A Khalisztán mozgalom a pakisztáni támogatás ellenére sem jutott el sehová – magyarázza az új könyv írója
Terry Milewski kanadai újságíró a „Vért a vérért: A globális Khalisztán projekt ötven éve” című művében Milewski rendkívüli beszámolót ad az elmúlt fél évszázadról egy nagyon erőszakos mozgalomról. Khalisztán minden oldal számára esettanulmány lett abban, hogyan ne tegyük – írja könyvének prológusában.

Ötven évvel ezelőtt, 1971. október 12-én Dr. Jagjit Singh Chauhan, a Khalistan mozgalom alapítója hirdetést helyezett el a New York Times-ban, amelyben a szikh állam megszületését hirdette. Önálló nemzet vagyunk – írta, miközben kijelentette, hogy ő a Khalisztán állam első elnöke. Terry Milewski kanadai újságíró „Vért a vérért: A globális Khalisztán projekt ötven éve” című könyve, amelyet a HarperCollins Publishers India adott ki, ezen a ponton kezdődik. Innentől kezdve Milewski rendkívüli beszámolót ad az elmúlt fél évszázadról egy nagyon erőszakos mozgalomról. Khalisztán minden oldal számára esettanulmány lett abban, hogyan ne tegyük – írja könyve prológusának végén.

Milewski kifejtette, hogy sem a szeparatistáknak nem volt semmiféle koherens céljuk vagy indoklásuk, sem a politikusok, sem a média nem tudta, hogyan reagáljon erre. Egy interjúban Indianexpress.com Millewski hosszasan beszélt arról, hogy a mozgalom az elmúlt évek során elsősorban a Pakisztántól és újabban Kínától kapott támogatásnak köszönhető. Elmondása szerint Pakisztán szerepe az volt, hogy biztonságos menedéket nyújtson a terroristáknak, köztük Talwinder Singh Parmarnak, az 1985-ös Air India bombaincidens fő vádlottjának. Arról is beszélt, hogy a mozgalom támogatói milyen összefüggéstelenséget várnak az új Khalisztán nemzettől, miért hagyták ki belőle az eredeti 19. századi szikh birodalom nagy részeit, és miért van erősebb a mozgalom támogatottsága a szikh diaszpóra körében. külföldön, nem pedig Indiában.
Részletek az interjúból
Miért mondod, hogy a Khalisztán mozgalom egy esettanulmány, hogyan ne csináld?
Az jutott eszembe, hogy amikor összeállítottam a kutatást ehhez a könyvhöz, szinte minden érintett kivonatolta belőle. Ezalatt a szeparatistákra gondolok, akiknek soha nem sikerült összefüggő stratégiát kidolgozniuk egy független Khalisztán állam céljának megvalósítására. Úgy tűnt, soha nem volt koherens indokuk, soha nem volt demokratikus támogatottságuk a szikhek többsége körében. A politikusok, akik szembesültek ezzel Indiában és Kanadában, az Egyesült Királyságban és máshol is, valahogy másfelé néztek, és nem igazán értették, mi történik, és nem is tettek ellene sokat. A biztonsági ügynökségek úgy tűnt, hagyták, hogy megtörténjenek a dolgok. Említésre méltó például az 1985-ös Air India bombamerénylet, a robbantás előtt három hónapig megfigyelés alatt tartották a gyanúsítottakat, tudták, mire készülnek. Követték őket az erdőbe próbabombázásra, de még mindig nem sikerült megállítani. A médiát pedig úgy tekinteném, mint valakit, aki 35 éven át követte ezt, és nem tudta a szélesebb nyilvánosság elé tárni, hogy mi történik, miért és ki csinálja. Ezért mondtam, hogy ez egy esettanulmány a kudarcokról és arról, hogyan ne tegyük meg.
Mi a Khalisztán eredete, és mit akar pontosan a mozgalom?
Ha megnézi a Khalisztán mozgalmat, elgondolkodik, hol van az indoklás. Hol található annak leírása, hogy minek kellene lennie Khalisztánnak? Maguk a kalisztániak nem írják le pontosan, mert az Indira Gandhi meggyilkolása után 1984-ben a szikhektől kivont vér bosszújának indítékán kívül igazából sehol nincs leírás arról, milyen állam lenne Khalisztán.
Például feljegyeztem a könyvbe egy térképet, amelyet azért adtak ki, hogy illusztráljam, hol lesz Khalisztán, és ez nagyon leleplező. Nagyon nagy igényeket támaszt a Radcliffe vonaltól keletre fekvő indiai területekre, de a pakisztáni Pandzsábra nem. Hogyan magyarázza ezt? A ma Pakisztánban található hagyományos szikh területek fele valahogy lemaradt a térképről. Lahore például egy szikh birodalom fővárosa volt 200 évvel ezelőtt. Nem mondhatjuk, hogy ez irreleváns a szikh kultúra és történelem szempontjából. Nankana Sahib mi a helyzet? Itt született Guru Nanak, vallásuk alapítója. Nem ezt állítják. Ezek stratégiai okokból elmaradtak a pakisztáni támogatás fenntartása érdekében.
Talán az eredeti terv a szikh birodalom visszaszerzése volt. De a szikh birodalom elérte egészen a Khyber-hágóig nyugaton és Nyugat-Tibetig keleten, le a Sutlej folyóig. Azonban van egy egész darab indiai pandzsáb, amely 200 évvel ezelőtt nem volt benne a régi szikh birodalomban. Például nem szerepelt benne Patiala, Amarinder Singh kapitány, Pandzsáb főminiszterének otthona. A birodalmat inkább a fővárosa, Lahore uralta, amely Ranjit Singh hatalmi székhelye és otthona volt. Tehát nyilvánvaló, hogy a szikh birodalom térképe nem egyezik a Khalisztánról a szeparatista vezetők által javasolt különféle változatokkal.
De azt sem határozzák meg, hogy mi a tervezett Khalisztán állam jellege. Ez egy demokrácia? Nyugatra hajló szabad piacgazdaság? Ez teokrácia? Mi a helyzet a vallási kisebbségekkel Khalisztánban? A hinduknak újra el kellene menekülniük, mint a felosztáskor?
Láttam például Khalisztán állam alkotmánytervezetét, amely nincs aláírva. Fogalmam sincs, ki írta. Azt mondja, Khalisztán szabad ország és nyugat felé hajló demokrácia lesz, de a nem szikhek nem játszhatnak szerepet a politikában. Ez megint eldobja a játékot. Ha ez az elképzelésük a szabadpiaci demokráciáról, ahol ha rossz vallású vagy, akkor nem szólhatsz bele a politikába, akkor ez nem túl koherens elképzelés.
Miért mondod, hogy a szikh birodalom egyes területeit kizárták?
Szerintem azért, mert nem nélkülözhetik a pakisztáni támogatást. Lépjünk vissza egy pillanatra, és ne feledjük, nincs még egy ország a föld színén, ahol a szikh szeparatisták évtizedek óta képesek lettek volna kiképezni, fegyvereket szerezni, menedéket szerezni, és határokon átnyúló támadásokat intézni Indiai Punjab és másutt Indiában. Csak Pakisztán támogatja a mozgalmat a kezdetektől fogva. A pakisztániak szemében bosszút áll az 1971-es háború miatt, amely elszakította az akkori Kelet-Pakisztánt, hogy Bangladessé, független országgá változzon… Ekkor mondta Zulifikar Ali Bhutto, Pakisztán akkori vezetője, hogy meg kell szereznünk bosszúból le kell tépnünk egy darabot Indiából bosszúból, és ez Khalisztán lenne. Ez pufferállamot jelentene Pakisztán és ősellensége India között, és elzárná indiai szárazföldi hozzáférést Kasmírhoz, ami egy másik fontos prioritás a pakisztáni vezetés számára. Tehát megvolt az oka annak, hogy Khalisztánt támogatják. A Khalisztán mozgalom a pakisztáni támogatás ellenére sem jutott sehova, de enélkül biztosan nem volt kilátása.
Milyen szerepet játszott Pakisztán a Khalisztán mozgalom megsegítésében?
Pakisztán fő szerepe az volt, hogy bázist vagy biztonságos menedéket biztosítson a keresett terroristák számára. Amikor Talwinder Singh Parmar 1985-ben végzett az Air India bombázásával, és amikor azt hitte, hogy a rendőrség közeledik, elmenekült Kanadából. Kanadai állampolgár volt, akárcsak a bombázást elkövető bandájának többi tagja. Pakisztánba menekült, és egyedül maradt. Azt tehetett, amit akart. Kapcsolatot kapott a pakisztáni titkosszolgálattal, az ISI-vel. Fegyverüzemet hajtott végre. Fegyverkereskedőjével egy iszlám dzsihadista ISI ügynök mutatta be, akivel a kalisztániak stratégiai okokból szövetséget kötöttek. Tévedés azt feltételezni, hogy Pakisztán finanszírozta ezt a műveletet. A diaszpórának sok pénze volt, és saját magukat finanszírozták. De szükségük volt egy helyre a túléléshez, és ez Pakisztán szerepe volt.
Miért van az, hogy a Khalisztán mozgalmat inkább a szikh diaszpóra támogatja, mint az indiai szikhek?
Először is, Indián belül ez nem ősi történelem. A 80-as években és a 90-es évek elején több mint 20 000 embert öltek meg a szikh felkelésben. Ezek a ma Pandzsábban élő emberek barátai és családjai voltak. Nagyon tisztán emlékeznek erre az egészre. Nem akarják, hogy ez megismétlődjön, és ez minden bizonnyal az egyik oka a támogatás hiányának. Ha megnézzük az elmúlt 30 év szavazási adatait, amikor a szeparatisták pandzsábi tisztségért indultak, semmire sem mentek. A legutóbbi, 2017-es választáson a szavazatok 0,3 százalékát szerezték meg. Ennyire rossz a támogatás mértéke Indián belül.
Emellett az emberek gyakran elfelejtik, hogy a szikhek sikeres közösségek Indiában. Számukra messze felülmúlták a sikert. Ők a lakosság mindössze 2%-át teszik ki, de rendkívül sikeresek az üzleti életben, a szakmákban, a bürokráciában és a hadseregben. Annak ellenére, hogy kicsi a közösség, kitermelték az ország elnökét és miniszterelnökét.
Míg a diaszpóra túlnyomórészt olyan emberekből áll, akik nem akarnak Indiában élni. Nyilván ezért élnek Kanadában, Nyugat-Londonban vagy Kaliforniában, mert a távozás mellett döntöttek. Ezek között az emberek között sokan emlékeznek a 80-as évek rossz időire, és nincs tapasztalatuk a modern korról Indiában. Sokuknak évek óta megtiltották, hogy vízumot szerezzenek családlátogatáshoz Indiában. Ez megváltozott az elmúlt években, amikor Manmohan Singh alatt törölték a feketelistát, és sok embernek megengedték, hogy ellátogassanak Indiába és eltemessék a múltat. Azok az emberek, akiket kirekesztettek Indiából, nem igazán tudták, milyen az új India, és emlékeznek a 84-es régi rossz időkre, és a múltban éltek. Az új generáció nem nagyon emlékszik minderre. Kérdés tehát, hogy ez a mozgalom meddig marad fenn még a diaszpórában is. Szerintem elég gyorsan elbukik.
A Khalisztánt követelő szikh diaszpóra akar-e élni az új államban, ha egyáltalán létrejön?
Ez kérdéses számomra. A kanadai szikh közösség például rendkívül sikeres volt. Legtöbbjüket nem érdekli a kalisztáni politika. Profik, nagy autókat vezetnek, szép házakban élnek, kanadai életmódot élnek. Aggódnak amiatt, hogy időben munkába álljanak, és megpróbálják felnevelni a gyerekeiket, ugyanúgy, mint mindenki más. Van egy kis kisebbség, amely ragaszkodik a múlthoz, és ez a kis kisebbség nem a nép támogatottsága miatt marad jelentős, hanem azért, mert különböző politikai pártokkal próbálja fenntartani politikai befolyását, mind bal-, mind jobboldalról. Tömegesen gyűjthetnek támogatókat, akik azokra a politikusokra szavaznak, akik el tudják énekelni a dalukat.
Például van egy nagyon fontos Gurdwara Brit Kolumbiában, Kanada nyugati partján, amelyen Talwinder Singh Parmar, az 1985-ös Air India bombázók vezetőjének nagy poszterei láthatók. Ez az ember Kanada valaha volt legrosszabb tömeggyilkosa. Ő egy bevált terrorista, aki több mint 300 teljesen ártatlan civilt mészárolt le, és hősként és mártírként tartja őt ez a fontos Gurdwara. Megússzák, elnézik és megtűrik őket a politikusok, akik úgy támogatják napirendjüket, hogy a választások idején több ezer szavazatért cserébe félrenéznek.
Milyen szerepet játszik Kína ennek a mozgalomnak a támogatásában?
Valamikor tavaly ősszel a The People’s Daily angol nyelvű változata, amely a Kínai Kommunista Párt (KKP) hivatalos lapja, közölt egy tanult tudományos cikket a KKP egyik támogatójától. Azt mondta, hogy ha India elkezdi elismerni és támogatni a független Tajvant, akkor Kína elkezdheti támogatni az indiai függetlenségi mozgalmakat. Az indiai stratégák számára tehát az északi fronton a kalisztáni mozgalom két támogatóját kell figyelembe venni, a pakisztániakat és a kínaiakat. Vagy talán ez csak az egyik front, most, hogy Kína alapvetően Pakisztán tulajdonosa. Az Egy övezet, egy út kezdeményezéssel dollármilliárdokat süllyesztettek el Pakisztánban a kínaiak. Pakisztán csánkon van Kínával szemben.
És találd ki, kinek fogadnak hűséget a khalisztáni szeparatisták? ‘ Szikhek az igazságért Például az a lobbicsoport, amely világszerte a szikh függetlenségről szóló népszavazás mellett kampányol, és hivatalosan is írásban vállalta hűségét egyrészt Pakisztánnak, másrészt Kínának. A Khalisztán mozgalom nem a nép támogatásáról szól, hanem a geopolitikáról. Kína jól tolerálhatja, támogathatja és különféle módokon segítheti a Khalisztán mozgalmat azon az alapon, hogy bajt okoz indiai ellenségeinek.
Oszd Meg A Barátaiddal: