Magyarázat: Hogyan vált egy 1966-os rakétaerősítőből Földközeli objektum?
A csillagászok távcső segítségével követik nyomon az aszteroidákat, hogy megállapítsák, vannak-e potenciálisan veszélyes aszteroidák, amelyek veszélyt jelentenek a bolygóra. Ezért számukra is fontos, hogy különbséget tudjanak tenni a természetes és mesterséges objektumok között, amelyek a Nap körül keringenek.
A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az objektum valójában egy rakétaerősítő, miután három hónap alatt több mint 170 mérést elemeztek az objektum helyzetéről a világ különböző pontjain működő obszervatóriumok. A NASA megerősítette, hogy a 2020 SO nevű földközeli objektum az a rakétaerősítő, amely 1966-ban segítette az űrügynökség Surveyor űrszondáját a Hold felé emelni.
A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az objektum valójában egy rakétaerősítő, miután három hónap alatt több mint 170 mérést elemeztek az objektum helyzetéről a világ különböző pontjain működő obszervatóriumok.
Szóval mi volt a Surveyor-2?
A Surveyor-2 űrszondának 1966 szeptemberében kellett volna lágy landolást végrehajtania a Hold felszínén, ezalatt a három tológép közül az egyik nem gyulladt meg, aminek következtében az űrszonda forogni kezdett és a felszínre zuhant.
A küldetés célja a Hold felszínének felderítése volt az Apollo-küldetések előtt, amelyek 1969-ben az első holdraszálláshoz vezettek.
Miközben az űrszonda a Hold felszínébe csapódott, a rakétaerősítő eltűnt egy ismeretlen Nap körüli pályára. Kövesse az Express Explained a Telegramon
Hogyan határozták meg, hogy az objektum a rakétaerősítő?
A csillagászok távcső segítségével követik nyomon az aszteroidákat, hogy megállapítsák, vannak-e potenciálisan veszélyes aszteroidák, amelyek veszélyt jelentenek a bolygóra. Ezért számukra is fontos, hogy különbséget tudjanak tenni a természetes és mesterséges objektumok között, amelyek a Nap körül keringenek.
A rakétaerősítő az elmúlt néhány évtizedben valamelyest közel került a Földhöz. 1966 végén a Föld egyik megközelítése olyan közel volt, hogy az objektumról azt hitték, hogy a Földről származik.
Szeptemberben a NASA által finanszírozott Pan-STARRS1 távcső egy ismeretlen objektumot észlelt, amely ívelt pályát követett az égen, jelezve a Föld közelségét.
Kezdetben az objektumról azt hitték, hogy egy aszteroida, amely a Föld körül kering, ezért a Kisbolygó Központtól kapta a nevet.
Ezt követően a Center for Near-Earth Object Studies (CNEOS) tudósai megfigyelték, hogy a pálya nem egy normál aszteroida volt, mivel az aszteroida pályái a Földéhez képest jobban meg vannak dőlve és megnyúltak.
De a NASA szerint a 2020-as SO Nap körüli pályája hasonló volt a Földéhez, körülbelül ugyanolyan távolságra volt, csaknem kör alakú, és a pályasíkban szinte pontosan megegyezett bolygónk pályájával – ez rendkívül szokatlan egy természetes aszteroidánál.
November 8-án a booster a Föld domináns gravitációs erejű gömbjébe sodródott, a Hill Sphere nevű régióba. A 2020 SO több mint négy hónapig ebben a régióban marad, mielőtt 2021 márciusában új Nap körüli pályára áll.
December 1-jén közelítette meg a legközelebb a Földet, így a tudósok tanulmányozhatják az összetételét, és biztosan tudják, hogy az objektum valójában a rakétaerősítő.
A csillagászok most tovább fogják tanulmányozni, amíg el nem tűnik.
Oszd Meg A Barátaiddal:
