Kifejtette: Kína miért lazította háromra a kétgyermekes politikáját?

Kína három gyermekpolitikája: A szakértők szerint a reproduktív jogok korlátozásának enyhítése önmagában nem sokat jelent a nem kívánt demográfiai eltolódás elkerülésében.

Egy idős férfi gyerekekkel játszik egy pekingi kereskedelmi irodaház közelében. (Fotó: AP)

Napokkal azután, hogy a kínai népszámlálási adatok azt mutatták, hogy a népességnövekedés az 1950-es évek óta a leglassabb ütemére süllyedt, az ország bejelentette, hogy most házaspáronként három gyermeket engedjenek meg – öt évvel azután, hogy először kettőre enyhítette vitatott egygyermekes politikáját.

Kína egygyermekes politikája, amelyet az akkori vezető, Teng Hsziao-ping 1980-ban érvényesített, egészen 2016-ig érvényben maradt, amikor is a gazdasági növekedést aláásó, gyorsan elöregedő népességtől való félelem arra kényszerítette a kormányzó kommunista pártot, hogy házaspáronként két gyermeket engedjen meg. Míg a lazítás némileg javult a fiatalok arányában az országban, a politikaváltást nem ítélték elégségesnek a közelgő demográfiai válság elhárítására.

Hírlevél| Kattintson ide, hogy a nap legjobb magyarázóit megtalálja a postaládájában

Annak ellenére, hogy most bejelentették a háromgyermekes politikát, sokan továbbra is szkeptikusak, és azon töprengenek, hogyan lehetne kezelni azokat a kihívásokat, amelyeket a 2016-os változás nem tudott olyan tényezők miatt, mint a megélhetési költségek és a hosszú munkaidő.

Mennyire működött jól Kína egygyermekes politikája?

Kína 1980-ban kezdte meg az egygyermekes politikát, amikor a Kommunista Párt attól tartott, hogy az ország növekvő népessége, amely akkoriban megközelítette az egymilliárdot, akadályozni fogja a gazdasági fejlődést.

A városi területeken hatékonyabban megvalósított politikát több eszközzel is érvényesítették, többek között a családok anyagi ösztönzésével egy gyermek születésére, a fogamzásgátlók széles körben elérhetővé tételével, illetve a házirend megsértőivel szembeni szankciókkal.

A kínai hatóságok már régóta sikernek üdvözölték a politikát, és azt állítják, hogy ez segített az országnak elkerülni a súlyos élelmiszer- és vízhiányt, megakadályozva, hogy 40 millió ember szülessen.

Az egygyermekes limit azonban elégedetlenség forrása is volt, hiszen az állam olyan brutális taktikákat alkalmazott, mint a kényszerabortusz és az ivartalanítás. Kritikát is kapott, és továbbra is ellentmondásos volt az emberi jogok megsértése, valamint a szegényebb kínaiakkal szembeni igazságtalanság miatt, mivel a gazdagabbak megengedhetik maguknak, hogy gazdasági szankciókat fizessenek, ha megsértik a politikát.

Ezenkívül Kína uralkodóit azzal vádolták, hogy a társadalmi kontroll eszközeként érvényesítik a szaporodási korlátokat. Az ujgur muszlim etnikai kisebbség például arra kényszerült, hogy kevesebb gyermeket vállaljon, hogy korlátozza lakosságának növekedését.

A politika feltételezett előnyeit is megkérdőjelezték. A politika következtében a születési ráta csökkenése mellett a nemek aránya a férfiak felé torzult. Ez azért történt, mert az országban hagyományosan preferálják a fiúgyermekeket, aminek következtében megnövekedett a női magzatok vetélése, és így nőtt az árvaházba került vagy elhagyott lányok száma is.

A szakértők azt is hibáztatták a politikát, hogy Kína népessége gyorsabban öregszik, mint más országokban, ami hatással van az ország növekedési potenciáljára. Az is felvetődik, hogy a politika hosszan tartó hatása miatt Kína képtelen lenne teljes mértékben kihasználni gazdasági növekedésének előnyeit, és más módokra lesz szüksége annak támogatására. ellentétben Indiával és más ázsiai gazdaságokkal mint például Indonézia és a Fülöp-szigetek, ahol fiatal lakosság van. India lakossága például a század közepétől kezd elöregedni.

Segített az egygyermekes politika lazítása?

2016-tól a kínai kormány végre megengedte, hogy páronként két gyermek szülessen – ez a politikai változás nem sokat tudott megállítani a népességnövekedés gyors visszaesését. A hónap elején közzétett 2020-as kínai népszámlálási adatok azt mutatják az ország népességnövekedési üteme gyorsan csökken a 2016-os lazítás ellenére.

Tavaly 1,2 milliárd csecsemő született Kínában, szemben a 2019-es 1,465 millióval, ami 18 százalékos visszaesés egy év alatt az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint. Az ország termékenységi rátája mostanra 1,3-ra csökkent, ami messze elmarad az egyes generációk teljes feltöltéséhez szükséges 2,1-es helyettesítési szinttől.

Az ENSZ arra számít, hogy Kína népessége 2030 után csökkenni kezd, de egyes szakértők szerint ez már a következő egy-két évben bekövetkezhet. 2025-re az ország elveszíti „legnépesebb” címkéjét Indiával szemben, amelynek 2020-ban a becslések szerint 138 millió lakosa volt, ami 1,5 százalékkal marad el Kínától.

Miért szkeptikusak sokan a háromgyermekes politikával kapcsolatban?

Szakértők szerint a reproduktív jogok korlátainak lazítása önmagában nem sokat jelent a nem kívánt demográfiai eltolódás elkerülésében.

Szerintük a kevesebb gyermek születésének fő oka a megélhetési költségek, az oktatás és az idősödő szülők támogatása. A problémát tovább rontja az országot átható, hosszú munkaidő kultúrája. Kulturális váltás is történt azokban az évtizedekben, amikor az egygyermekes politika érvényben maradt, sok házaspár úgy gondolja, hogy egy gyerek elég, és néhányan nem is érdeklődnek a gyermekvállalás iránt.

A kínai kormány ugyanakkor közölte, hogy az új politika olyan támogató intézkedésekkel érkezik, amelyek elősegítik országunk népességszerkezetének javítását, az ország azon stratégiájának teljesítését, hogy aktívan megbirkózzanak a népesség elöregedésével, és fenntartsák az előnyt, a humán erőforrás ellátottságot. a Xinhua hírügynökség szerint.

Oszd Meg A Barátaiddal: