyet az uniós hajók jelenleg minden évben kiszállítanak a brit vizekről; a teljes összeget körülbelül évi 600 millió fontra becsülik. A Bloomberg szerint december 18-án Nagy-Britannia elutasította az EU ajánlatát, amelyben a blokk beleegyezett, hogy elengedi ennek az összegnek körülbelül 25 százalékát.

A Guardian jelentése szerint megállapodás nélküli Brexit esetén a brit haditengerészet fegyveres hajói védik az ország halászati ​​vizeit, és megállíthatják, ellenőrizhetik és lefoglalhatják az Egyesült Királyság kizárólagos gazdasági övezetében működő összes uniós halászhajót.

Hogyan reagált az EU?

Az EU ellenáll Nagy-Britannia övezeti kötődési javaslatának. Ennek főként az az oka, hogy a brit vizek lényegesen bőségesebbek, mint Norvégiáé; ami azt jelenti, hogy a status quótól való bármilyen eltérés Nagy-Britannia javára hátrányosan érintené a blokk vonóhálós hajóit.

Nagy-Britannia követelésének ellensúlyozására a blokk saját erős alkulapját használja. Megtörténik, bár a gazdag halászterületek az Egyesült Királysághoz tartoznak, az innen származó fogás nagy részét exportálják. Az exportált hal 75 százalékát pedig az EU-országokba értékesítik. Ugyanakkor az Egyesült Királyságban fogyasztott hal mintegy 70 százaléka az EU-ból származik.

Az EU tárgyalói ezért azt mondták, hogy ha az Egyesült Királyság megtagadja vizei megosztását, az tömb megtagadná a brit halászatok különleges hozzáférését az európai egységes piachoz, ami ténylegesen vámokkal terhelné meg őket. Egy másik probléma az Egyesült Királyság számára, hogy a KHP keretében jelenleg meglévő halászati ​​kvótáinak nagy részét már megvásárolták az uniós cégek, ami megnehezíti az ország számára, hogy kilépjen ebből a rendszerből anélkül, hogy ezekkel a nem egyesült királyságbeli tulajdonosokkal foglalkozna.

Tehát melyik oldal sikere várható?

Szakértők szerint az Egyesült Királyság, amely visszaszerzi az irányítást kizárólagos gazdasági övezete felett, várhatóan nagyobb hozzáférést kap hajóihoz, mint a jelenlegi részesedésük, bár bizonyos jogokat garantál az uniós flották számára is.

Ha a két fél nem köt brexit-megállapodást ebben a kérdésben, az azt jelentené, hogy január 1-től a közöttük folytatott kereskedelem visszatér a Kereskedelmi Világszervezet által 1995-ben megállapított szabályokhoz és tarifákhoz.

Oszd Meg A Barátaiddal: