Jelentése: URP, MRP, MMRP
A Világbank új, 12,4%-os szegénységi rátája nem jelenti azt, hogy az indiaiak hirtelen gazdagabbak lettek volna. Valójában az adatgyűjtés módja határozza meg a szegénységi rátát. Melyek a divatos módszerek?
A Világbank a héten közzétett egy jelentést, amely szerint a mélyszegénységben élők aránya egyszámjegyűre csökkent 2015-ben: 9,6 százalék, szemben a 2012-es 12,8 százalékos értékkel. Ez az első alkalom, mióta a Bank elkezdett ilyen adatokat gyűjteni 1990. A másik fő következtetés az volt, hogy India túlbecsüli szegénységi rátáját. A Suresh Tendulkar Bizottság által kiszámított 21,9 százaléktól (2011–2012-re), vagy a Rangarajan-bizottság még magasabb 29,5 százalékától távol, a Világbank becslése mindössze 12,4 százalék. De a szegénységi ráták azonos évre vonatkozó különbségei jobban, mint a szegények helyzetében bekövetkezett bármilyen valódi változás, csak rávilágítanak az adatgyűjtés módjának fontosságára.
Fontos megérteni, hogy a szegénységi küszöb alapvetően pénzbeli érték. Az ötlet az, hogy adatokat gyűjtsenek az emberek fogyasztási kiadásairól, és megbizonyosodjanak arról, hány megkérdezett esik a szegénységi küszöb alá. Indiában két fő módja volt az adatgyűjtésnek: az egységes referenciaperiódus (URP) és a vegyes referenciaperiódus (MRP). 1993-94-ig a szegénységi küszöb az URP adatokon alapult. Ez magában foglalta az emberek megkérdezését a fogyasztási kiadásaikról egy 30 napos visszahívási időszak során. Más szóval, az információ csak az elmúlt hónap fogyasztási kiadásainak visszahívásán alapult.
[Kapcsolódó bejegyzés]
1999-2000 óta azonban az adatgyűjtés az MRP szerint történik. Ezzel a módszerrel öt ritkábban használt cikk adatait gyűjtik össze egy éves időszak alatt, miközben a többi tétel esetében ragaszkodnak a 30 napos visszahíváshoz. Az alacsony gyakoriságú tételek közé tartoznak az egészségügyi, oktatási, ruházati, tartós cikkek stb. kiadásai. Jelenleg a szegénységi küszöbre vonatkozó összes adatot MRP módszerrel állítják össze. Ezek közé tartoznak a Suresh Tendulkar és a Rangarajan Bizottság legújabb becslései.
A Világbank 12,4 százalékos szegénységi rátára vonatkozó becslése a 2011-12-es időszakra nem jelenti azt, hogy az emberek egyik napról a másikra gazdagabbak lettek. A Bank inkább egy új adatgyűjtési módszert, az úgynevezett módosított vegyes referencia időszakot, azaz MMRP-t alkalmazott.
Ennél a módszernél egyes élelmiszerek esetében a 30 napos visszahívás helyett csak 7 napos visszahívást gyűjtünk. Ezenkívül egyes alacsony gyakoriságú tételeknél a 30 napos visszahívás helyett 1 éves visszahívást gyűjtenek. Ez vélhetően pontosabban tükrözi a fogyasztási kiadásokat.
Amikor ilyen adatokat gyűjtöttek, a városi és vidéki lakosság fogyasztási kiadásai 10 százalékkal 12 százalékra emelkedtek.
Ez alapvetően azért történt, mert az emberek jobban fel tudták idézni az élelmiszer-kiadásaikat egy rövidebb, 7 napos időszak alatt, mint amit a hosszabb 30 napos időszak alatt tettek volna. A magasabb kiadások a szegénységi küszöb körüli magas népsűrűséggel együtt lényegében azt jelentik, hogy India szegénységi rátája (2011–2012-ben) meredeken csökkent.
Érdekes módon az MMRP módszert először 2009-10-ben használták az MRP mellett.
Oszd Meg A Barátaiddal:
