Hány bihari dalit szerzőt olvastál? Itt van, miért nem

A bihari dalitok népessége és politikai mozgósítása magas. Ennek ellenére írásaik nem érték el a „mainstream” népszerűséget, mind az okok, mind a következmények a kasztokhoz kapcsolódnak.

A dalit történetek nagy része az előadóművészet területéhez tartozik, például ez az utcaszínház egy Chapra faluban. (Express fotó)

Két dolog történt mostanában. Delhi Egyetem kikerült az angol tananyagból két dalit szerző, széles körben elterjedt zsivajt és visszhangot váltva ki. És a Nemzeti Bűnügyi Nyilvántartási Hivatal nyilvánosságra hozta 2020-as adatait , amely többek között felsorolja az indiai Scheduled Castes (SC) elleni bűncselekményeket.

Bihar, a 2011-es népszámlálás szerint az ország harmadik legnagyobb SC-népességével rendelkező állam a második helyen kiemelt helyet foglal el, az elsőben pedig a hiánya miatt szembetűnő. Az NCRB legfrissebb adatai szerint az államban a második legtöbb a Scheduled Castes elleni bűncselekmények száma az országban. A DU-epizód beszélgetéshez vezetett az indiai dalitírásról, de kevés bihari szerző volt az idézettek között.

Mi történik tehát a dalit irodalommal Biharban? A politikailag mozgósított alsóbb kasztokkal rendelkező népes államban miért nem éri el még népszerűségét az alárendelt irodalom, és milyen következményekkel jár ez a korlátozott láthatóság?

A 21. században, a panoptikumok láthatóságának korában, a bihari dalitok nagy része sötétben él és hal meg – mondja Richa (29), a Bodh Gaya-i Magadh Egyetemen végzett hindi irodalmár, aki nem akarta, hogy teljes értékű legyen. név. A vezetéknevem nyilvánvalóvá teszi a kasztomat. De egyszerűen úgy beszélek, mint aki Biharban élt és tanult, és ezt elmondhatom – a szavarnák és néhány domináns OBC nem is ismeri a dalitok által használt sok szót. Nyelvük, életmódjuk, népmeséik, megélt élményeik nem dokumentáltak, így kényelmesen láthatatlanok – teszi hozzá.

A dokumentáció e hiánya a különböző szintű kirekesztésből fakad. A 2011-es népszámlálás szerint Biharban az SC lakosságának több mint fele nem tud írni vagy olvasni – az SC-k általános műveltségi rátája 48,6 százalék, és az írástudás eloszlása ​​nem egyenletes az állam különböző ütemezett kasztjai között. Azok az SC-k, akiknek sikerül elvégezniük a főiskolai szintű oktatást, elfogultságról és elkedvetlenedésről beszélnek az akadémiai terekben.

Az állam kiemelkedő dalit irodalmi hangadói közé tartozik Budh Sharan Hans (79), aki a bihari kormány gyűjtőhelyetteseként vonult nyugdíjba, írt novellákat és esszéket, és havi folyóiratot ad ki, „Ámbedkar Mission” címmel. már három évtizede.

Sharan azt mondja, amikor főiskolás volt, a dalitírással szemben ellenséges volt a légkör. A wazirganji Tilora faluban születtem 1942-ben alacsonyabb kasztú családban. Iskola után szarvasmarhatartással töltöttem az időmet; az is, nem a saját marhám. Akkoriban azon kevés dalitok közé tartoztam, akik eljutottak egy mesterképzésre. A Magadh Egyetem hindi irodalom MA diplomájához disszertációt kellett volna benyújtanom. A legtöbb diák a mitológiához kapcsolódó témákat választott, „a természetábrázolás Sumitranandan Pant költészetében” stb. Ezek a tárgyak semmit sem jelentettek számomra.

Elhatároztam, hogy írok az alsóbb kasztok szókincséről – hogyan hívják a suszter különféle szerszámait, hogyan hívja a borbély a táskát, amit a felszerelésével együtt hord. A brahmin professzorom dühös volt. Emlékszem, megkérdezte tőlem: „Elvárod, hogy beszéljek alacsonyabb kasztokkal, hogy igazoljam, amit írsz!!”. Ezek azok az emberek, akik irányították és nagymértékben továbbra is irányítják a kiadói és írási világot. Elképzelheti, mennyire ösztönözni fogják a dalit irodalmat – mondja Sharan.

Az évek során a felhatalmazott alsóbb kasztok erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az olvasást elérhetővé tegyék a közösségen belül. Sharan vezeti a „jhola pustakalaya” (könyvtár egy táskában) nevű kezdeményezést. Egy zsákba teszünk mondjuk 20 könyvet, szépirodalmat, filozófiát, amedkarita írásokat, és a táskát otthagyjuk valamelyik SC településen. Miután a környék elolvasta a kitöltést, visszaadják a „jholát”, és átadjuk egy másik területre. Az irodalmi terek megpróbálnak távol tartani minket. Tehát az irodalmat a mi tereinkre visszük – mondja.

Más szerzők szerint a dolgok javultak az elmúlt 10-20 évben, de sokkal többet kell tenni.

Karmanand Arya egy novelláskötetet szerkesztett másik dalit írótól, Vipin Biharitól, és azon dolgozik, hogy összegyűjtött kötetekben megjelentessen más alispáni írásokat. (A fotót a szerző készítette)

Karmanand Arya, a író és a hindi nyelv adjunktusa a Dél-Bihari Központi Egyetemen (Gaya) azt mondja, hogy míg egy dalit szerzőnek könnyebb lesz publikálnia, az elismerés és a reprezentáció messze van. Az olyan testek, mint a Sahitya Akademi, még mindig elérhetetlenek számunkra. Az általuk népszerűsített dalit szerzők többnyire Újdelhi környékén élnek, vagy ott vannak kapcsolataik. Biharban az elmúlt években sok dalit írás jelent meg, de a neten alig találni valamit, ami korlátozza a hozzáférhetőséget. Kevés bihari születésű dalit szerzőt tanítanak az állam egyetemein. Sok dalit írás a saját tapasztalataikról szól, amelyek nem mutatják túl jó fényben a felsőbb kasztokat. Arya szerint ezt „önéletrajzi” és így nem „nagy” irodalomnak tartják.

Arya egy novelláskötetet szerkesztett másik dalit írótól, Vipin Biharitól, és azon dolgozik, hogy összegyűjtött kötetekben megjelentessen más alispáni írásokat.

Az állami egyetemek tanterveiben való képviselettel kapcsolatban Uday Raj Uday professzor, a khagauli Women’s College munkatársa szerint a kiválasztási folyamaton javítani kell. Jelenleg Bihar-szerte nem tanítanak szabványos tantervet; az egyetemek saját maguk készítik el. Így előfordul, hogy a tantervről döntők személyes preferenciái belopóznak. Most azonban arról beszélnek, hogy a kormány valamelyest egységesíti a tantervet, és ez talán befogadóbbnak bizonyul majd – mondja.

Vannak, akik szerint az irodalom egésze, nem csak a dalit irodalom nem áll túl jól Biharban. Ramesh Ritambhar, a muzaffarpuri Ram Dayalu Singh College professzora azt mondja: Maga az olvasási kultúra Biharban hagy kívánnivalót maga után. Néhány népszerű angol szerzőtől eltekintve, mint például Chetan Bhagat és Amish Tripathi, az emberek nem állnak sorban a szépirodalmi könyvek megvásárlásáért. Egyetemi szinten tanítunk dalit irodalmat; van egy egész rész, a Dalit Chetnakhand. De ha azt kérdezzük, hogy miért kevés nagy, elismert dalit szerző bukkant fel Biharban, akkor meg kell értenie, hogy az írás, mint hivatás nem fizet megélhetést. Egyre több dalit tanul, de olyan mérnökökre, állami szolgálatra mennek, amelyek életszínvonalukat javíthatják.

Musafir Baitha, egy másik dalit szerző és a bihari Navodit Sahityakar Puraskar címzettje (a kezdő íróknak járó díj) 1999-ben azt mondja, hogy itt van a legnagyobb szükség a kormányzati és intézményi támogatásra.

Musafir Baitha PhD-je a dalit önéletrajzokról szólt hindi nyelven. (A fotót a szerző készítette)

A bihari kormány évente legfeljebb 3 millió rúpia kiadói támogatásban részesít új szerzőket hindi és urdu nyelven, valamint díjjal jutalmazzák a jelentős hindi nyelvű alkotásokért, amelyre országszerte szerzők jogosultak. De a célzottabb rendszerek segíthetnek a dalit írásban. Szintén hiányzik az a koncepció, hogy a kiadók felkeresik a szerzőket, és jogdíjat fizetnek nekik. A szerzők azok, akik felkeresik a kiadókat, akiknek az a szerepük, hogy kinyomtassák a könyveket. Szó sincs reklámtúrákról, beszélgetésekről. Ezenkívül a dalit irodalom tantermi oktatása még mindig nagyrészt felületes. Azok a tanárok, akik nem ezekből a kasztokból származnak, fogalmuk sincs megélt valóságunkról, és nem is akarnak sokat tanulni.

Baitha PhD-je a dalit önéletrajzokról szólt hindi nyelven. Ő és Karmanand Arya egy Bihar és Jharkhand dalit versgyűjteményt is gondoztak.

Sharan szerint az is jó, hogy a dalit irodalom távol maradt a nagy kiadóktól. Ha egy mainstream kiadó eladja a könyvemet, akkor megfizethetetlen áron fogja megfizetni; a könyv megfizethetetlenné válik az állam dalitjainak fele számára – mondja.

De annak ellenére, hogy politikailag erős hangja van, miért nem alkotott még mindig jelentős mainstream piacot a dalit közösség? Erre Baitha azt mondja, hogy a szavazóbank-politika nem passzol a reformhoz. Az erős olvasási kultúra kialakításához a közösségnek társadalmi megrázkódtatásra van szüksége. El kell mondani nekik, hogy „ez is neked szól”. De a dalit politika Biharban még mindig csak az identitásérvényesítésre korlátozódik.

Uday Raj rámutat, hogy Biharban a Dalit nem egy monolit. A közösség rengeteg al-kasztra tagolódik. A kormányok konkrét al-kasztokat célzó rendszereket dolgoztak ki, amelyeknek a vezérelve a választási nyereség – teszi hozzá.

Vannak még mások, akik szerint a publikálás és a megjelent szerzők elismerése csak a siker fele. Dalit történetek egész tárháza van az előadóművészetben, ez oratúra. És ez egyáltalán nincs dokumentálva. A színházi művészek egyre gyakrabban kérik, hogy tegyem fel videóikat az internetre. Megértették, hogy ez az egyetlen lehetőségük a dokumentációra – mondja Jainendra Dost, a filmrendező, aki a chhaprai Bhikhari Thakur Repertórium Képzési és Kutatóközpontot vezeti.

Az olyan történeteket, mint a Reshma és Chuharmal (egy felsőbb kasztbeli nő és dalit férfi szerelmi története), Raja Salhesh (a dalit népi hős) legendáját még mindig nagy taps kíséretében adják elő a falvakban. De a felsőbb kasztok a népművészet dobozába helyezik őket, ami nem nagy irodalom. Ezenkívül a dalit nyelvjárások eltérnek attól, amit a savarnák beszélnek. De ezeket a dialektusokat nem tartják méltónak arra, hogy irodalminak nevezzék őket. Alapvetően bármi más, mint a savarnák, az alsóbbrendű, mondja Dost.

Amit ez a kirekesztés biztosított, az az, hogy amíg egy szakasz hangja nem hallatszik, addig a másik szekció nyomasztó gyakorlata elkerüli a vizsgálatot.

Az irodalom az élet tükre. Hát Biharban ez a tükör párás és fösvény. Egyes szakaszok élete, tapasztalatai és teljes létezése még világosan tükröződnie kell benne – mondja Arya.

Oszd Meg A Barátaiddal: