Magyarázat: Miért a vállalati kötvénypiac
Az FM Nirmala Sitharaman új intézkedéseket jelentett be egy ilyen piac fejlesztésére, miután a korábbi költségvetések és számos panel nem dolgozott ki tervet. Miért van szüksége Indiának egy ilyen piacra, és mik az új intézkedések?
Az idei költségvetésben Nirmala Sitharaman pénzügyminiszter új intézkedéseket jelentett be az indiai vállalati kötvénypiac fejlődésének fellendítésére. India gazdasági reformjai 1991 óta számos területen és ágazatban szeizmikus változásokhoz vezettek. De az egyik olyan szegmens, ahol a növekedés a politikai döntéshozók elmúlt három évtizedben tett erőfeszítései ellenére megakadt, az a vállalati kötvénypiac fejlesztése volt. Az egymást követő költségvetések és a kormány, az RBI és az Indiai Értékpapír- és Tőzsdebizottság (Sebi) által megbízott legalább fél tucat bizottság nagyrészt kudarcot vallott. Az idei költségvetésben Nirmala Sitharaman pénzügyminiszter új intézkedéseket jelentett be az indiai vállalati kötvénypiac fejlődésének fellendítésére.
Mik ezek az intézkedések?
Költségvetési beszédében az FM elmondta, hogy akcióterv készül a hosszú lejáratú kötvények piacának elmélyítésére, beleértve a vállalati kötvényrepók, hitel-nemteljesítési csereügyletek stb. piacának elmélyítését, különös tekintettel az infrastrukturális szektorra. Azt mondta, hogy a külföldi portfólióbefektetők (vagy FPI-k) is befektethetnek az Infrastructure Debt Funds által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba. Az FM azt is közölte, hogy 2019-20-ban létrejön egy Hitelgarancia-növelő Társaság, amelynek szabályozását az RBI bejelentette.
Hogyan fognak segíteni ezek az intézkedések?
Az indiai részvénypiactól eltérően, ahol a napi forgalmazott részvények nagyok, ami likviditást vagy elegendő lehetőséget jelent mind a vevők, mind az eladók számára, az adósságpiacot inkább az államkötvényekkel vagy értékpapírokkal való kereskedés uralja. Ezekre az értékpapírokra a legtöbb kereslet olyan befektetőktől származik, mint például a bankok, amelyeknek a szabályozói normák részeként kötelezően tartaniuk kell ezeket a kötvényeket. Idővel több indiai vállalat – tőzsdén jegyzett és nem jegyzett is – kezdett el olyan kötvényeket kibocsátani, amelyek féléves kamatfizetést kínálnak a befektetőknek. De ezekkel a kötvényekkel nem sokat kereskednek, köszönhetően a korlátozott befektetői körnek és az alacsony likviditásnak. Ez viszont a tőkepiac másik szegmenséhez képest alacsonyabb kereskedési volumenhez vezet. A kormány és a szabályozók célja a likviditás és a volumen növelése, valamint az adósságpiac élénkítése.
Mi a jelentősége a vállalati adósságpiacnak?
A legtöbb nemzetközi piacon, beleértve az Egyesült Államokat is, az adósságpiacon a kereskedési volumen jóval magasabb, mint a részvényeké. A likviditás is meglehetősen magas, mivel elegendő vevő és eladó hajlandó alacsony hitelminősítésű kötvényeket vásárolni a nagy megtérülés reményében. Ez lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy különböző futamidejű forrásokat szerezzenek, beleértve a hosszú vemhességi időszakokkal rendelkező infrastrukturális projekteket is.
Indiában, mivel nincs jól működő vállalati kötvénypiac, az infrastrukturális projektek, például utak, kikötők és repülőterek finanszírozása inkább a bankokra és az államháztartásra hárul. Ez viszont nyomás alá helyezi a hitelezőket, például a bankokat, ami a rossz kölcsönök növekedésében is megmutatkozik. Például a bankokban az ilyen befektetések eszköz-forrás eltérést okoznak. Más szóval, hosszú lejáratú eszközöket vásárolnak, például autópályát, rövid lejáratú kötelezettségekkel, azaz három-öt éves lejáratú betétekkel. Ez végül nem csak nem hatékony erőforrás-allokációt eredményez, hanem a banki mérlegeket is gyengíti.
Hogyan segít a Hitelgarancia-növelő Társaság?
A javasolt új társaság segíti a cégeket hitelminősítésük javításában, ami pedig lehetővé teszi számukra, hogy olcsóbban szerezzenek forrást. Ha engedélyezzük a visszavásárlási megállapodásokat vagy repókat (amelyek lehetővé teszik a vállalat számára, hogy értékpapírjainak felajánlásával és későbbi visszavásárlásával gyűjtsön forrást) AA minősítésű kötvényekben vagy értékpapírokban, a volumen növekedhet a vállalati kötvénypiacon. Ennél is fontosabb, hogy segíthet a likviditás javításában, különösen akkor, ha az RBI a világ sok más központi bankjához hasonlóan repóműveleteihez használja fel. A másik intézkedés – amely lehetővé teszi az FPI-k által az infrastrukturális hitelviszonyt megtestesítő alapok által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba történő befektetések belföldi befektetőnek történő eladását egy meghatározott zárolási időszakon belül – segítenie kell az ilyen befektetők számára a kilépés lehetőségét, és javítani kell a likviditást. Hasonlóképpen, a döntéshozók a hitel-nemteljesítési csereügyletek szegmensét szeretnék fejleszteni. Ez védelmet jelent majd az ellen, hogy egy vállalat vagy kibocsátó nem teljesítsen egy törlesztési opciót, és ezáltal kényelmet nyújtson a kockázatos fogadásra, és ennek során a mennyiség növelésére hajlandó befektetőnek.
A költségvetésen túl mit tettek még a kötvénypiac fellendítése érdekében az elmúlt időszakban?
Az RBI 2016 óta azt a célt tűzte ki, hogy a nagyobb vállalatoknak hosszú lejáratú hiteleik egy részét a vállalati kötvények piacáról kellene felvenniük, nem pedig a bankoktól. Az azóta hatályos új normák kötelezővé teszik a nagy kitettséggel rendelkező vállalatok számára, hogy növekményes vagy új hitelfelvételeik 25 százalékát a kötvénypiacról vegyék fel. Ezt a politikát azért vezették be, hogy a vállalatokat a kötvénypiacra kényszerítsék, és enyhítsék a bankokra nehezedő nyomást. A szabályozási szabályok azt is megkövetelik, hogy minden olyan vállalat, amely 200 millió rúpia feletti hitelalap bevonását tervezi, elektronikus platformon hajtsa végre. Ez várhatóan javítja az átláthatóságot is.
Miért nem sikerült fellendülnie az indiai vállalati kötvénypiacnak?
Évek óta szűk a befektetői kör a vállalati kötvénypiacon – bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárak, most pedig befektetési alapok jellemzik. Az FPI-k most a legjobb minősítésű kötvények kiemelkedő vásárlói, tekintettel a vonzó hozamokra, különösen az erős rúpia hátterében. A legtöbb ilyen befektető nem kereskedik, hanem lejáratig tartja ezeket a befektetéseket. Mivel kevés vevő van a piacon, vagy olyan árjegyzők, akik folyamatosan vételi vagy eladási árajánlatokat kínálnak, kevés a likviditás. Kevés vagy egyáltalán nincs ösztönzés a piacteremtésre. A vállalatok által kibocsátott kötvények többsége magántulajdonban van kihelyezve bizonyos befektetők számára Indiában, nem nyilvános kibocsátáson keresztül; ez az időmegtakarítás és a nagyobb nyilvánosságra hozatal elkerülése érdekében történik. A külföldi befektetők immár 3 03 100 millió rúpiát fektethetnek be ezekbe a kötvényekbe, és eddig ennek a limitnek alig több mint 67 százaléka került felhasználásra. 2019–2020-ban a külföldi alapok részvényekbe történő befektetései összesen 28 268 milliárd rúpiát és 10 949 milliárdos adósságot tettek ki. Egy másik bosszúság az államokban az adósságtranzakciókra kivetett különféle bélyegilleték. De ezt hamarosan egységes árfolyammal rendezik.
Csillapító hatásúak voltak a közelmúltbeli vállalati mulasztások?
Valóban. Az IL&FS egyik legmagasabb besorolással rendelkező leányvállalata nem teljesítette kötelezettségeit, így a hitelminősítő intézeteket felmentette, és ezzel megsértette azokat az intézményi befektetőket, akik megvásárolták ezeket és más hasonló kötvényeket. A befektetők között volt az EPFO – India legnagyobb nyugdíjalapja – és sok befektetési alap is. Ez valószínűleg eltántorítja a befektetőket, akik inkább csak biztonságosabb utakra fektetnek be. Az új fizetésképtelenségi törvénynek is extra kényelmet kellett volna nyújtania a stresszhelyzetben lévő vagyon gyorsabb rendezésével és a kötvénytulajdonosok pénzeszközeinek visszatérésével. De ez nem így történt, mivel a 270 napos határidőt sok esetben megsértették.
Oszd Meg A Barátaiddal:
