Magyarázat: Miért hozott be a Központ új mezőgazdasági törvényt annak ellenére, hogy 2018-ban törvénybe iktatta a szerződéses gazdálkodási mintajogot

Szakértők szerint a 2018-as mintatörvény már érvényben lévő 2020-as mintatörvénye miatt nem volt szükség az új törvény 2020-ban történő bevezetésére. Inkább módosítani lehetett volna a korábbi törvényt, hogy gazdaságbarátabbá tegyék.

Gazdálkodók tiltakoznak a mezőgazdasági törvények ellen a ludhianai NH-1 úton található Ladowal Toll Plaza épületében 2021. február 6-án. (Express Photo: Gurmeet Singh)

A 2013. évi pandzsábi szerződéses gazdálkodási törvény és a gazdálkodók (felhatalmazás és védelem) megállapodás az árbiztosításról és a mezőgazdasági szolgáltatásokról szóló 2020. évi törvénye között egy másik törvény szerződéses gazdálkodás – az állami/UT mezőgazdasági termelési és állattenyésztési szerződéses gazdálkodásról és szolgáltatásokról (Promotion & Facilitation) szóló 2018. évi törvényt – más néven 2018-as mintatörvényt – az uniós kormány alkotta meg.

A szakértők elmondták, hogy mintegy 20 állam közül, amelyek 2016–2017-ig már módosították az APMC-törvényt a Központ Mezőgazdasági Termékmarketing Bizottságának 2003-as törvénye értelmében, csaknem 14 bejelentette a szerződéses gazdálkodással kapcsolatos szabályokat még a 2018-as mintatörvény bejelentése előtt.

Miért hozta be a kormány a 2020-as törvényt, amikor a 2018-as mintatörvény már érvényben volt a szerződéses gazdálkodásra?

Szakértők szerint a 2018-as mintatörvény már érvényben lévő 2020-as mintatörvénye miatt nem volt szükség az új törvény 2020-ban történő bevezetésére. Inkább módosítani lehetett volna a korábbi törvényt, hogy gazdaságbarátabbá tegyék. Ezután a kormánynak várnia kellett volna néhány évet, hogy megfigyelje, hogyan alkotják meg vagy hajtják végre a törvény rendelkezéseit az államok.

A szerződéses gazdálkodásról szóló 2020. évi törvény a 2018. évi törvény helyébe lép. A 2018-as törvényt megtartva néhány állam saját jogszabályt fogadott el a szerződéses gazdálkodásról. Most az ilyen törvények is semmisek lesznek.

Hasonlóságok a 2018-as és a 2020-as törvények között

A szakértők számos hasonlóságot észleltek a 2020-as törvény és a központ 2018-as mintatörvénye között. A 2018-as törvény „A megállapodás tárgya és időtartama” című rendelkezése a termőföld bérbeadását említette.

A 2018-as törvény rendelkezik arról, hogy a termelő mezőgazdasági területet bérbe adjon a támogatónak – bérlőnek, ami jelenleg jogilag nem következetlen. De hogyan léphet be a szerződéses gazdálkodásról szóló törvényalkotásra felhatalmazott bizottság a földbérleti kérdések területére, ha az állami szintű törvényeken kívül a NITI Aayog külön mintatörvénye is létezik a földbérletre? Ez egyértelműen lehetővé tenné a szponzorok számára a termőföldhöz való teljes hozzáférést, nem csak a szerződéses gazdálkodás révén, hanem a szerződéses gazdálkodásnak álcázott vállalati gazdálkodást is. A 2020-as törvényben is szerepel egy hasonló rendelkezés – mondta Dr. Sukhpal Singh, a Center for Management in Agriculture (CMA) Indiai Menedzsment Intézet, Ahmedabad (IIMA) professzora.

A „szerződéses gazdálkodás” témakörében három évtizedes tapasztalattal rendelkező professzor hozzátette, hogy a Központ 2020-as törvényében szerepel a „gazdálkodási megállapodás” kifejezés, amelyet használnak és összekevernek más megállapodásokkal, például a részarányos termesztéssel vagy a lízingszerződéssel. A zűrzavar a 2020-as radzsasztáni törvénymódosításhoz vezetett, amely feltételezi, hogy a szponzorok bérelhetnek mezőgazdasági földet, mondta.

Mindkét törvény a szerződéses árat a piaci árhoz köti, ami a szerződéses gazdálkodás filozófiájának ellentéte. A szerződéses gazdálkodást az indokolja, hogy a szabadpiacon nem elérhető a kívánt minőségű és elfogadható áron előállított termék. Most, hogy visszatérünk ugyanarra a mandira, nem beszélünk túl jól a törvényről – mondta Dr. Sukhpal Singh.

Elmondta továbbá: a 2018-as törvény szerint a kifizetés értékének kétharmada a (termés) szállításkor, a többi a minőségi értékelés után. Ha a minőség értékelése függőben van, hogyan fizethet a vevő a termékért? A 2020-as törvényben a peszticid-maradékra vonatkozó minőségi, fokozati és szabványok, élelmiszer-biztonsági, munkaügyi és társadalmi fejlődési normák is átvehetők a megállapodásban, de ezek a szempontok csak javasoltak és nem kötelezőek, holott a szerződéses gazdálkodásban a munkaerő kizsákmányolása meglehetősen elterjedt, és befolyásolja India export hírnevét a globális piacon a fair trade és az etikus termékek tekintetében.

Mindkét törvény azt sugallja, hogy a gazdálkodási megállapodás a központi vagy állami kormányzat vagy bármely pénzügyi szolgáltató bármely programja keretében biztosítással vagy hiteleszközzel kapcsolódhat a kockázatcsökkentés és a gazdálkodókhoz, szponzorokhoz vagy mindkettőhöz történő hiteláramlás biztosítása érdekében.

Van-e hasonlóság a 2018-as törvény és a pandzsábi 2013-as törvény között?

Egyes szakértők szerint a 2018-as törvény több szempontból is a pandzsábi törvény másolatának tűnik. Például Punjab egy szerződéses gazdálkodási bizottság (CFC) felállítását szorgalmazza, míg a 2018-as törvény a szerződéses gazdálkodási és szolgáltatási (promóciós és könnyítési) testület felállítását kéri a szerződéses gazdálkodás szabályozására.

Mindkét törvényben a vevőt nyilvántartásba veszik a nyilvántartó hatóságnál, és a szerződéses ügyletekről jelentést kell benyújtania.

Mindkét törvény előírja, hogy a vevőnek gondoskodnia kell a termék csomagolásáról és mérlegéről, valamint át kell adnia a szelvényt a gazdálkodónak.

Mindkét törvényben, ha a vevő a szerződés szerinti szállításkor nem fizet, azt 30 napon belül kell kifizetni az előírt kamattal. Ha az említett befizetés 30 napon belül nem történik meg, az elmaradt telekbevételként kamatostul behajtandó.

CSATLAKOZZ MOST :Az Express Explained Telegram csatorna

Hasonlóságok a három felvonásban

A gazdálkodók nem fordulhatnak polgári bírósághoz. A 2013-as törvény értelmében a körzetgyűjtő 30 napon belül rendezi a vitát, és felhatalmazza a bizottságot a vevő által vásárolt termény lefoglalására. A 2018-as törvényben a Testület, a Vitarendezési Hatóság és az alternatív intézkedések kerültek előírásra.

A 2020-as törvény értelmében a fél az érintett alosztálybíróhoz fordulhat, aki az alosztály hatósága lesz a gazdálkodási megállapodásokkal kapcsolatos viták eldöntésében. Az SDM végzésével sérelmet szenvedett fél a határozat keltétől számított 30 napon belül a fellebbviteli hatósághoz fordulhat, amelynek elnöke a gyűjtő vagy az általa megjelölt további gyűjtő.

A három törvény kimondja, hogy nem indul eljárás a gazdálkodók földje utáni illeték behajtására. A szakértők azonban azt mondták, hogy a termőföld bérbeadása kulcsfontosságú rendelkezés.

Ahol a három törvény különbözik

A pandzsábi törvény mindkét fél számára börtönbüntetést ír elő, míg a 2018-as törvény vitarendezési hatóság felállítását, a fellebbezést a testületben és alternatív vitarendezési mechanizmust ír elő. A 2020-as törvény az SDM-et feljogosítja a viták rendezésére.

A 2018. évi törvény szerint a Tanács a szerződött termékek után legfeljebb 0,3 százalékos könnyítési díjat számít fel és szed be a támogatótól. Ez olyan, mint a mandi díj az APMC törvényben. Nem volt ilyen rendelkezés a pandzsábi törvényben és a Központ 2020-as törvényében.

Singh professzor elmondta, hogy a 2018-as törvény megkönnyítette a szerződéses gazdálkodást a magánügynökségek javára, ellentétben a gazdálkodó érdekeivel, miközben a testületet útmutatónak és bírónak tekintik a szerződéses termesztésű növények hazai és exportpiacokon történő népszerűsítésére. Ez egy szabályozó testület. Hogyan tud egy szabályozó testület részt venni ennek a mechanizmusnak a népszerűsítésében, kérdezte.

Oszd Meg A Barátaiddal: